2008. október 31., péntek


2008. október 30., csütörtök

Ami időnként megfertőzi körülötted a levegőt

ARRÓL, AMI IDŐNKÉNT MEGFERTŐZI KÖRÜLÖTTED A LEVEGŐT

Találkoztál már valaha az erdőn bomló állati hullával? Amin férgek ezrei nyüzsögnek? Aminek nehéz, bűzös szaga széles körben megfertőzte körülötted a levegőt, hogy csak lélegzetvisszafojtva tudtál mellette elhaladni? Ugye siettél, hogy elkerülj undorító közelségéből?
A gyűlölet közeléből mért nem sietsz el éppen olyan undorral? Még fertőzőbb a párája, mint bomló állati hullának.
Valakinek sebet kap a lelke. Aki adta, nem is tud róla talán. Aki kapta, alig rezzent meg belé. De a seb marad és nem heged be. Vannak emberek, akiknek a sebei nem hegednek be soha. Valami belécseppent talán az ilyen sebbe, valami fertőző baktérium, vagy a léleknek valamiféle mérges váladéka. Nem lehet tudni. Ezt már a babonás rontó hatalmak teszik.
Valakinek sebet kapott a lelke és a seb nem heged be. Gennyezni kezd. Az ember töpreng és rágódik azon, ami vele történt. Ez a lelki sebek gennyezése. Fájó érzések gyűlnek meg a seb körül. Gonosz sajgás támad. A seb gyulladásba jön. A gyulladás terjed. Láz keletkezik és egyre nő. Már nincs segítség: a méreg benne van a lélek vérkeringésében. A lélek elpusztul. Hulláját ellepik a
férgek, zöldhátú legyek szállanak rá és hordják szét a fertőző csírákat. A halott lélek körül széles körben fertőzött a levegő. Aki ebbe a körbe belekerül, elég, ha csak egy karcolást hordoz a lelkén valahol, a seb megfertőződik.
Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.Kerüld el a fertőzötteket. Könnyen megismered őket, mert a lázas ember félrebeszél. Akit a napsütésben is ráz a hideg, aki nem látja meg az útszéli virágokat, nem hallja meg a hajnalban ébredő rigót: az olyan ember közelében ne artózkodj, mert gyanús, hogy ragályhordozó. Óvakodj azoktól, akik leszegett fejjel járnak Isten szabad ege alatt. Akik langyos és puha nyári
estéken is csak arról akarnak beszélni, hogy mi az, ami rossz ezen a világon. Akik el akarják hitetni Veled, hogy élni nem érdemes, a világ csúnya és az ember bűnben fogantatott.
Kerüld, messzire kerüld el azokat, akik aszerint ítélik meg az embert, hogy milyen nyelven beszél. Vagy milyen templomban imádkozik, vagy milyen jelvényt visel a gomblyukában. Az ilyen ember lelke bomlik már, mint az állati hulla, és gyűlölettel fertőzi meg maga körül a levegőt.
S végül fuss, menekülj az okos gyűlölet közeléből. Ez a legveszedelmesebb és nincs ellene orvosságos szer. A tárgyilagosságba bújtatott gyűlölet. A megfontolt gyűlölet. Az emberségesnek látszó, a megértő gyűlölet. Amelyik így kezdi: igaz, hogy ők is emberek, de...
Ha ilyennel találkozol, fuss, mintha szemedet vették volna. A szent gyűlölködők gyújtják föl mindig a világot.

Wass Albert

2008. október 28., kedd

Audrey Hepburn tanácsai a szépségről

A vonzó ajkak érdekében, mondj kedves szavakat.
A kedves szemekért, keresd a jót az emberekben.
A karcsú alak érdekében, oszd meg ételed az éhezőkkel.
A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta legalább egyszer.
A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy soha nem vagy egyedül!
Az embereket jobban mint a tárgyakat meg kell újítani, fel kell éleszteni, meg kell gyógyítani és megváltani.
Sohase utasíts el senkit.Emlékezz: ha segítő kézre van szükséged, végül megtalálod a karjaidban.
Ha idősebb leszel, felfedezed, hogy két kezed van: egy, hogy segíts magadon, egy, hogy segíts másokon.
A nő szépsége nem a ruhákban rejlik, amiket hord.
Nem az alakjában, vagy a frizurájában.
A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.
A nő szépsége nem az arcápolásból ered. A nő igazi szépsége a lelkéből tükröződik: az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély amit mutat.

2008. október 26., vasárnap

Porvers


Baranyi Ferenc: Porvers

Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi ...

Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni.

2008. október 25., szombat

Az igaz jutalma


"Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!"
(Zsolt 58,12)

E földi életben nem mindig látjuk világosan Isten ítéletét, mert sokszor a jókat és a gonoszokat ugyanaz a sors éri. Ez most a megpróbáltatás ideje, nem a jutalmazásé vagy a büntetésé. Isten sokszor mégis félelmetes dolgokat cselekszik igazságosan úgy, hogy még a nemtörődöm ember is kénytelen felismerni ítélő kezét.

Az igaznak mégis van már e földi életben is jutalma, amely számára mindennél többet ér, éspedig Isten jótetszése, amely nyugodt lelkiismeretet ad neki. Sokszor még másképpen is jutalmaz Isten, mert Ő senkinek sem marad adósa. Az igaz ember legfőbb jutalma azonban odaát vár rá.

A történelmet nagy összefüggéseiben tekintve, sokszor megláthatjuk Isten kormányzó munkáját a népek életében. Darabokra töri az elnyomók trónját, és vétkes népeket büntet meg. Ha valaki a birodalmak felemelkedésének és bukásának történetét tanulmányozza, fel kell ismerje igazságszolgáltató hatalmát, amely a gonoszt korlátok közé szorítja, hogy aztán könyörtelen igazsággal elítélhesse. Nem marad bűn büntetés nélkül, sem a jóság jutalom nélkül. A világmindenség Ura igazságot szolgáltat. Ezért csak Őt féljük és ne tartsunk a gonoszok hatalmától.

2008. október 24., péntek





2008. október 22., szerda

Mi a teendő válság idején?


Itt van az ősz, hóharmat tarolja le a virágokat, a leveleket a fákról. Október a levert forradalmak, népünk szenvedéseinek az ideje is. És alattomosan körülöttünk kígyózik ez a gazdasági válság, melynek méreteit, és a mi kis életünkre való hatásait még nem is látjuk pontosan.

Gondok, bajok, válságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete, és virágesőben járhat, majd az angyalok által elénk terített bársonyszőnyegen. Nem: Ö azt mondta, hogy: "ki utánam akar jönni vegye vállára a keresztet és úgy kövessen engem!"

felmerül a kérdés, és sokan nekem is szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendője válság idején.

Arra gondoltam, hogy a Szentcsalád példáján keresztül fogalmazzunk meg a magunk számára egy stratégiát. Nézzük meg ők hogyan viselkedtek a válság idején, és kövessük őket alázattal:

Ismerős a történet: a 12 éves kis Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén elindulnak hazafelé, és egy idő után észreveszik hogy nincs velük a gyermek. Szörnyű percek lehettek ezek:

Három fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket:

1. A Szent Család nem esik pánikba: Abban az időben a közbiztonság nem a mai volt, az, hogy egy erős, egészséges fiút elraboljanak rabszolgának, nagyon elképzelhető. Bármi megtörténhetett, látták ők már a gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is. A szentcsalád uralkodik magán, szépen szisztematikusan elkezdik keresni az Isten által rájuk bízott Gyermeket. Három nap hosszú idő, és mégis amikor megtalálják, Mária csak ennyit mond: "nézd atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk? Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj, nincsenek idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt az önuralmat, melyet kemény, kereső három nap után siker koronáz.

2. Nem dobják be a törülközőt, fásult rezignáltsággal, nem ülnek le, és fatalista módon, nem mondják, azt, hogy ha akarja majd az Úr visszahozza a gyermeket. Nem mondják azt, hogy Isten adta és Isten elvette, hanem minden erejüket megfeszítve próbálják megoldani ezt a váratlan komoly feladatot, mellyel szembe kerültek. Isten rájuk bízta a Szent Fiát, és ők a maguk kis emberi eszközeikkel sikeresen próbálják megoldani a feladatot. 1-2 nap után sem adják fel a keresést, tudják, hogy Isten lehetetlen dolgokat nem biz az emberre. Csak kell legyen megoldás! Végérvényesen nem mehet zsákutcába az élet! És nekik lesz igazuk, megtalálják és átölelhetik drága kincsüket a földre szált élő szeretetet.

3. Összezárnak. Nem esnek egymás nyakának, és nem kezdik firtatni, hogy ki mennyire felelős a kialakult helyzetért. Persze hogy mondhatta volna Mária, hogy te vagy a férfi, miért nem ügyelsz ránk? És József is kitörhetett volna: Hát nem rád bízta a Jóisten a gyermeket, te beszéltél az angyallal, te vagy az anya! Mind a kettőjüknek igaza lehetett volna, de most nem az igazságot kell keresni, hanem a földreszállt szeretetet, az Istenembert.
"Atyád és én aggódva kerestünk.." mondja Mária. Együtt, felelősen próbálják elhárítani az életük ellen irányuló csapást. Ők tudják, hogy nem egymásban kell keresniük a problémát, a gond ott van és egyformán sújtja mindkettőjüket, ezért minden erejüket latba vetve összefognak és együtt oldják meg a feladatot.


Kedves Testvérek a létért küzdeni kell, az erdőben a kis őzike létével fizet, ha a rejtőzködés, menekülés, életben maradás feladatait nem tudja megoldani a farkasok között. Számára nem kérdés, hogy van-e kedve szaladni, csendben figyelmesen táplálkozni? Neki ott nincsenek jogai, csak lehetőségei, melyeket ha kihasznál, életben marad. Természetesen a feladat megoldása okosabbá, ügyesebbé, erősebbé teszi. Mindennapi küzdelmei által nő fel, hogy nagy és szép legyen.

Az emberek világa is hasonló! Mi is dzsungelben élünk! Az ördög mint ordító oroszlán vesz körül, és azt keresi, hogy kit nyelhet el. A létünkért küzdünk. Ha megtanulunk két lábon járni, szépen beszélni, önmagunkon uralkodni, nehéz helyzetekben kitartani, éles szemekkel meglátni a veszélyt, a lehetőségeket, és azt villámgyorsan, és pontosan lereagálni, akkor életünk itt a földön kiteljesedik. Ahogy Mária felvállalta a feladatot, és annak becsületes elvégzése által felnőtt a Mennynek Királyné asszonya címhez, mi is felnőhetünk oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljünk, ha kitartó kemény munkával megkeressük és megtaláljuk a holnapba vezető utat.

Böjte Csaba

2008. október 7., kedd

Miért Anya?



Kedves Édesanyám:

Rövidke az életem, még csak három hetes vagyok. Ezért még egész világosan emlékszem arra a napra, amikor ráébredtem először, hogy vagyok. Nyilván akkor te még semmit sem tudtál rólam. Talán csak néhány hete szerezhettél tudomást létezésemről.
Hallgatóztam, hogyan fogadtad. De semmi…
Szeretnék örömet szerezni neked, és ez az első, amit az irántad érzett szeretetem gyümölcseként tudhatok. Ígérem, hogy ha majd megszületek, sok mosolygásra bírlak rá. Később, amikor majd megnövök, akkor is fogok igyekezni, hogy örömöd leld bennem. Azt szeretném, ha büszke lehetnél rám!
Én már hallom a hangodat egészen közelről, amikor beszélsz. Te még nem hallasz, de vajon legalább érzel engem?

Két hónapja már dobog a szívem, sőt karjaim és lábaim is vannak. Már azt is tudom, hogy lány leszek. Biztosan örvendenél, ha ezt tudnád. Talán az apukámmal már el is döntöttétek, hogy milyen nevet adtok nekem. Izgatottan várom, hogy megtudhassam, hogyan fogtok szólítani majd! Ha arra gondolok, hogy mennyire várhattok és szerethettek, kis szívem megtelik boldogsággal, és fickándozni tudnék, akárcsak egy halacska. Számomra ti vagytok az egész világ! Szépnek képzellek el édesanyám, kedvesnek. És számomra most te vagy az otthon, egész világom, és teljes mértékben tőled függök. Közvetlenül a szíved alatt lakom és hallom annak minden egyes dobbanását. Talán még eddig egyetlen ember sem volt ilyen közel hozzád. Köszönöm, hogy magadban hordozol, a te tested táplál, otthont, meleget, védelmet nyújt és segít, hogy tovább fejlődhessem. Ebből is látom, hogy mennyire szeretsz. Szeretnék már végre rád mosolyogni, puha kis arcomat a tiédhez szorítani, és apró kis kezecskéimmel beléd kapaszkodni. Anyukám, alig várom már azt is, hogy láthassam a nagyvilágot: a fényt, a színeket, és tele szívjam kis tüdőmet levegővel, kezeimmel, lábaimmal szabadon rúgkapálózzak, és teli torokból ordítsak, hogy mindenki észre vegye, hogy én létezek.

Anyukám, ugye, hogy sok mindenre meg fogsz tanítani? Te fogsz etetni, füröszteni, pelenkázni. Megtanítasz majd járni is, beszélni is, és később írni is. Ugye mellettem fogsz ülni, ha egy kicsit rosszul érzem magam, és átölelsz, ha félek? Ugye énekelni, és mesélni is fogsz nekem? Ugye megmutatod sorra az összes virágot, és elmagyarázod a felhőket? Ugye megmutatod a csillagokat, a pillangókat, a hegyeket, és a madarakat? Ugye megtanítasz házat és kutyát rajzolni?
Ugye megtanítasz majd köszönni az embereknek? De mindenekelőtt megtanítasz szeretni és kacagni.
Odakint nagyon szép lehet a világ, és én mindezt a te szemeiddel fogom látni. Amilyennek te látod a világot, és annak dolgait, én is olyannak fogom majd látni.

Hirtelen most tele vagyok életvággyal, nagy tervekkel, tettvággyal, és szívem mindettől szaporábban ver. Átérzem a létezés lüktetését, és mintha ez tagjaimat is megtöltené létörömmel. Ezernyi kérdésem van, és ezek célt adnak életemnek. Tudom, hogy segíteni fogsz a válaszok meg találásában. A te áldott szorgos kezeid támogatni, vezetni, hordozni, terelgetni, oltalmazni, inteni. Szelíden fognak simogatni, én pedig mindig biztonságban fogom magam érezni karjaid közt.
Nagyon kicsi vagyok még, csak néhány centiméter, és mégis minden testrészem megvan, már csak növekednem kell. Érezlek téged, testem összefonódik a tiéddel, és mégis két különálló személy vagyunk. Vajon amikor világra születek, akkor i ilyen közel leszek hozzád? Ha testben nem is, de lélekben annál inkább! Amikor örömöd lesz, én is örülni fogok, és amikor én boldog leszek, ez téged is azzá tesz majd. Amikor nekem fájdalmam lesz, az neked is fájni fog, és fordítva is. Szilárd meggyőződésem, hogy te leszel a világ legszebb, legbüszkébb édesanya, én pedig a legmosolygósabb, és legegészségesebb kisbabája.

No, de hirtelen mi ez az éles, furcsa zaj? Te is hallod anyukám?

Félek!!!!!!!!!! Kicsi szívem olyan hevesen dobog, majd szétszakad. Butaság, hiszen itt vagy te, és nem kell félnem semmitől. Te nem hagyod, hogy bármi is ártson nekem. Az anyukám vagy, és tudom, hogy az én édesanyám annyira szeret engem, hogy még az élete árán is megvédene! Anyukám a te szíved is hevesen dobog! Te is félsz? Ó bárcsak segíthetnék neked! Megvigasztalnálak, hozzád bújnék, és megpuszilnálak.
Ez az ijesztő, csúnya hang egyre inkább közeledik… már egészen közelről hallom… itt van… anyukám, de hiszen ez benned van, és felém tart.
Miért????? Anyukám ez az idegen mit keres itt, mit akar? Butaság félnem, hiszen te mindenről tudsz, ami engem ér, és bármi legyen is az, csak a javamra lehet, ha egyszer beengedted ide.

Jaaaj… a lábam! Sikoltozni, sírni szeretnék. Rettenetesen fáj. Nézz ide! Sehol sincs, pedig úgy örvendtem nekik. Kitépte a lábacskáimat, és magába szívta, elvitte. Kitátom a szájam, és üvölteni tudnék a fájdalomtól oly hangosan, hogy még te is meghallanád, de még nem jön ki hang a torkomon…
Ó, ne, már megint jön! A karom… Most meg azokat tépte le, és még csak nem is egyszerre. Az enyémek voltak, mért vették el tőlem? Anyukám ezekkel, a karokkal akartalak megölelni, beléd kapaszkodni. Ezekkel, a kezekkel akartalak megsimogatni. Ezekkel, a kezekkel akartam felfedezni és meghódítani a nagyvilágot.

Melegség önt el… - vér! Segíts rajtam édesanyám! Könyörgöm! Hiszen már megint itt van, és olyan erővel húz, mintha csak magába akarna szívni! Anyukám meg fogok halni? Miért? Még nem is láttalak téged. Nem láttam semmit a világból. Segíts! Egyedül csak te mentheted meg az életem! Még karok és lábak nélkül is élni akarok! Élni, élni, élni! Némán, de egy utolsó erőfeszítéssel próbálok tiltakozni. Miért kell ilyen hamar meghalnom? És miért itt? Azt hittem egészen természetes és egyértelmű, hogy mindenki megszületik. Miért nem segítesz? Elfelejtetted, hogy te is magzatként kezdted? Nem értem, mi történik velem, és miért, de azt hiszem, ez neked is fáj, és ha lehetőséged lenne, akkor segítenél!
Most csak fájdalmad foglalkoztatja kis agyamat, és óh, mennyire szeretnék enyhíteni a te fájdalmadon, bármibe kerülne is ez nekem. Érzem, ez az idegen fegyver, lassan teljesen magába szippant. El fognak innen vinni végleg. De azért még egyszer, utoljára próbálom kiáltani, hogy segíts!
Szükségem van rád…

Anyukám, ki ölt meg engem?
ANYUKÁM, KI ÖLT MEG ENGEM?

Szerető gyermeked (lettem volna)

Kedves Anyu és Apu



6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor még belém is rúgtak.
Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.Az autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban.Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem.Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni.Nagynehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.Körülöttem minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem.A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Több órás fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejét csóválta.Új gazdám,aki 15perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam,gazdám kétségbeesett zokogása volt.Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem.
Meghaltam.Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...


A képen az én kutyusom láthatod 8 hetesen...
Szomorú az írás, nem akarlak vele felzaklatni.
Mégis úgy érzem, minél több embernek tovább kell adnom, hátha elgondolkodnak rajta...

A szkeptikus és a hívő


Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.

Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".

A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?

Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?

Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.

Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!

Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus..

Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.

Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

A kutya 10 kérése


1. Minden elválásunk - még ha rövid idôre is hagysz magamra - fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielôtt magadhoz veszel.

2. Ne szidj és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, barátaid és céljaid - de nekem csak Te vagy...

3. Kérlek adj elegendô idôt arra, hogy megértsem, mit vársz tôlem.

4. Mielôtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén összeroppanthatnám a kezedet - mégsem tennék olyat soha.

5. Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyodat jól ismerem.

6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy idônként erdôn-mezôn mozoghassak, futkározhassak - ez jót tesz Neked is.

7. Kérlek, ne sajnáld tôlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tôled kapom - s igyekszem megszolgálni érte.

8. Te vagy az én gazdám - és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak vagy nekik bohóckodjak - s ne alázz meg elôttük.

9. Ne feledd, hogy idôvel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint Neked a sajátjaid.

10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek - hiszen Te is öreg leszel egyszer...

Magyar keresztút

Magyar keresztút a Millecentenárium emlékére (írta Süle András)

I. állomás
Jézust halálra ítélik

Jézust teljes királyi ,,díszben'' állították Pilátus elé. A mindenkori igazságszolgáltatás gyalázatos megcsúfolása Pilátus ítélete: Nincs semmi bűne! De kezükbe adá Ôt, hogy megfeszítsék. Nincs kegyelem. Aki mindenkinek kegyelmezett, annak a számára nincs kegyelem: Ki érti ezt?
Jézus az utolsó szó jogán -- hallgat. Elmondott már mindent, amit el kellett mondania. Nem méltatja szóra a hitványságot, a jellemtelenséget, az igazságtalanságot.
Népünk, hazánk is mily sokszor állt Jézushoz hasonlóan megcsúfolva, tövissel koronázva, megbilincselve a történelem ítélôszéke elôtt. Verôlegényektôl összeverve, mocskos szájaktól leköpdösve. Bűnös nemzetnek kiáltanak ki bennünket, mert mint a kis népeket, belehajszolták a biztos pusztulásba, háborúkba, a Don-kanyarba, ahol tízezrével haltak meg véreink. És amíg a ,,gyôzôknek'', hóhérainknak állítottunk drága emlékműveket és koszorúztuk azokat, addig a hóban-télben megfagyott magyarok, akik hazájuk védelmében mentek oda, ahová hajtották ôket, egy fejfát sem kaptak és csak fasiszta kutyák voltak. Mintha bizony jókedvükben mentek volna megfagyni, meghalni! Jézus keresztjénél sem a szeget verô legények voltak a legbűnösebbek, hanem azok, akik kezükbe adták a kalapácsot és a vasszegeket. A mi magyarjainknak is idegen hatalmak adták a fegyvert a kezükbe. Trianonban meg sem hallgatták a magyar küldötteket. Nélkülünk és fejünk felett ítélkeztek. Amint Jézus perében is elôre elhatározták, hogy meg kell halnia, úgy határozták el a mi országunk szétszakítását is. De még nincs vége a történelemnek! Egyszer majd Jézus és Pilátus helyet fognak cserélni és kiderül, hogy ki volt méltó a halálra: Jézus-e vagy Pilátus; magyar népünk-e vagy igazságtalan bíráink?

Sokszor halálra ítéltek bennünket a történelem folyamán és sokszor megácsolták a magyarság és kereszténység akasztófáját. Vádolják és gyalázzák határainkon kívüli magyar testvéreinket is, de ott állnak mellettünk védôszentjeink: égi édesanyánk, a Boldogasszony, szentté avatott és még szentté nem avatott magyarok, férfiak és nôk, világiak és a szerzetesek. A koncepciós perekben halálra ítélt, ki nem végzett és kivégzett magyar véreink, akik a 301-es parcellában nyugosznak, most már virágos sírok alatt, de sokáig csak dögként eltemetve, névtelen és jeltelen sírokban. Egyszer majd ôk is elmondják védôbeszédüket az utolsó szó jogán.

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védô kart
Tengerén kínjának



II. állomás
Jézus vállára veszi a keresztet

Szent István a hagyomány szerint kettôs keresztet kapott a pápától. Ez azt jelenti, hogy apostoli királynak tekintette, aki népét bekapcsolja majd a nyugati keresztény közösségbe.
A kettôs kereszt azt is jelentheti, hogy két keresztet kell hordanunk: a magyarság és a kereszténység keresztjét is.
Történelmünk folyamán sokszor nehéz volt magyarnak és kereszténynek is lenni. A török hódoltság idején nádasban kellett bujdosni annak, aki magyar és keresztény akart maradni. Bűn és kereszt volt 1848-ban magyarul beszélni és érezni. Bitófa várt legjobbjainkra, akik szabadon akartak élni és halni.

Bűn volt 1945 után kereszténynek, egyáltalán vallásosnak lenni. Az ateizmus, az egyházüldözés, az egyház híveinek lelki megnyomorítása volt a keresztünk, amelyet fel kellett vállalnunk. Júdások és a lelki renegátok lettek magyarságunk és kereszténységünk üldözôi, megrontói.
Világiaknak és papoknak vállalni kellett az egyházüldözés legnehezebb és legmegalázóbb keresztjét is. Ateisták és lelki nihilisták ütötték-verték, rugdosták fôpapjainkat, papjainkat és legjobb, legbátrabb híveinket.
1956-ban ,,bűnös'' volt szabadságharcunk és leverve azt ezrek kerültek a bitófára és fegyverek elé. Nehéz keresztek hordozásának nehéz idôi voltak azok. DE VÁLLALTUK és vittük. Nem lett mindenki áruló és nem bújt el mindenki a magyarság és kereszténység keresztje elôl.

Elmúltak ezek az idôk is. Jöttek és vannak újabb keresztjeink: a szegénység, a munkanélküliség, a létért való küzdelem keresztje. Saját honfitársaink -- ha ugyan annak nevezhetjük ôket -- rakják vállunkra a mai idôk keresztjeit. Amíg néhány ezren az aranyborjú körül táncolnak, addig sok ezer és százezer magyarnak hideg lakásban kell nyomorognia, kenyéren és ha nem is vízen -- egy csésze tejen élni.
Bánk bán Tiborcával panaszkodhatunk:

,,...ki írja fel keserves könnyeinket?
...Ó a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha a zsebe tele van -- hisz a természet, a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -- meghaljon.
...aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.''

(Katona József: Bánk bán -- Tiborc panasza)

Jézus vállára veszi keresztjét és mi is, abban a reményben, hogy az Ô szeretetével s segítségével bírjuk azt hordani.

Ének: SZVU 294. ének, 1. versszak

Ah, hol vagy magyarok
Tündöklô csillaga,
Ki voltál valaha
Országunk istápja?
Hol vagy, István király?
Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben
Te elôtted sírván.



III. állomás
Jézus elôször esik el a kereszttel


Jézus csetlik-botlik a keresztúton és el is esik. Vannak, akik kárörömmel gyönyörködnek Jézus bukásán és kevesen vannak, akik megrendülve látják és oda szaladnának segíteni, de nem lehet. Jézus felbukik, mert mi egyéni életünkben is, de nemzeti életünkben is bukdácsolunk. Nehéz a kereszt, mert az emberiség bűneinek súlya terheli meg. Mi magyarok is bôven raktunk és rakunk terhet Jézus vállára. Ott van a durva, trágár, káromkodó beszéd, amelybôl nem hiányzik Isten szent neve sem, benne van a felfeszített Krisztus is, bemocskoljuk a szánkat az Oltáriszentség gyalázásával is. A földi édesanya, de a Szűzanya szent nevei sem maradnak ki belôle. Folyik a durva beszéd a szánkból, mint azoknak a hóhéroknak, akik Jézust hajtják, szidják és verik a keresztúton. Ránk is sütötték a szégyenletes bélyeget: káromkodó nemzet vagyunk. Sajnos, mint sok más rosszban, ebben is élen járunk. Szomorú elsôség. Ha nem húzott a ló, ha nem indult az autó motorja, ha megvágtuk a kezünket, ha valaki megsértett bennünket, Istent szidtuk, az égieket emlegettük trágár szavak kíséretében.

Mennyi bűn, amit Jézus keresztjére raktunk és rakunk most is. Hát valóban ezt érdemelte Jézus? Ez jár Neki azért, mert szeretett bennünket, elhozta közénk a szeretetet, a békét, élete szép tanítását és példáját? Ezt érdemelte azért, mert életét áldozta értünk és mert oly sok viszály közt védte, szerette nemzetünket, mert Édesanyját adta nekünk édesanyául?
Zuhanjunk oda a kereszt súlya alatt elesett és porban fetrengô Jézus mellé és verjük mellünket a vámossal: Istenem, Jézusom! Légy irgalmas hozzánk szegény bűnösökhöz. Bocsánatért esdeklünk káromkodó testvéreink nevében is. Ígérjük, hogy nem mocskoljuk be többé szánkat káromkodással és nem hangzik többé káromkodás az ég felé magyar földrôl. Vezekelni akarunk! Édesapák vigyázzatok! Ne rontsátok meg gyermekeiteket! Ne felejtsétek Jézus szavait: Jaj annak, aki egyet is megbotránkoztat a kicsinyek közül. Káromkodás helyett imára, szép, tisztességes beszédre tanítsátok gyermekeiteket. Felelni fogtok értük!

Ének: SZVU 284. ének, 3. versszak

Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra,
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról,

Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!



IV. állomás
Jézus találkozik Édesanyjával


Az Úr Jézusnak nagy vigaszt jelentett Édesanyjával való találkozása. Biztatás és erô volt a kereszt továbbhurcolásához. Két szív fájdalmas és vigasztaló találkozása és ölelkezése.
A jóságos édesanya nemcsak életet ad, hanem szeretetet és erôt is keresztet hordozó gyermekeinek. Az édesanyai könnyek gyermekei nem veszhetnek el.
Testi-lelki sebeinket csak ô érti meg és ô ápolja szeretetével. Boldog az a gyermek, akinek ilyen édesanyja van.
Kereszthordozó népünknek is szüksége van édesanyára. Milyen boldogok lehetünk, hogy nekünk adott az Ég Szt. István királyunk által.

Ahogy Jézus halálában lett a Szűzanya égi édesanyánk, úgy lett a mi édesanyánk is Szt. István királyunk halálában. Amikor István közeledni érezte halálát, magához hívatta az ország egyházi és világi vezetôit és az ô jelenlétükben a Szűzanya kezébe tette le hazánk sorsát. Azóta Mária országa vagyunk. Errôl azonban sokszor elfeledkezünk. Pedig keresztet hordozó népünknek szüksége van a gyermekét szenvedésében és hűtlenségében is szeretô édesanyára.
Népünk legjobb gyermekei tudták ezt és tudják ma is. Ezért létesült annyi búcsújáróhely, ahová elzarándokolunk, hogy élet-keresztutunkon találkozzunk égi édesanyánkkal és kisírjuk magunkat ölében és kérjük: ,,Szállj közénk és sírj Te is velünk. Vigasztald és mentsd meg nemzetünk.''

A mi Édesanyánk a könnyezô Mária. Igen, mert mindig több oka volt felettünk sírni, mint nekünk örülni. Több oka volt és van hazánk sorsa felett könnyezni, mint örülni, hisz nemcsak a múltat és a jelent, de megszenvedtük a jövôt is.
Van miért sírni a Magyarok Nagyasszonyának. Családjaink széthullanak, gyermekeink a szenvedélyek polipkarjaiba kerülnek, az anyák teste is koporsó lesz és nem bölcsô. Az anyák csak szülôk és nem édesanyák lesznek, mert hagyják gyermekeiket elkallódni. Ôk maguk is sokszor szenvedélyek áldozataivá válnak és nem a szép élet példájával tündöklô édesanyák. Kérjük a Szűzanyát, hogy adjon nekünk szent édesanyákat, hogy újból szent nemzet és Mária országa legyünk.

Ó Nagyasszony nemzetünk reménye!
Rád szegezzük könnytelt szemeink.
Veszni indult István öröksége,
Szép kertjének ôs erényei.
Szállj közénk és sírj Te is velünk!
Vigasztald és mentsd meg nemzetünk!



V. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak


A keresztúton csak egy ember volt, aki segített a tántorgó és már alig-alig lihegô Jézusnak: Cirenei Simon. Ôt is kényszerítették.
Hol vannak, akiken segített Jézus, akiknek meggyógyította béna karját és lábát? Hol van valaki a tömegbôl, akit Jézus kenyérrel táplált, aki kihordta hozzá betegeit?
Hazánk is de sokat roskadozott a szenvedések és népek keresztútján. Hol vannak, akiknek életét, anyagi és szellemi javait védték a mi hôseink és katonáink a tatárok, a törökök, az oroszok ellen? Ki segít most? Ki sajnál most bennünket?

A kôszegi vár falán van egy tábla, amelyre ez van írva: ,,A Nyugat, amelyet életünkkel és vérünkkel védtünk, Trianonnal fizetett.'' Jól megfizetett. Hazánk háromnegyed részét ellenségeinknek adták, akik azóta is utálják és gyűlölik népünket és határainkon kívül élô testvéreinket a föld színérôl is eltörölni igyekeznek. És ezt a ,,hálás'' Nyugat tétlenül nézi.
Egy valaki volt, aki odaállt mindig mellénk a keresztúton, hogy segítsen, és ez Róma, a Szentszék, a pápák voltak. Ôk anyagilag is, de erkölcsileg is szenvedô népünk segítségére siettek. Küldték a pénzt és a hadsereget a török ellen Nándorfehérvárnál és Budánál, a Jézus és Mária nevével harcoló katonáknak és Mária kongregációs ifjaknak. VIII. Kelemen pápa mindent megtett, hogy Magyarországot felszabadítsa a töröktôl. Másfél millió forintot küldött, valamint 3 alkalommal egy-egy hadsereget. VIII. Kelemenig a pápák összesen 7 millió aranyat küldtek hazánk megsegítésére. Mohácsnál több ezer pápai katona esett el. Sajnos Európa, amelyért véreztünk, nézte a pápák erôfeszítéseit. XI. Ince pápa 4 és fél milliót küldött Magyarország felszabadítására. Neki köszönhetjük Buda felszabadítását 1686-ban. Küldték Kapisztrán Jánost, hogy segítse Hunyadi Jánost megszabadítani hazánkat és Nyugatot a mindent elpusztító töröktôl. Hogy ezeket ne felejtsük, a déli harangszó figyelmeztet bennünket és a világot. Ezenkívül csak egy pápa-szoborra, XI. Incét ábrázoló szoborra -- a várban -- telt hálából. A szobor felirata: ,,Magyarország megmentôje''. A pápaság és a most is sokat kritizált és ócsárolt Egyház volt az, aki Cirenei Simonunk lett. Nem kényszerbôl, hanem részvétbôl, mint az irgalmas szamaritánus. És mindezek után mi vagyunk a bűnös nemzet. Ha bűn, hogy szerettük hazánkat és védtük Nyugatot, akkor bűnösök vagyunk.

A földi segítségen kívül segítettek az égiek is: a Magyarok Nagyasszonya és a magyar szentek. Hálából velük sem sokat törôdünk és nem követjük szent életük példáját. Volt, amikor a szentek nevét töröltük a falu- és utcatáblákról.

Ének: SZVU 275. ének, 1. versszak

Hol szent Péter sírba téve
És Rómának dobog szíve,
Ezrek ajkán, ezer nyelven
Hô ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
Krisztusnak helytartóját!



VI. állomás
Veronika kendôt nyújt Jézusnak


Veronika szeretetgesztusa engesztelés volt azokért a bűnökért, amelyekkel megaláztuk Jézus arcát, vérbe-könnybe borítottuk.

Nekünk magyaroknak is van Veronikánk, aki engesztelte Istent bűneinkért, amelyek miatt ránk szakad a tatárveszedelem. A mi Veronikánk Árpádházi Szent Margit volt. Az ô tiszta élete, lélekkendôje törölte le Jézus arcáról a sarat, szennyet, vért és könnyet, amivel mi mocskoltuk Jézus arcát. Ezért volt hozzánk irgalmas az Úr és megszabadította hazánkat a tatárveszedelemtôl.
Szt. Margit a nagyböjtben olvasgatta Jézus szenvedésének történetét és közben átérezve Jézus szenvedéseit -- sírt. Margit lelki életének központjában a szenvedô Jézus állt. Ezért tudott éjjeleket átimádkozni, a legalantasabb munkát végezni és fogadalmaiban hűségesen megmaradni. Lelkében hordozta Krisztus töviskoronás képét. A legenda szerint, amikor meghalt, a körülötte állók ezt az égi hangot hallották: A Bárány meghalt. Igen, Ô volt a mi Istent-engesztelô bárányunk. Adna a jó Isten hozzá hasonló lelkületű, engesztelô lelki bárányokat. Kérdezzem meg magamat: én nem tudnék az lenni?

Sok bűn és mocsok szennyezi most is Isten arcát és a magyar lelkeket, akikért és amikért engesztelnünk kell, hogy Isten legyen irgalmas hozzánk és ne zúdítson ránk országpusztító veszedelmet. Tartsatok bűnbánatot -- hangzik a Jézusi szózat --, különben mindnyájan elvesztek. Meg kell térnünk, amíg nem késô!
Talán a mai idôknek is megvannak a névtelen, Istent engesztelô bárányai, akikért Isten még irgalmas hozzánk.
Könyörülj rajtunk Urunk! -- Könyörülj rajtunk!

Ének: SZVU 293. ének, 3. versszak

Szent Erzsébetbôl hôs szeretet árad.
Margit imái vezekelve szállnak.
Minket hiába, Uram, ne sirasson
Áldott Boldogasszony!



VII. állomás
Jézus másodszor esik el a kereszttel


Az Úr ismét elesik. Nem csoda. Az egész világ lelki szörnyűsége terheli meg a keresztet. Rajta vannak a mi bűneink is. Mi magyarok is rátesszük Jézus vállára bűnbugyrainkat. Egyik nagy és szégyenletes bugyrunk az élet ellen elkövetett bűneink. Sajnos, ebben is a világ élvonalában vagyunk. Nem kell ide háború, fertôzô betegségek, természeti csapások. Elpusztítjuk mi magunk is magunkat. Pénz, dolce vita, édes élet, szórakozás, sex, szabad szerelem minden mennyiségben. Család, gyermek, édesanyai hivatás, életadás, hűség, szeretet, áldozat a nemzetért, egyházért, családért, gyermekért -- az nem! Kételkedés nélkül hiszünk a Sátánnak: ha nem engedelmeskedtek Istennek, ha nem törôdtök a tízparancsolattal, boldogok lesztek. Nem tanultunk a paradicsomi ember tragédiájából. A hazugságot Isteni szankciók követték: kiűzetés az édenbôl, verejték, szenvedés és halál, por és hamu. És mindezek a keresztbe vetett hit nélkül a poklot jelentik. Itt csak a kereszt segíthet, illetve a rajta függô Krisztus. Amíg nem késô, roskadjunk oda az összeroskadt Krisztus mellé és fogadjuk meg, hogy nem nyúlunk hóhér- és Heródes-kézzel az élethez többé, amit pedig tettünk, azt jóvátesszük.

Azt mondja az Úr Jézus: amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt nekem tettétek. A magzatnál kisebb ember nincs. Amit neki teszünk, Krisztusnak tesszük. Ha engedjük megszületni, Krisztus születik általa a világra. Ha megöljük, Krisztust öljük meg, mert Ô azonosította magát az emberrel, függetlenül attól, hogy az az édesanya testében van vagy kívül van-e? Az életet Isten adja. Egyedül neki van joga azt elvenni.
Minden magzathalál egy néma sikoly. Ezt nem lehet elnémítani, csak bűnbánattal és a jövôben az élet elfogadásával. Ne hallgassatok a lelkiismeretlen genetikusok, a pszichológusok, az orvosok, a közgazdászok ördögi hangjaira: a nem kívánt terhességet meg kell szakítani. Ezt meg lehet tenni, de testi-lelki következményeit nem lehet megszüntetni. Ezekért felelni kell, mint olyan bűnökért, amelyek Krisztus keresztjét is terhelik, olyannyira, hogy összeroskad alatta.

Ének: SZVU 58. ének, 1. versszak

Bűnbánóknak menedéke!
Trónusodhoz eljövünk,
Ah! mert máshol nincs üdv s béke,
Jézus, irgalmazz nekünk.



VIII. állomás
Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat


Jézus a rajta siránkozó asszonyokat nem vigasztalja, hanem súlyos felelôsségükre figyelmezteti ôket: sirassák magukat és gyermekeiket.
Azok az anyák, akik elhanyagolták gyermekeik nevelését, súlyosan vétkeztek és vétkeznek, mert minden szülônek kötelessége a gyermek nevelése. Ezt tudták Jézus szülei és meg is tették.
Milyen sokszor panaszkodnak a szülôk gyermekeik viselkedése miatt: tiszteletlenek, durvák, engedetlenek. Arra azonban nem gondolnak vagy nem merik bevallani, hogy mindezeknek sokszor vagy legtöbbször ôk az okai. Mit várjunk azoktól az anyáktól, akik káromkodók, italozók, templomkerülôk, akiknek a gyerek csak büdös kölyök és akiktôl imádság helyett trágárkodást tanul a gyermek. Ezután még csodálkoznak is, hogy a gyerekbôl csavargó, tolvaj lesz.

A háború elôtt kötelezô volt a hitoktatás. Maguk a szülôk is nagyrészt vallásos emberek voltak. Voltak hitbuzgalmi egyesületek: Mária kongregáció, cserkészet, szívgárda, Kalot, Kalász, Credo és még sok más egyesület, amelyek segítették a szülôket a gyermekek vallásos nevelésében.
Az ateizmus azonban szétvert mindent és a szülôk nagyon sokan félelembôl, érdekbôl, gyávaságból elhagyták a gyermekek vallásos nevelését. Renegátok, árulók, az istentelen rendszer kiszolgálói lettek. És most itt az eredmény. Italozik, kábítószerezik, diszkóban ôrjöng az ifjúság nagy része. A szülônek csak egy joga van: minél több pénzt adni a szórakozásra és nem beleszólni az életükbe.

Van miért sírni a szülôknek: van miért keresztet hordozni az Úr Jézusnak.
Szt. István és a Szűzanya országában nincs már kötelezô hitoktatás és sajnos az egyházi vezetés is beleegyezik ebbe. Ezt hívjuk vallásszabadságnak. Neveletlen és bűnözô ifjúság, az utcasarkon magukat áruló kiskorú lányok, kiskorú fiúkkal és lányokkal való kereskedelem, műveletlen, tanulatlan ifjúság. Ez a modern vallásszabadság és az egyház és állam szétválasztása.
,,Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha elvész, Róma megdôl s rabigába görnyed.'' (Berzsenyi Dániel) A gyermekek lelkét a szülôk kezébôl kéri számon az Isten. A bűn rabigájában görnyed ifjúságunk.

Az abortuszon kívül is van miért sírni a magyar anyáknak és asszonyoknak. A nôi becsület devalválódott.
Bárcsak megszívlelnénk Jézus keresztúti drámai intelmeit: Ne rajtam, magatokon sírjatok. Mert, ha ez történik az élô fával, mi lesz a sorsa a száraznak!

Ének: SZVU 294. ének, 3. versszak

Virágos kert vala
Híres Pannónia,
Mely kertet öntöze
Híven Szűz Mária.
Katolikus hitnek
Bô volt szép virága,
Be megsötétedett
Örvendetes napja!



IX. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszttel


Vannak még bűnbugyraink, amelyeket Jézus keresztjére akasztunk és amelyek alatt Jézus rogyadozik és elesik. Íme, a magyar átok: a pártoskodás. Sajnos, sokszor az apostolokhoz hasonlóan azon versengünk: ki lesz a nagyobb, ki legyen a vezér, kinek legyen nagyobb címe, rangja és fizetése? Ennek köszönhetjük, hogy országunk sorsának intézésében a kisebbik rész juttatott nekünk keresztényeknek és úgy táncoltatnak bennünket emberi jogainkban, ahogy akarnak.
Jézus ellenségei össze tudtak fogni Jézus ellen. Jól meg tudták szervezni a keresztre feszítés drámáját. Jézus halálában egyetértett mindenki, de Jézus mellett nem állt ki senki. Mit tegyek Jézussal, kérdezte Pilátus? És egy emberként zúg a tömeg: keresztre vele! A hôsködô apostolok szétfutottak. Inkább meghalunk, mint elhagyjunk -- mondták az utolsó vacsorán. És most hol vannak? Áruló is akadt köztük. Mit adtok nekem? Kérdezte Júdás. Pénzért Jézus is eladó. De sokszor megismétlôdött ez történelmünk utóbbi évtizedeiben! Bôrüket, állásukat féltve sokan eladták Jézust: felhagytak a hitük gyakorlásával, gyermekeiket kivették a hitoktatásból, elmaradt a templom, a szentmise, az esküvô, az elsôáldozás, a bérmálás.

Az ártatlan és hazájához hű fôpapok, papok igazságtalan elítéléséhez hozzájárultunk. Szóban-írásban követelték megbüntetésüket. Méltó a halálra, kiabálták Jézusra. Nem ez ismétlôdött meg az egyház, a papság és a bátor világi emberek ellen indított koncepciós perekben?
Így köszöntük meg Jézusnak, a Szűzanyának, magyar szentjeinknek az ezeréves pártfogást. Így haldokolt Mária országa az ateista hódoltság idejében. És nem tanultunk gyászos közelmúltunkból. Most is széthúzunk, pártoskodunk és kérdezzük: Ki lesz nagyobb közülünk? Az, aki kicsi tud maradni, mint Jézus, aki alázatos, engedelmes tud maradni. Aki nem érdekbôl, hanem lelke mélyébôl tud ember, magyar és keresztény lenni és önzetlenül szolgálni a népet.

Ének:

Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar
Bölcsôd az s majdan sírod is, mely ápol és eltakar,
A nagy világon e kívül, nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors keze. Itt élned s halnod kell.



X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól


Jézustól, aki mindenét, életét is odaadta értünk, mi elveszünk mindent. Még utolsó ruhadarabját is, amelyre a kereszt alatt szórakozásból sorsot vetnek. Aki arra tanított bennünket, hogy az éhezôknek ételt, a szomjazóknak italt, a ruhátlanoknak ruhát adjunk, az most nem kap egy korty vizet a kereszten és attól most elvesszük köntösét is. Aki a madárnak fészket, az állatoknak búvó-, nyugvóhelyet adott, az most lemeztelenítve áll keresztre szegezésre várva gúnynak, kacagásnak, otromba röhejnek kitéve. Igaz amit Szt. Pál mondott: kiüresítette Önmagát és magát megalázva engedelmes lett a halálig, a kereszthalálig.

Jézus mezítelensége engesztelés századunk és Magyarországunk azon szégyenéért, hogy sok ezren rongyokban járnak, emberi méltóságukat megszégyenítve aluljárókban és utcasarkokon koldulnak, kukákban turkálnak. Lehet, hogy alkoholért, de már nincs más lehetôségük. Nincs lakásuk, télvíz idején szabadban alusznak és fagynak meg. Ugyanakkor sok ezren becsületesen-e vagy nem, dúskálnak a földi javakban, rohangálnak a legújabb és legdrágább autókon.
Ezekben a szerencsétlen, útszélre sodródott emberekben Jézust aláztuk, Jézust éheztettük, Jézust ültettük utcaszélre, Jézust kényszerítettük a ,,vigaszt'' nyújtó alkohol fogyasztására. Ezek nyomorult családjaiban és gyermekeiben Jézus éhezik és lesz a szenvedélyek rabja.

Ide illik Tompa Mihály verse:
...pusztulunk, veszünk,
mint oldott kéve, széthull nemzetünk.
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidôlt fában ôrlô szú lakik.
Honfi honfira vádaskodik.

Akik erre a sorsra jutottak, vigasztalódjanak Jézusban és szenvedésében, akik pedig ide juttatták ôket, gondoljanak jézus szavaira: Nekem nem adtatok ennem, engem tettetek ki éhesen és rongyosan az utcára. Ezekért felelni fog valaki vagy valakik.
Gondolunk határainkon kívül élô és magyarságukért megalázott és hátrányos helyzetbe kényszerített testvéreinkre is. Nemzetiségi és emberségi jogaiktól megfosztott testvéreinkben Jézust fosztották meg emberi méltóságától is.

Ének: Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer gyôzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcában, zajló tengeren.
Fejünk az ár jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.



XI. állomás
Jézust keresztre feszítik


Ábelnek meg kellett halnia, mert áldozata kevesebb volt Isten elôtt, mint Káiné. Az irigységtôl véres lett a testvérkéz. Jézusnak is meg kell halnia, mert a fôpapok és írástudók irigyelték, hogy Jézust szeretik az emberek. Mindenki utána megy! -- mondták irigykedve. Jézus elítélésekor nem mentek be Pilátus házába mondván, hogy meg ne fertôztessenek. Az megfertôzte volna ôket, hogy beteszik a lábukat a pogány ember házába, de attól nem érezték magukat megfertôzve, hogy egy embert, ha nem ismerték is el istenembernek, de mégiscsak egy ártatlan embert -- megöletnek. Micsoda nagyképűség és önámítás! Íme az elsô holokauszt. Ezért a nagypéntek délutánért nagyon megfizetett Jézus népe. Jeruzsálem pusztulásakor százával feszítik ôket keresztre, jelen századunkban pedig ezrével küldték ôket internálótáborokba és gázkamrákba. Szívbôl elítéljük ezeket az embertelenségeket.

Nem lehet büntetlenül az isteni törvényeket, -- mint a Ne ölj! is -- semmibe venni. Mi magyarok is megfizettünk és fizetünk most is, hogy embertársainkban átszegeztük Jézus kezét és lábát.
Jézus vezekel gyilkosságainkért. Embertelenségeinkért fizettünk mi is a szibériai táborokban, ahol éheztek, nyomorogtak és meghaltak magyar testvéreink. Jó volna gondolni a tôkéseknek, gyárosoknak, bankároknak és minden igazságtalan törvényt meghozóknak és megszavazóknak, hogy ôk is bűnhôdni fognak a mai szegény ember nyomorgatásáért, nyúzásáért, azért hogy sokan éheznek, nélkülöznek abban a hazában, amelyben mindig megtermett a magyar rónákon a mindennapi kenyér.

Bűn lett magyarnak és kereszténynek lenni ebben az országban, amely országot Szt. István szervezett meg és amely ország a Magyarok Nagyasszonya tulajdona. Gyávaságunkkal, közönyösségünkkel, hitünk érdekbôl való feladásával, most is átszegezzük Jézus kezét és lábát. Átszegeztük a mindennapi kenyeret adó Jézusi kezeket. Ne csodálkozzunk hát, hogy néha nélkülöznünk kell. Átszegeztük az utánunk járó, otthonainkba betérô és vigaszt hozó Jézus lábait. Ezért is kell sokszor nagyon magányosnak érezni magunkat.

Ének: SZVU 53. ének 1. versszak

Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen,
Szánakozz immáron szomorú szívemen.
Haragodnak mennykövét, éles hegyes tôrét,
Vedd vissza vétkeim büntetô vesszôjét.



XII. állomás
Jézus meghal a kereszten


Jézus kezén-lábán átszegezve 3 óráig élve függ a kereszten. Az utolsó és döntô küzdelemben lelkünkért Jézus és a sátán között. Istenem! Istenem, miért hagytál el engem? És Jézus gyôz: Befejeztem! Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!
A kereszt alatt állt a Szűzanya, Szt. János apostol és Bűnbánó Magdolna. De ott látom állni a magyar szenteket, mint Jézus testôreit, hogy senki ne tudja elrabolni tôlünk a Golgotát. Golgotát járó nép voltunk és vagyunk: Talán ezért van az, hogy minden városban, faluban van Golgota, van keresztút, hálából, hogy ezerszáz éve járhatjuk Jézussal a szenvedések útját. Ha a faluban vagy városban nincs is Golgota, minden katolikus templomban van keresztút, amelyet a nagyböjt péntekein végigjár Jézus hitében, szeretetében és magyarságában megmaradt hű népe.

Az Árpádházi szenteken kívül ott a kereszt mellett állnak ôrséget korunk szentjei és vértanúi, élükön Mindszenty bíborossal, mellette és körülötte a magyar poklokat megjárt világi hívekkel és papokkal Apor Vilmos és Márton Áron püspökökkel, a forradalomban életüket feláldozó fiatalokkal!
Drága szent hely nekünk a Golgota, amelyet Jézus vére és szeretete szentelt meg, de azért is, mert itt lett mindenki anyja és a mi édesanyánk is a Szűzanya. Ezért is egyik legrégibb és legkedvesebb nagyböjti zarándok-énekünk: ,,A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.'' Koldusboton, törött mankón is idejövünk búcsút járni, mert testvértelen, baráttalan nép vagyunk. Bűnösek ugyan, de nem jobban, mint más nemzetek, megbűnhôdtük már a múltat és jövendôt is. Itt a kereszt tövében megfogadjuk, hogy nem hagyjuk elrabolni a Golgotát, a Golgota nagy Halottját és Fájdalmas Édesanyját magyar földünkrôl és magyar szívünkbôl! Temetôink sírjain is ott a kereszt bizonyítékul, hogy a Golgota népe voltunk és vagyunk. Isten öt igazáért nem pusztította volna el Szodomát. Reméljük, hogy hazánkban is van és lesz mindig legalább öt vagy több igaz magyar, akikért Isten megkegyelmez népünknek.

A magyar ember, amikor elzarándokol a Szűzanya kegyhelyeire, mindig felkeresi és végigjárja a keresztutat is. Nekünk a kettô: a keresztút és Szűzanya egyet jelent, mert együtt járjuk magyar sorsunk keresztútját, Golgotáját a fájdalmas Anyával, népünk szeretô Édesanyjával, az értünk könnyezô Máriával. És most térdre magyar testvéreim és imádkozzunk! És Ti is velünk édes Hazánk védôszentjei és a többi ismert és névtelen régi és mai magyar szentjeink, hogy hitünktôl és hazánktól semmi és senki ne tudjon elszakítani. Se élet, se halál.

Itt a Golgota tövében esküszünk, hogy soha árulók nem leszünk. Ámen.

Ének: SZVU 63. ének 1. versszak

A keresztfához megyek,
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó szűz Anya,
Fájdalom közt bágyadozva,
Tôr veré át lelkedet.



XIII. állomás
Jézust leveszik a keresztrôl


Jézus agyonkínzott és holt testét leveszik a keresztrôl és a legméltóbb ravatalra, a Szűzanya ölébe helyezik. A Szűzanya, aki egykor a kis Jézust pólyákba takarta és jászolyba fektette, most gyászruhában, könnyeibe, csókjaiba, ölelô karjaiba takarja és ölébe fekteti Ôt. Itt piheni ki embertelenségeink okozta szenvedéseit.

A Magyarok Nagyasszonyának is de sokszor kellett ölébe venni és siratgatni megkínzott népünket! A Magyarok Nagyasszonya többször volt Piétánk, mind dicsôséges Nagyasszonyunk. A mi Máriánk a Könnyezô Mária. Többször kellett sírnia a bűneink és hűtlenségeink és szenvedéseink miatt, mint örvendezni jó sorsunkon.
Mi magyarok földi és égi édesanyát szeretô és tisztelô nép voltunk. Sajnos már nincs így. Vannak Jézushoz, a Szűzanyához, saját családjukhoz és gyermekeikhez is hűtlen anyák, akik anyák, de nem édesanyák. Csavargó, italozó, kábítószer-élvezô, autófosztogató, utcasarkon álló lányok, az utcán és nyilvános tereken ízléstelenül szeretkezô fiúk és lányok, százával csellengô fiatalok. Hol van édesanyátok? Nem hiányoztok otthon, nem kelletek senkinek a bűnön kívül? Vagy édesanyátok sem különb, mint ti vagytok? Lehet, hogy ôk kergettek ki benneteket a lakásból, hogy nyugodtan szeretkezzenek és italozzanak? Mi lesz az édesanyai szeretet nélkül felnôtt és felnövô ifjúsággal? Mit adtok tovább gyermekeiteknek, amikor nektek sincs semmitek? Lelkileg kifosztottak vagytok?

Oh, Nagyasszony, nemzetünk reménye. Rád szegezzük könnytelt szemeink. Veszni indult István öröksége, Szt. Imre öröksége, a tiszta ifjúság, Szt. Erzsébet öröksége, a szegények szeretete, Szt. Margit öröksége a tiszta nôifjúság, Szt. László öröksége, a lovagiasság, a nôk és édesanyák nagyrabecsülése, Szt. Gellért öröksége, a vezeklés és vértanúság.
Oh, Nagyasszony szállj közénk és add vissza népünk kereszténységét, családjaink, társadalmi életünk tisztaságát, hogy ne csak a fájdalom, hanem az öröm könnyei is ott csillogjanak szemeidben. Mutasd meg, hogy anyánk vagy, mutasd meg, hogy régi nagy Patrónánk, Magyarok Nagyasszonya vagy.

Ének: SZVU 290. ének, 5. versszak

Viharon, vészen át
Íme, felzúg Hozzád
Nyomorunk jelszava:
Segítsd meg nemzeted,
Háborgó tengerek
Csillaga, Mária!



XIV. állomás
Jézust eltemetik


Jézust eltemetik. Most már elômerészkedtek a férfiak is. A ravatalról, a Szűzanya ölébôl óvatosan, csendben leveszik Jézus véres, fáradt testét, megmossák, betakarják és sírba teszik. Van minden, ami Jézus temetéséhez kell: nagy kô, ôrök, pecsét. Most már nem kell félni, hogy fellázítja a népet. Most már nem fognak utána menni. Most már nem fog csodákat tenni, halottakat feltámasztani. Most már nem fogja megszégyeníteni a fôpapokat és írástudókat és nem fogja ôket megleckéztetni. Vége mindennek -- gondolják.

Csak a vasárnap hajnal ne jönne, mert azt mondta, hogy harmadnapra fel fog támadni. Hátha megtörténik? Hátha igaz lesz? Minden esetre számítva van pénz is, hogy az ôrök elhíreszteljék: az apostolok ellopták. A pénz és a hazugság elérte célját, mert elterjedt a zsidók között, hogy Jézus testét ellopták. Ezt inkább elhitték, mint azt, hogy a csodatevô Jézus, a halottakat feltámasztó Jézus maga is feltámadt.
Népünket, nemzetünket, magyarságunkat és hitünket is sokszor eltemették már. Voltak nagy temetôink, mint a muhi puszta és mohácsi mezô. Sokszor meghúzták felettünk a lélekharangot. Lerombolták Budát, városainkat és falvainkat. Megásták sírunkat 1849-ben, 1921-ben, 1956-ban. Azt mondta egy ,,nagy'' ember: a magyar egyház felszámolása csak vagonkérdés. Aki mondta, már rég por és hamu, sírfülkéje betörve és bemocskolva, az Egyház pedig feltámadt és folytatja működését ott, ahol abbahagyta. Volt úgy, hogy elnémították a török fölötti diadalt hirdetô déli harangszót és most ismét szól. Volt, amikor el kellett dugni Máriát, és nemzeti színű zászlóinkat és most ismét lengeti azokat a szél. Volt, amikor menekülni kellett saját hazájából Szt. István jobbjának és a Szent Koronának, most ismét itthon vannak és ôrködnek felettünk. Határainkon kívül élô testvéreinket is szeretnék örökre eltemetni, rájuk hengerítve a feledés kövét, de hisszük és reméljük, hogy a sírásók már rég por és hamu lesznek, de megkínzott és halálra ítélt testvéreinknek megszólalnak majd a húsvéti harangok.

Hiszek egy Istenben -- Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök Igazságban,
Hiszek Magyarország és a Magyar Egyház
Lelki feltámadásában. Ámen.


Ének: SZVU 293. ének, 1. versszak

Isten Hazánkért térdelünk Elôdbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be.
Szent Magyaroknak tiszta lelkét nézzed.
Érdemét idézzed!

Befejezés
Csodaszarvast kergetô nép voltunk. Így jutottunk ebbe, a hol tejjel-mézzel, hol könnyel-vérrel folyó Kánaánba, édes magyar hazánkba.
A magyarok nyilai és a századok fegyverei szerezték meg ezt a hazát, de a Kereszt és Nagyasszonyunk, a Szűzanya tartotta meg annyi balszerencse közt és oly sok viszály közepette.

Most sincs másban reménységünk csak a Kereszt és Kereszt tövében sorsunkat ölében tartó, Fájdalmas Anyában, aki hatalmas szószólónk volt Szent Fiánál a letűnt századok alatt és csak így maradhattunk meg tengernyi ellenség között is kereszténynek és magyarnak.
Szent Kereszt! Leborulunk elôtted és mély tisztelettel meghajtjuk lobogóinkat és rimánkodunk: Isten áldd meg a magyart. Nem kívánunk jókedvet és bôséget, csak Irántad és Szent Anyád iránti szeretetet és hűséget. Csak erôt és kegyelmet kérünk, hogy koldusbotunkat és mankóinkat és nyomorúságos életünk bugyrait tovább tudjuk cipelni, amíg el nem jutunk igazi és örök hazánkba, amelyet nem a csodaszarvas kergetése, hanem a leölt Bárány vére szerzett meg számunkra.

Úr Jézus! Golgotai véres kezeddel áldd meg jószándékainkat, elhatározásainkat, hogy igaz keresztényként akarunk élni és halni. Keresztedhez kötözzük népünket és szívünket, hogy semmiféle kincs és hatalom, semmiféle sátáni kísértés ne tudjon bennünket és népünket Tôled elszakítani.
Szűzanyánk! Magyarok Nagyasszonya! Nyújtsd ki mennybôl ó Szent Anyánk kezedet, öleld magadhoz meghajszolt és megszenvedett népedet.
Ígérjük, hogy búcsújáró nép maradunk, felkeresünk kegyhelyeiden erôt, kegyelmet meríteni, vigasztalódni és Isten akaratában megnyugodott lélekkel járni a keresztutat, hogy eljussunk abba a hazába, ahol az egykor vérbe öltözött Krisztust fénybe öltözve, Égi Édesanyánkat, a könnyezô Szűzanyát pedig a szemében örömkönnyektôl csillogva látjuk. Ámen.

Himnusz

Isten áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bôséggel.
Nyújts feléje védôkart,
Ha küzd ellenséggel.
Balsors, akit régen tép,
Hozz reá víg esztendôt,
Megbűnhôdte már e nép
A múltat s jövendôt.

Ne aggodalmaskodjatok


"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd
aggodalmaskodik maga felől. Elég minden napnak a maga baja.
"

Szeretnénk a gyermekeinket minden rossztól megóvni, és bánt bennünket, ha tehetetlenek vagyunk. Látjuk küszködésüket, és bánt bennünket, ha úgy érezzük, hogy többet is segíthettünk volna nekik, jobban is nevelhettük volna őket. Persze nem csak a nők tudnak aggódni. Hadd idézzek néhány mondatot egy 70 éves férfi önvallomásából.
"Ha visszagondolok a magam életére, csak néhány boldog óra, derűs nap az, amikor valóban zavartalanul éltem. Mert vagy a múlt csődjei, vagy a jövő félelmei tették tönkre a jelenemet. A jelenem így, amelyben éltem, mindig elromlott. Szüntelenül azzal vigasztaltam magam, hogy majd holnap, vagy holnapután biztosan másképp lesz. És a holnapból ma lett, és azt éppen úgy elrontottam a tegnapok bánatával vagy a holnapok félelmeivel. Ma már tudom, hogy ott rontottam el az életemet, hogy a jelennek nem tulajdonítottam jelentőséget.

Úgy jártam, mint gyerekkoromban, amikor egész télire megvettük az almát, de mindig csak olyat volt szabad felhozni a pincéből, amelyik romlani kezdett, így soha nem ettem jó ízű gyümölcsöt. Az Ige első segítsége számomra az, hogy figyelmeztet: elsősorban ne a múlttal és ne a jövővel törődjek, hanem a mai nappal. Valóban sokszor eltelik a fél életünk vagy talán több is, míg megtanuljuk, ha ugyan meg tudjuk tanulni, hogy egyedül a jelen áll a rendelkezésünkre, és élni igazán és értelmesen csak ma lehet. Jól értsük, nem a mának, hanem a mában. Nem valami "szakítsd le minden napnak a maga virágát" önző filozófiájáról van itt szó, nem a pillanatemberkék életfilozófiája ez. Arról sincs itt szó, hogy ne törődjünk a holnappal, afféle mesebeli tücsök módjára, hogy felelőtlenül Istenre hárítsuk azt, ami a mi feladatunk itt. A keresztény ember igenis törődjön a holnappal, de ne törjön össze a holnap miatt. Azért fontos erről beszélni, mert a keresztény ember alapvető életformája ez: a mában való élés. Magamnak is mindig hangsúlyozom, mert a hívő emberek nagy része is sokszor vagy a tegnapokban vagy a holnapokban él, és eközben elveszíti élete értelmét.

Van, aki szüntelenül úgy él, hogy a múltba menekül, hogy makacsul meg akarja tartani a múlt kedvező időszakait, amikor minden sikerült, minden összejött. Meg akarja tartani a fiatalságot, a társadalmi elismerést, vagy azt a valakit, aki már a múlté.

Aki a múltban él, az úgy jár, mint Lót felesége. Akinek a menekülés napján az lett volna a dolga, hogy előre nézzen és menjen, de ő megállt, és hátranézett. És megdermedt.

Ezen a napon készít valami újat számunkra az Úr, és mi nem vesszük észre, mert makacsul ragaszkodunk a tegnapihoz. Ő újat teremt, mi pedig a régiekhez ragaszkodunk.

De azt hiszem, hogy nem csak a múltba való menekülés kísért meg bennünket, hanem a jövőbe való menekülés is elég általános. Egy-egy hétnek a kezdetén alig várjuk már, hogy hét vége legyen. Télen várjuk, hogy jöjjön a nyár, nyáron, hogy jöjjön a nyugalmas tél. Ha elbúcsúzunk valakitől, akit szeretünk, várjuk a viszontlátást, és a közbeeső időt legszívesebben agyoncsapnánk. Ha feladatok nehezednek ránk, legszívesebben megúsznánk az egészet. Amíg kicsik a gyerekek, arra
várunk, hogy megnőjenek, hogy végre élhessünk. Amíg a holnapra várunk elmulasztjuk azt, amit éppen ma kellene elszenvednünk vagy megismernünk.

Ezzel kapcsolatban hadd idézzek fel egy egyszerű kis írást: "Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott, és így válaszolt: Az én időm végtelen. Mire vagy hát kíváncsi? Az érdekelne, hogy mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben. Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba. Azt, hogy az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek arra, hogy visszanyerjék az egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nem hogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna."

Az Ige második segítsége, hogy arra tanít, hogy ne lepődjek meg azon, ha a mai napnak baja van. Minden napnak megvan a maga baja. Ilyen világban élünk. Ebben az életben ez természetes: minden napra jut elég sok meglepetés, elég sok feladat, de csak annyi, amennyit Isten segítségével el tudunk hordozni, amennyit meg tudunk oldani. Mert jól tudja a mi Teremtőnk, hogy csak a ma olyan szűk méretű, csak a mának van annyi súlya, hogy nem rogyunk össze alatta, de csak akkor nem, ha nem egyedül kell cipelnünk. Hiszen Jézus határozottan megígérte, hogy velünk lesz. Velünk lesz minden nap Lelkével, velünk lesz angyalaival.

Keressétek először az Isten országát! Ezt is jelenti: keresd először az Ő jelenlétét, segítségét, és meg fogod találni! A mindennap baja erre a keresésre is ösztönöz, és biztat arra, hogy ne félj a bajtól és a szomorúságtól, és ne féltsd annyira a gyerekeidet se tőle.

Ottlik Géza így emlékezik gyerekkorára, a kőszegi katonaiskolában eltöltött éveire: "Ott tanultam meg a lázadást, a zsarnokság gyűlöletét, az élet ocsmányságát és csodálatosságát. A magam természetének vad gonoszságát és szelíd jóságát. Az elnyomás ellenállásra nevel, a parancsszó különvéleményre, magányra. Sok minden eszembe jutott, és azt gondoltam, hogy semmi áron nem adnám oda gyerekkoromat egy boldog gyerekkorért. Nem szeretném, ha csupa-csupa boldog gyerek nőne fel ezentúl, olyanok, akik meg sem érthetnék az én gyerekkorom, vagy egyáltalán, az emberi életnek a szomorúságtól gyakran elválaszthatatlan szépségét."

Nekünk, szülőknek nem csak az a feladatunk, hogy megóvjuk a gyerekeinket minden bajtól, hanem az is dolgunk, hogy engedjük megtapasztalni az élet szomorúságát is. Amikor a mi életünk szomorúságából kapnak, akkor erőt is kapnak ahhoz, hogy diadalmaskodjanak rajtuk, és megtapasztalják azt is, hogy az élet a nehézségei között is szép és megajándékozott lehet.

Ha őszintén el tudjuk mondani, hogy a tegnap már a tied, Uram, letettem azt a kezedbe, Te őrizd meg ott nekem! A holnapom még jó helyen van, másik kezedben. Akkor a mai napunkat ott, az Ő szíve közepén érezhetjük . A bajok errefelé segítenek bennünket: Hogy ne csak a jövőben, hanem már ma találkozhassunk megdöbbentő kegyelmével.

Jobb vagy bal agyféltekédet használod?



A Daily Telegraph publikált egy egyszerű tesztet, amellyel a fenti csinos női sziluettet bambulva bárki megállapíthatja, hogy agyának inkább jobb-, vagy inkább bal féltekéjét használja. Az érdekes tudományos teszt hamar felkeltette a magyar internetezők figyelmét, körlevélben indult útjára.

A teszt itt található. A Daily Telegraph cikke szerint, aki a forgó női alakot óramutató járásával egyező irányban látja mozogni, jobboldali agyféltekéjét dolgoztatja jobban. Aki az óra járásával ellentétesen, az pedig a balt. A szöveg szerint legtöbben az óramutató járásával ellentétes irányban látják mozogni a női alakot, vagyis bal agyi féltekéjüket használják jobban.

A bal félteke tulajdonságait is leírja, kulcsszavakban: logikus, részletekre figyelő, tényszerű, szavak és nyelv, jelen és jövő, matematika és tudományok, megértés, tudás, ismeretek, valóság alapú, praktikus.

A jobb félteke tulajdonságai: érzelmes, részleteket nélkülöző figyelem, képzelőerő, szimbólumok és képek, filozófia és vallás, hit, fantázia alapú, heves, kreatív.

Hámori József agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke az Indexnek elmondta, bár a jellemzők leírása helyes a cikkben és a grafikus teszt látványos ugyan, nem alkalmas arra, hogy eldöntse, melyik agyfélteke domináns. „Ráadásul ezek a tulajdonságok nagyban keverednek. Természetesen vannak alapvető jellemzők, hogy a domináns bal agyféltekéjű ember logikusabban gondolkozik, a jobbos pedig kreatívabb. A domináns jobbos egyébként igen ritka" – magyarázott.

Az interneten rengeteg szöveges teszt található, amelyek állítják, a kérdéssor kitöltőjéről meg tudják állapítani, melyik agyféltekéje a domináns. Hámori József szerint a biztos megállapításhoz komolyabb vizsgálat szükséges. „A kísérleti alany magasra tett kézzel, folyamatosan beszél. Ekkor a kísérletvezető kis mennyiségű, speciális altatót fecskendez az agyi artériába, ami a bal féltekét pár percre elaltatja. Ha abbahagyja a beszédet az alany, és jobb keze lehanyatlik, akkor bal féltekéje a domináns. Ha továbbra is beszél, akkor a jobb" – mondta a neurobiológus agykutató. A jobb félteke ugyanis az esetek 95 százalékában nem tud beszélni, nem érti a beszédet. Ezért nevezik néma vagy kisebb féltekének. Kérdésünkre, hogy akkor miért látják néhány óramutató járásával egyező irányban, mások ellentétesen mozogni az alakot, azt válaszolta, hogy látásbeli különbözőség áll a háttérben.

Neked merre mozog?

Magyar mise - Szövegkönyv


INTROITUS - Bevezetés

Egyedül vagyok, állj mellém,
egyedül vagyok, állj mellém,
egyedül vagyok, állj mellém, légy velem!
Nem mondja senki, hogy mit kellene tennem,
Nem tudja senki, hogy miben kéne hinnem,
Nem kérdi senki, hogy a messzeségben mit látok,
Nem hallja senki, ha segítségért kiáltok.
Nem figyel rám senki, ha elmondom a vágyaim,
Nem segít senki, hogy megoldjam a gondjaim,
Nem mondja meg anyám, hogy hol keressem apámat,
És nem tanít meg apám, hogy szeressem a hazámat.
Kérem én, kérem én, hogy rám is figyeljetek,
Kérem én, kérem vissza, a hitemet!
Jöjj, és légy velem, segíts nekem!
Jöjj, és légy velem, segíts nekem!

Egyedül vagyok, állj mellém,
Egyedül vagyok, állj mellém,
Egyedül vagyok, állj mellém, légy velem!
Jöjj, és légy velem, segíts nekem!
Jöjj, és légy velem, segíts nekem!
Nem tudja senki, hogy miben kéne hinnem!
Kérem én, kérem én, hogy rám is figyeljetek!

KYRIE - Uram, irgalmazz

Ez nem elég, várni, könyörögni, nem elég,
Sírni, panaszkodni nem elég,
Bízni, reménykedni nem elég,
Hiába tanulás, tudás, törekvés,
Hiába szenvedés szerelem szövetség,
Hiába kívánság, kutatás, küszködés,
Hiába minden, ez nem elég, nem elég, nem elég!
Magasba törsz, de a mélybe zuhansz,
A fényt keresed, de a sötétség vár.
Halálod küszöbén is eléd állok,
S követelem nem elég, nem elég, nem elég!

Kyrie eleison,
Kyrie eleison
Kyrie eleison

Víz partján, az ég alatt, fű mellett a földön,
Hozzád fordulok Istenem,
Ó jaj, nincs kegyelem, ó jaj, nincs kegyelem!
Csillagtalan éjszakán, elhagytak az álmok,
Fényes nappal se látom,
melyik úton járok, melyik úton járok?
Elfeledtem szeretni, engem se szeret senki,
Gyönge vagyok, védtelen,
Ó jaj nincs kegyelem, ó jaj nincs kegyelem!

Kyrie eleison,
Kyrie eleison
Kyrie eleison

Reám bízott örökségem, apró pénzzé váltom,
Minden kincset felégetek
Ezen a világon, Ó……
Olcsón szerzett kábulattal mérgezem a testem,
Hazugságért, kényelemért,
Eladom a lelkem, ó jaj nincs kegyelem!
Önpusztítás szelleme megtanított félni,
Uram irgalmazz nekem,
Nem tudok így élni, így nem tudok élni!

Kyrie eleison
Kyrie eleison
Kyrie eleison

GLÓRIA - Dicsőség a magasságban Istennek

Egy magányosan átvirrasztott éjszaka után,
Magam mögött hagytam mindent egy új nap hajnalán,
Nem néztem én, hogy merre visz az út,
De éreztem, hogy a végtelenbe fut.
Akkor utolért egy ismeretlen, furcsa hangulat,
Addig sosem volt az életemben ilyen tiszta pillanat.
A város szélén lassan felkelt a nap,
S bennem megszólalt egy gondolat:
Dicsőség a magasságban Istennek!
Glória, glória!
És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Glória, glória!
Akkor rádöbbentem szorongásom káprázat csupán,
És rájöttem, a szabadság még most is vár reám,
S ha sorsom álmából felébredek,
Megújíthatnám az életemet.
De míg a tényektől nem látom a valóságot,
Addig sosem fogom meglelni az igazságot,
Nem értem miért csapom be önmagam,
Nem értem miért vagyok céltalan!?

Dicsőség a magasságban Istennek!
Glória, glória!
És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Glória, glória!
Békét hozó fényesség
Glória, glória!
Végtelen Mindenség!
Glória, glória!
Álom és a valóság!
Glória, glória
Lélek és az igazság!
Glória, glória!
Kezdet és a vég, történés nélküli igazi lét!
Meglátni, és csodálni a fényt nem elég,
Hogy tiéd legyen az áldozatot kér!
Úgy legyen!

CREDO - Hiszek az egy Istenben

Türelmesem meghallgattam és a szavakat,
Elmondtátok miben higgyek, és mit tagadjak.
Magamban már rendezgetem én az elveket,
De útra valóm csak az lehet, miben én hiszek!
Nem hiszem, hogy céltalanul születtünk a világra,
De hiszem, hogy az embernek van méltósága!
Nem hiszem, hogy hazátlanul élhetünk a világban,
Hiszek a szabadságra született hazánkban!
Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!
Légy hű hitedhez, rendületlenül,
A tisztaság ragyogjon a szívedben belül,
Vezéreljen téged az igaz szeret,
Annak higgy, ki szeretettel nyújt feléd kezet!
Érintsd meg a lelkem!
Érintsd meg a lelkem!
Nem hiszem, hogy gondolatunk nem lehet szabad,
De Úgy hiszem, ha mély a sár, a lábunk leragad.
Nem hiszem, hogy erőszakkal rendet teremthetsz,
De hiszem, hogy a lelked mélyén békét kereshetsz.

Nem hiszem, hogy a tudásnál jobb a számítás,
De hiszem, hogy az igazság több, mint ámítás,
Nem hiszem, hogy kétség nélkül mindent el kell hinnem,
De hiszem, hogy a hitemet magammal kell vinnem!
Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja
Légy hű hitedhez, rendületlenül,
A tisztaság ragyogjon a szívedben belül,
Vezéreljen Téged az igaz szeretet,
Annak higgy, ki szeretettel nyújt feléd kezet!
Érintsd meg a lelkem!
Érintsd meg a lelkem!
Érintsd meg a lelkem!
Érintsd meg a lelkem!

ÁLDOZAT, ÉRINTSD MEG A LELKEM

Földből a magba, magból a szárba,
Szárból a virágba, virágból kalászba,
Kalászból kenyérbe, kenyérből testembe,
Testemből lelkembe, lelkemből lelkedbe….
Idehozom, odaadom,
Idehozom, odaadom….
Fény, tűz lángol, parázson táncol
Fény, tűz lángol, parázson táncol…..
Föld fölött Nap kél, Nap után Hold kél,
Földről az Égbe, Mennyből a Földre….

Segíts, hogy felkapjon a szél,
Segíts, hogy elérjen a fény.
Fogadd el hát áldozatom,
Mi Földhöz köt, mindenem tűzbe dobom!
Segíts, és adj erőt nekem,
Segíts, hogy bennem rend legyen,
Fogadd el hát áldozatom,
mi Földhöz köt, mindenem tűzbe dobom!

Mind amit adtál, még nem elég!!


Segíts, hogy értsem életem,
Segíts és adj hitet nekem!
Fogadd el hát áldozatom,
Mi Földhöz köt mindenem tűzbe dobom!
Segíts, ó hagy legyek szabad,
Évezredes az áldozat,
Hallom az ősök énekét,
Tűzzé vált szellemük bennem ég!

Idehozom, odaadom…..

Mind amit adtál még nem elég!!

Itt van az életem, eléd hozom,
Testem és vérem feláldozom!
Új szövetségre a lelked talál,
Áldozatod megváltás, nem halál.
Indulj el, Adj erőt
Lépj felém Most segíts
Meg ne állj, Most vezess

Hív a fény Nyújtsd kezed
Indulj el. El ne hagyj
Lépj felém Megyek
Meg ne állj Megyek
Gyere Megyek
Gyere….

Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk
Isa pur es homu vogymuk….

Érintsd meg a lelkem
Érintsd meg a lelkem
Érintsd meg a lelkem
Érintsd meg a lelkem

SANCTUS – Szent vagy

Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
Mindenség Ura, Istene,
Dicsőséged betölti
A Mennyet és a Földet.
Hozsanna a Magasságban,
Áldott aki jön a az Úr nevében!

Szerelmem szeméből Te nézel rám,
Te vagy a találkozás.
Gyermekem léptében Te jössz felém,
Te vagy a megújulás!
Ez az a Fény, mi bennetek él!

Te vagy a tavaszi virágzás,
Örökös feltámadás.
Lelket békítő megnyugvás,
Megváltó biztatás.
Ez az a Fény, mi bennetek él!

Szent vagy, szent vagy szent vagy,
Mindenség Ura Istene!
Dicsőséged betölti
A Mennyet és a Földet.
Hozsanna a magasságban,
Áldott aki jön az Úr nevében!

A bánat, a magány a félelem,
Hidd el múlandó.
Az öröm és a szeretet
Örökké való!

Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
Mindenség Ura, Istene,
Dicsőséged betölti
A Mennyet és a Földet.
Hozsanna a Magasságban, Áldott, aki jön az Úr nevében!

AJÁNLÁS

Bizony mondom néktek, és csak zenész vagyok,
Harmóniák között álmodozom.
Eldalolom a gondolatom,
De hogy merre tart a világ, azt nem tudom.
Ha én itt a Földön hamis vagyok,
Elfordulnak tőlem az angyalok.
Testvéreim, vigyázzatok,
Ne hagyjon el soha a csillagotok.
Ahogy a Mindenségben ott lakik az egység,
Úgy keresem és magamban a békét,
A Szeretetben megtartanám fényét…
S ha majd lépteink nyomát a hó lepi el,
Maradjon a szívetekben számunkra hely.
Menjetek hát békével,
S amit mondtunk néktek, azt fogadjátok el.

ELBOCSÁTÁS

A Mindenségben ott lakik az Egység
Keressétek egymásban a békét
Szeretetben őrizzétek fényét
Most és Mindörökké
A Mindenségben ott lakik az Egység
Keressétek egymásban a békét,
Szívetekben őrizzétek fényét
Most és Mindörökké
Most és Mindörökké
Most és Mindörökké
Most és Mindörökké


A Biblia: csak remek műalkotás vagy annál több?


Manapság, amikor az információáradat egyre zsúfoltabbá teszi életünket, annál jobban kell szelektálnunk, hogy csak a legszükségesebbre fordítsuk figyelmünket. Az Istenkereső embernek különösen is fontos, hogy miközben a földi javakkal „sáfárkodik”, lelke üdvösségéről is gondoskodjon. Az Anyaszentegyház ebben szeretne segítséget nyújtani azzal a kezdeményezéssel, amellyel 2008-at a Szentírás évének hirdette meg.

Miközben sokszor felbecsülhetetlen áldozatot hozunk kulturális értékeink megőrzésén, lelkünk sebeinek gyógyulására alig, vagy egyáltalán nem fordítunk figyelmet. Pedig sokkal hatékonyabban és tisztább rálátással tudnánk a ránk hagyományozott értékekről is gondoskodni, ha a belső világunk egyensúlyát mindig kellő időben tudnánk helyreállítani. Ebben még azoknak is segítséget nyújt a Szentírás, akik Istent többnyire kritikusan és szkeptikusan keresik.

Mi is a Szentírás valójában? Hogyan tekintsünk rá? Sokaknak csak egy terjedelmesebb műalkotás, amiből ők is rendelkeznek egy példánnyal, mivel az általános alapműveltséghez hozzátartozik, hogy ezt is ismerjék. Van, aki megelégszik azzal az ismerettel, amit másoktól „csipegetve” szerzett meg a könyv tartalmáról, ami számára elegendő alapot nyújt ahhoz, hogy véleményt alkosson róla: határozott véleményt. Van, aki örökség folytán jutott annak a Bibliának a birtokába, amelyből valamelyik felmenőjét tanították gyermekkorában. De vannak olyanok is, akik nap mint nap, vagy legalábbis rendszeresen olvasnak a Szentírásból egy-egy részt, amiből megmagyarázhatatlan békére és nyugalomra lelnek.

Ha elmerjük fogadni azt az állítást, hogy Isten szólt az emberhez, érdemes megadnunk magunknak is az esélyt, hogy az Ő tervét velünk is megismertesse még itt, a földi életünkben. Ezért lett sokak számára remek műalkotás az, amit leírtak, és ezért tanították gyermekeiket is belőle azok, akik azt megértették.

Készüljünk mi is az Új Évre, a Szentírás évére azzal, hogy legalább leporoljuk a Bibliánkat, vagy beszerzünk egyet magunknak. S ha egy-egy kérdésre valós választ szeretnénk kapni, ismerjük meg azok életét, akik hozzánk hasonlóan, ők is fürkészték és megismerték Isten tervét a maguk életében.

A fodrász

Egyszer egy keresztény ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:

„Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!”

„Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég.

„Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.”

A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit, nem akart vitába keveredni a fodrásszal. Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:

„Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta fennhangon a fodrászának.

„Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a frizurádat, ha nem egy fodrász?”

„Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.”

„Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!”

„Pontosan ahogy mondod!” – vágta rá a választ a keresztény férfi – „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!”