2009. március 30., hétfő

Kibédi Ervin: Emlék


Pár évvel a nagy háború után
Vettem egy kutyát a sintértelepen.
Mikor a ketrecéből kiengedték
Csak futott körbe-körbe, sebesen,
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.
Majd leült s üvölteni kezdett vadul.
Üvöltött fájdalmat és szabadságot.
Harapást, bocsánatot, haragot
S kétségbeesve üvöltöttek hozzá
a rács mögött bent maradt rabok.
Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot,
a halálfélelmet, hogy iszonyú
a drót, ami a bőrükbe vágott
s az életüket, mi oly szomorú.
Az odavetett dögletes kemény húst,
az ihatatlanul büdös vizet,
a bordatörő, számtalan sok rúgást
s az embertelen emberkezeket.
Csupa szomorú és ismerős dolgot
panaszolt az üvöltés dallama,
mintha egy történelemkönyvből szólott
volna múltunk megidézett szava.

Aztán lassacskán néma, süket csönd lett,
Lecsillapult a rémes hangzavar.
Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve,
hogy tőlem menekülni nem akar.
És elindult velem a szürke sárban
a városszéli félig-utakon
egy darab spárga volt csak a nyakában
és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom;
És még sokáig én voltam neki minden
Ő boldog volt, okos vidám, szabad
- gondolatom kutatta szemeimben;
s én hordtam neki a nagy csontokat.
De elparancsolt mellőle az élet,
hogy hová tűnt el, nem maradt tanú
és biztos tudom, hogy ő már azóta
csak kutyapor és csak kutyahamu.

Ó, láttál már szemeket a rács mögött?
Jártál már kint a sintértelepen?
A reménytelenség, a kétség között
Gondolkoztál már néha ezeken?!

Most süt a nap és úgy ragyog az élet,
a jövő kép csak csupa remény.
A szomorúságra itt semmi szükség
és boldog az, kinek szíve kemény.
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,
Hogy megint állatokról szól dalom,
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,
én ezért még a gúnyt is vállalom.
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;
Éhség, betegség, nyomor, háború,
A boldog gyermek kevés a világon
S még mindig nagyon sok a szomorú.
Hát munkálkodj az emberek jólétén
és sorsuk majd biztosan földerül.
De ne menj el a hű állatok mellett,
ne hagyd el őket érzéketlenül.
Bizony, ha nem tudod megérteni
egy kóbor kutya halódó nyögését,
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád
enyhíteni az ember szenvedését.
---
Jön a tavasz, vele a kötelező eboltás. Sajnos megint sok kutya fog az utcára kerülni és az emberek a nehéz anyagi helyzetük miatt még igazolva is látják a tettüket. Talán akadnak olyanok is akik a nehéz gazdasági helyzet ellenére visznek haza kutyát a menhelyekről. Bele sem merek gondolni mi lesz a sorsuk, ha itt még rosszabbra fordul a helyzet. Nekik éppúgy joguk van az élethez, mint minden más élőlénynek. Ők aztán tényleg nem tehetnek a válságról, ne Ők legyenek az áldozatok!

2009. március 29., vasárnap

Ha megdobnak kővel



"Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot . Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új ,,álomautót".
Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.
A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
,,Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
,,Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
,,Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk
Fentről halk szelíd hang szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.

"Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?"

2009. március 28., szombat

A svájci gárda




Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Azután imádkozol,
Azután megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától megnyílik az ég,
mely nem tárul ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe veled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy – magától – friss gyümölcs terem
Ez a magától: ez a Kegyelem!

2009. március 27., péntek

Keresztút - Pio atya gondolataival

Pio atya korunk egyik legnagyobb misztikusa, Assisi Ferenc mellett a legismertebb szent, aki testén viselte Krisztus szenvedésének jegyeit, a stigmákat. "Egyedül csak Jézus értheti meg, milyen kínokat élek át, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére készülök. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy milyen megkönnyebbülést jelent Jézusnak nemcsak az, hogy együtt szenvedünk vele, hanem az is, hogy rátalál egy lélekre, aki szeretete révén nem vigasztalást kér tőle, hanem részese az ő fájdalmának."
Pio atya





2009. március 23., hétfő

Tanulságos történet


Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának. . .

"Küzdelem zajlik a bensőmben. " mondta a fiúnak.
"Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással. "

Az egyik gonosz - ő a harag, irigység, bánat, mohóság, arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego.

A másik jó: ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit. Ugyanez a harc benned is zajlik és mindenki másban is."
Az unoka elgondolkozott egy percre, majd megkérdezte a nagyapját: "Melyik farkas fog győzni?"
"Amelyiket táplálod. "- válaszolta az idős indián.

2009. március 21., szombat

Engedd el az ágat


Volt egyszer egy férfi, aki egy sziklán gyönyörködött a táj szépségében. Egy óvatlan pillanatban azonban lecsúszott.
Több száz méteres mélység volt alatta, egyszer csak elkapott egy kiálló faágat.. Látta saját helyzetét, mely egy hajszálon függött, és arra gondolt, hogy órákig nem fogja bírni ezt a kapaszkodást sem ő, sem az ág. A halál vár rá, ha nem találja meg valaki, és nem segít rajta. Úgy gondolta, hogy a legbölcsebb, amit tehet, az az, hogy elkezd kiabálni és reméli, hogy valaki meghallja és ledob neki egy kötelet, amin felhúzza őt a szikla tetejére.
- Segítség! Segítség! Van ott fenn valaki? Segítség! - kezdett kiabálni emberünk.
Sokáig nem jött válasz, egyszer csak egy hang nevén szólította és megkérdezte, hogy "Nincs semmi baj"?
- Jól vagyok - mondta emberünk - leszámítva ezt a cudar helyzetet, de te ki vagy?
- Én az Úr vagyok - jött a felelet.
- Úgy érted...Isten? - jött a bátortalan kérdés.
- Igen, úgy - szólt a hang.
- Istenem, kérlek, segíts rajtam! Megígérem, hogyha segítesz innen lejutni, többé soha nem vétkezem. Nagyon jó ember leszek. Életem hátralévő részében Téged foglak szolgálni.
- Lassabban az ígéretekkel - szólt az Úr - előbb leszedlek onnan, aztán beszélgetünk. Egy dolgot kérek tőled, nagyon figyelj!
- Bármit kérsz, megteszem! Csak mondd, hogy mit tegyek, Uram!
- Engedd el az ágat! - jött az Úr kérése.
- Micsoda???
- Engedd el az ágat, bízz bennem!
Csönd következett pár percig. Ezután újra elkezdett kiabálni a bajba jutott: "Segítség! Van odafenn valaki más"???
Ez a történet kétségkívül mosolyra derít, ám életünk elevenére tapint.
El tudjuk-e engedni azokat a dolgokat, amelyek elválasztanak az Istentől? Mert az Isten ezt kéri tőlünk, hogy engedjük el ezeket a földi, világi dolgokat, és fogjuk meg az Ő kezét. (Győzelmes jobbommal támogatlak) -- bíztat bennünket a Szentírás Izaiás könyvében (41,10). Ha az ember el tudja engedni azt, ami köti és lehúzza, és meg tudja markolni az Isten gondviselő kezét, akkor olyan áldások várhatnak ránk, amelyek elképzelhetetlenek sokszor.De a történet azt is megmutatja, hogy mennyire nehéz elengedni a látható kicsit egy láthatatlan nagyért! Már pedig Isten ezt kéri tőlünk, hogy higgyük el, Ő látja életünket, ismeri a gondjainkat, és az Ő kezét fogjuk meg, minden mást engedjünk el. Az Ő kezébe tegyük le életünket, családunkat, munkánkat, a gondjainkat, az örömeinket és mindent, mert csak ez használ nekünk.
A Jóisten nem úgy akar rajtunk segíteni, ahogyan mi elképzeljük, hanem számunkra elképzelhetetlen módon, ám minden bizonnyal abból sokkal jobb származik majd, hiszen minden elképzelésen túl szeret minket...

Palya János

2009. március 20., péntek

A fáradt ember keresztútja


Első állomás : Jézust halálra ítélik

A Getszemáni-kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után tompán fájó fejjel, égő szemekkel emberek elé állni és nyugodtan szólni, amikor beszélni kell, és hallgatni, amikor némaság a méltó válasz … Jaj, de nehéz feladat !

Uram ! A Te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon uralkodni. Tudjak nyugodtan szólni, és ha kell, tudjak hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek …

Második állomás : Jézus vállára veszi a keresztet

Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet, s megkezded azt a munkát, melyet a mennyei Atya a mai napon számodra kijelölt …

Te tudod Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napot kihagyni … Nem tenni semmit … Nem tudni semmiről … De nem lehet, vár a mai feladat. Vállamra veszem hát a nap terhét, Veled együtt indulok. Bátran, nyugodtan …

Harmadik állomás : Jézus először esik el a kereszttel

A teher a földre nyom … A Te keresztedben benne van a mi terhünk is. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábakkal…

Az én tehercipelésemnek, földrezuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert az Isten felsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg azokat. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen.

Negyedik állomás : Jézus édesanyjával találkozik

Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni ! Közelségük olyan megnyugtató ! Szeretetük oly erőt sugárzó … !

Mária csak szemével tudja végigsimítani Fia fájó homlokát, de az Ő jelenléte új erőt ad a fáradt kereszthordozónak.

Mária, édesanyám – engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam …

Ötödik állomás : Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Simon az egésznapi kimerítő munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik … S mégis felkíséri a Golgotára …

Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétől … Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki rám legyen tekintettel, mindenki nekem szolgáljon. Nem menthetem fel magam a szeretet kötelessége alól. Fáradtan is szeretnem, szolgálnom és segítenem kell … Ha találkozom Vele – még napi munkám után is - , ne vonakodjam felkísérni Jézust a Golgotára, keresztjét víve …

Hatodik állomás : Veronika letörli Jézus arcát


Együtt élek más emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek és idegesek. Mily kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek … Egyszer egy derüs szó, máskor egy kis hallgatás vagy apró figyelmesség … egy kis tekintettel levés … Talán csak annyi, hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy lehalkítom … Vagy csendesen teszem be az ajtót … Vagy halkan beszélek … Ha nem panaszkodom folyton a saját gondjaimról … Ha nem érzékenykedem … Ha helyet adok a villamoson, a buszon vagy a vonaton.

Az emberek kimerültségében Krisztus fáradtságát iparkodom tisztelni.

Hetedik állomás : Jézus másodszor esik el a kereszttel

Időnként oly nagy csüggedés fog el … Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok előre. A szürke mindennapok taposómalmában telik életem. Napról napra előlről kezdem a munkát, s mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra megismétlem jószándékaimat, s mindennap ugyanazokat a hibákat, sőt bűnöket tapasztalom, mint tegnap …

Uram, elfelejtem a csüggedés óráiban, hogy a Te megismétlődő eleséseid megszentelték és érdemszerzővé tették az én taposómalmomat, az én életemet is. A Te felkeléseid megadják a kegyelmet, az égi erőt, hogy egy-egy lépéssel mégiscsak előbbre juthassak hibáim leküzdésében.

Nyolcadik állomás : Jézus szól a síró asszonyokhoz

Uram, vigasztaló, hogy keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, hanem vannak olyanok is, akik sajnálnak és siratnak. Jólesik ez a szívnek, de a lényegen nem változtat. A keresztet mégiscsak egyedül kell felvinnie mindenkinek a Golgotára …

Amint fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van irántam, vígasztal és sajnál. Jó ez, ha megkapom – de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgysem. A szenvedéssel végső soron mégis négyszemközt maradok … A keresztnek egyedül kell az IGEN-t kimondanom, s olyan magányosságban kell azt cipelnem, amelyhez csak az Isten csatlakozhat.

Kilencedik állomás : Jézus harmadszor esik el a kereszttel

A legmélyebb zuhanás … Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését … Az az érzésed : csak ne kellene tovább menni … Csak meg lehetne most, itt halni …

Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a kétségbeeséstől … Ó, Te ismered a sötétség mélyét, melyből nem látszik kivezető út … Pedig van ! Igaz, hogy a Golgotán át vezet … De Húsvét hajnalán mégis fény ragyogja be a keresztet !

Tizedik állomás : Jézust megfosztják ruháitól

A Golgota kimagaslik a tömegből. Ott állsz rajta Jézusom, kifosztottan, egyedül, szörnyű, dermesztő magányosságban … Barátaid elmaradtak, Anyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi távoli a tömegben tekinteted… Hóhérok, vadállatok vesznek körül. Ők még fájóbbá teszik magányosságodat …

Uram, lelkemre néha úgy ránehezedik magányosságom. Oly jó lenne, ha valaki meghallgatna, ha meg tudna érteni. Ha valakivel fel tudnám oldani magányosságomat. A szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A Te elhagyatottságod szentelje meg, s tegye értékessé azokat az órákat, amikor úgy fáj a magány.

Tizenegyedik állomás : Jézust a keresztre szegezik

Végre lefekhetsz Uram. Ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested megpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át és feszítsék szét fáradt tagjaidat !

Hányszor kereszt az én pihenésem, Uram … Nem tudok igazán én sem pihenni … Aludnék, de zajok, gondok hasítanak belém, mint a szögek … Aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a keresztfán … Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe … Imádkozzam ilyenkor … Ez a legjobb nyugtató.

Tizenkettedik állomás : Jézus meghal a kereszten

A nap és a hold elsötétedik. Éjszaka száll a Golgotára – de éjszaka száll a lelkedre is : „ Istenem, Istenem, miért hagytál el engem ?” Amikor a szenvedés, a kimerültség útját járom hányszor érzem Uram én is ezt ! Nem tudok már imádkozni sem … Sötétség, szárazság kínoz … Úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten …

Uram, a Te golgotai éjszakádból él a világ, s amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál a legkedvesebb az Atyának … Jézusom, taníts meg arra, hogy aki amiatt szenved, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozott, és hogy nagyon közel van az Isten ahhoz, akinek fáj az Ő távolsága.

Tizenharmadik állomás : Jézus testét leveszik a keresztről

Megdöbbentő dolog ez : a Mindenható Isten holtan, tehetetlenül függ, leszögezve … A mi tehetetlenségünk miatt, szeretetből erőtlenné tette magát …

Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem ? Úgy érzem, hogy a fáradtság, az erőtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat … A lélek kész, de a test erőtlen … Krisztusom, Te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a gonoszság fejedelmének legyőzője ! Ha egyesítem Veled gyengeségemet, én is részt veszek Veled a világ megváltásában.

Tizennegyedik állomás : Jézust sírba teszik

Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, a küzdelemnek, a munkának, a fáradtságnak, a szenvedésnek. A nagy életmű kész …

Minden, ami fáj, elmúlik egyszer … A megfáradt vándor hazatér … És a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetőben, a föld mélyén. Ó Nem ! … A mennyei Atya vár ölelésre, aki letöröl szemedről minden könnyet, elsimít homlokodról minden barázdát. Krisztus kézen fog, és a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába.

Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot! Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennapok fáradtságait, a szenvedések keresztjét – talán nem is gondoltatok arra, hogy az én keresztutam folytatódott bennetek, és folytatódik a világ végezetéig …

2009. március 11., szerda

Cigánykérdés...


Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a közelében. Tágabb környezetünkben alig jelent problémát a cigánykérdés egyelőre. Bár egyik alsós gyerekünk a tanító nénijének már beszólt a minap, hogy hiába dumál, mer mán úgyis mink vagyunk többségben!
Iskolánkban félévzáró értekezletet tartottunk, melyen a szokásoknak megfelelően értékeltük az osztályok teljesítményét elsőtől nyolcadikig. Az alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a tanárverésekből és a miskolci rendőrkapitány esetéből, aki bátorkodott szakmai kérdésekben tényeket közzétenni a cigánybűnözésről - szóval, mert félünk. A pedagógus kollégák szavait, mondatait szó szerint közlöm. Nem rendszereztem tematikailag a mondatokat, úgy írtam le, ahogy azok elhangoztak.
1. osztály félévi értékelése (2008/09):
Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek. Szaguk alapján - nem félek kimondani - magamban büdösekre és illatosokra osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek Mi köze hozzája, magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfőn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek retkes a bőre, és gyakori a tetvesedés az iskolában.)
A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek,koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem adtam meg a mobil számomat.
A Családsegítő Szolgálatnak szóltunk már, de a szolgálat munkatársainak segítségét is durván visszautasítják. Az osztályban többeknek nincs téli ruházata, a legnagyobb fagyban is vászoncipőben járnak, de kólára, chipsre és ékszerekre valahonnan futja.
A képességeikről szólva: A szóbeli kérdéseket nem értik, nem fogják fel. A betűk hangjait nem hallják meg, nem tudják értelmezni. Nem tudnak egymással játszani, csak veszekedni, és egyfolytában ordítoznak. Némi javulás, hogy az osztály legdurvább gyereke már nem verekszi végig az egész napot. Négy gyerek kivételével nem tudnak semmit, nem ismerik a betűket, a számokat.
Hazudnak és lopnak, pedig csak 6 évesek. Nem úgy lopnak, hogy elcsenik az asztalról a radírt vagy a ceruzát, hanem előre megfontoltan, kitervelten. A lányok erőszakoskodnak a fiúkkal. Rájuk másznak, tapizzák, csókolgatják őket, a fiúk igyekeznek menekülni.
Az iskolai élet egy végeláthatatlan küzdelem az osztályban. Semmit sem érnek a tanult és a korábbi osztályaimban sikerrel alkalmazott pedagógiai módszerek, pedig azokban az osztályokban is volt gondom bőven. Amíg egy szót leírnak, kétszer-háromszor beesnek a pad alá, mert nem tudnak egy helyben ülni. Tudják viszont betéve a Tv-sorozatok tartalmát. Éjszaka is a Tv előtt ülnek, mert elmondják, hogy mi volt az esti horror és pornó filmekben.
Óriási bajok, súlyos bajok vannak! A minap egyikük lepisilte a másik táskáját és tetves ribancnak nevezték egymást. A könyvet legtöbbször félre kell tetetnünk velük órán, mert remény sincs arra, hogy haladjunk az anyaggal, inkább megpróbálunk a tanítás helyett nevelni, amennyire lehet. Legtöbbnek nincs felszerelése, tolltartója, tornacucca, és mellette játsszák az agyukat.
Ha a gyerek semmit sem tanul az iskolában, akkor is jobb helyen van itt, mint otthon. Egyiküknek év eleje óta egy aláírás sincs az ellenőrzőjében, félévkor a szülő mégis rám rontott, reklamált a gyerek értékelése miatt. Folyamatosan hadakozunk a szülőkkel.
Nem tudnak egy helyben ülni, egyáltalán a széket használni, nem tudnak orrot fújni, ceruzát használni. Egyik kezemmel a ceruzás kezét fogom, másikkal mutatom, hogy hova nézzen.
Nem figyel fel a saját nevére!
A lapot középen kezdi el nézegetni és nem a bal felső saroknál. Mint egy majom, úgy mutogatom neki ugyanazt az ábrát egyszerre a táblán, és a könyvben is, nem tudja, hogy mit kell néznie. Nem tudja, melyik a jobb és a bal keze. Nem ismerik az alatta, fölötte, mellette fogalmakat. A menzán nem tudja a kanalat használni. A száját teszi bele a rizsbe, úgy lapátolja be az ételt, gyorsan, mohón, mint a kutyák. Nem tudják használni a WC-t.
Már az oviba sem jártak rendesen. Ha a kötelező nagycsoportba be is volt íratva a gyerek, egy napot járt, két hétig hiányozott, így ment egész évben. A leggyakrabban használt szavuk az, hogy Akarom, Akarom, Akarom!!
Eddig az idézet. Néhány egészen elképesztő történetet kihagytam, mert beazonosíthatóvá tenne minket.
Iskolánkban még valamivel kevesebb a cigány, mint a magyar gyerek. Ismerve az elsősök és az óvodás gyerekek összetételét, egy, legfeljebb két éven belül megfordul az arány. (Megjegyzem: tantestületünk nem jogosult a problémás gyerekeket tanító pedagógusoknak járó illetményre nem mintha ez megoldást jelentene, legfeljebb a fizetésünk haladná meg a százezer forintot.) A kollektíva amúgy kiváló, mondhatnám, hogy rutinos, harcedzett.
Jól tudjuk, hogy kis újjal sem nyúlhatunk hozzá a cigánygyerekhez, amikor órán lehülyéz, tudjuk, hogy nem érdemes még csak kiabálnunk sem a kezelhetetlen tanítvánnyal, mert bejön az öntudatos cigánycsalád, ordibál, fenyegetőzik, netán kiveszi a gyereket az iskolából, mi meg bezárhatunk, mert a kritikus alá csökken a létszám. Sajnos igaza van a borsodi cigányvajdának, aki így fogalmazott a minap: egy cigánygyereknek több joga van, mint a tanárnak!
Egy ideje észrevettük, hogy nem egyenlő mércével mérjük a magyar és cigánygyerekeket. Hátrányos megkülönböztetésben részesítjük a normális családi helyzetben lévő tanítványainkat azáltal, hogy a neveletlen és gyakran buta gyerekekkel kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, mert számolnunk kell a kellemetlen következményekkel. Az integrált oktatás következtében szinte minden osztályban hátrányt szenvednek a magyar gyerekek, mert az állandó fegyelmezési kényszer tőlük veszi el az időt.
Mivel a 70-es IQ fölötti gyerekeket már integráltan kell tanítanunk, alig van lehetőségünk a tehetséggondozásra. (Megjegyzem. amikor integrált oktatásról beszélünk, akkor ez iskolánkban ettől a tanévtől már a kisebbségben lévő magyar gyerekek cigány osztályokban való tanítását jelenti.)
A cigányok parasztgyereknek nevezik a magyar gyerekeket, mégsem megysenki az ombudsmanhoz, de kikérik maguknak, ha a tanár vagy a tankönyv a cigány szót használja rájuk.
Egyik kolléga sem cigánygyűlölő. Mi több, mi köszönünk előre az utcán a cigány tanítványaink szüleinek, igyekszünk alkalmazkodni a kihívásokhoz. Cigány tanítványaink közül van több jó képességű, tehetséges és jó modorú gyerek is, akinek az oktatására kiemelt figyelmet szentelünk, talán azért is, hogy bizonyítsuk: nem a származás alapján tanítunk és nevelünk. És ez valóban így is van. És bármennyi gond is van velük, sajnáljuk azokat a cigánygyerekeket, akik minősíthetetlen családi környezetből, koszos putrikból, netán éhezve jönnek iskolába. Számunkra ugyanakkor nem kérdés, hogy létezik-e Magyarországon cigánykérdés, mert mi tudjuk, a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy létezik, bármit mondjanak is a politikusok. Aki ezt tagadja és nem tesz ellene semmit, az felelőtlen és bűnös politikát folytat.
Nehéz megmondani, hogy mi lenne a megoldás, és nem is a mi dolgunk, mi csak normális körülmények között szeretnénk tanítani, mert ez a szakmánk, ez a hivatásunk. De tisztán látjuk, kiket adunk tovább a szakmunkásképzőkbe, és tudjuk, hogy ha így folytatódik, 10-20 év múlva már nem lesz ebben az országban elég képzett dolgos kéz, és nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjunkat. És azt is látjuk - a KSH népességi adatai is előrejelzik -, hogy rövidesen kisebbségbe kerül a magyarság saját hazájában. S ha a többség olyan lesz, mint a mostani alsósaink - márpedig csodát a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudunk tenni velük -, Isten óvja hazánkat,gyermekeinket és unokáinkat!

2009. március 9., hétfő

A bőjtről másképpen


A böjtöt sokan hajlamosak arra fordítani, hogy nem esznek vagy nem tévéznek. Van számos kreatív módja Jézus gyógyító érintésének üdvözlésének.
1. Tartózkodj a dühtől és gyűlölettől. Adj családodnak egy külön adag szeretetet minden nap
2. Tartózkodj mások megítélésétől. Mielőtt ítélsz, emlékezz arra, hogyan tekint Jézus a mi hibáinkra.
3. Tartózkodj az csüggedéstől.Tarts ki Jézus ígérete mellett, hogy az Ő terve tökéletes a te életedre.
4. Tartózkodj a panaszkodástól. Amikor panaszkodni készülsz, csukd be a szemed és idézzed fel azokat a pillanatokat, amikor Jézus örömet adott szívedbe.
5. Tartózkodj a megbántástól és keserűségtől.Azon legyél, hogy megbocsáss mindazoknak, akik megbántottak valamivel.
6. Tartózkodj attól, hogy sok pénzt költsél.Próbáld kiadásaidat 10 százalékkal csökkenteni, és add oda a megtakarítást a szegényeknek.
Ha ezeket betartod, bőséges áldásban lesz részed. Kívánok nektek békességet, szeretetet és boldogságot.
MOSOLYOGJ!Jézus szeret téged!

2009. március 5., csütörtök

Idézetek kutyákról

Klikk a képre!


A képen az én kutyusom látható, a neve: MUCHO (ejtsd: Mácsó)
Mostanában eléggé elkesredett vagyok és igaznak érzem:
Minél több embert ismerek, annál jobban szeretem a kutyámat!
(A PPS kissé lassan töltődik, de megéri!!!)

2009. március 2., hétfő

A bűneimmel egyedül



A bűneimmel egyedül vagyok.
A szó lebotlik ajakamról,
Mint elesett, fölvérzett kisgyereknek:
Kiáltana, de csak szepegni tud,
És poros arcán két sáros barázdán
Nagy tehetetlen könnyek cseperegnek.

Ó, hogy ismertem jót és rosszat egykor!
Néven neveztem a bűnt és erényt,
Mint Ádám a paradicsomban
A rámosolygó teremtményeket.
De most: egy néma rengeteget látok
Egy ismeretlen, névtelen világot
Az önmagát sem értő szó megett.

Oly kétségbeesetten egyszerű
A szó, a név, a számozott szabály!
A tett is olyan: megtapinthatod.
A mások tette olyan egyszerű!
De az én tettem? Ki értheti azt,
Mikor magam sem értem,
Amikor már az anyaméhben
Hét fátyollal fogantatott.

Ki mondja meg, mi vagyok benne én?
Mi az apám, és mi a nagyapám,
Mi ház, föld, víz, nap, amely érlelé?
Meddig Plutarchos, meddig Mózes,
Meddig Jókai, meddig Szent Ferenc,
Meddig a kenyér és meddig a perc,
És mekkora része az Istené?

Én azt sem tudom, tettem-é? nem-é?
Én cselekedtem, vagy csak úgy esett?
Vagy az egész csak képzelet?
Ó, vak sebészet gyóntatónak lenni,
De gyónni, - patakot tenyérbe merni,
Kottába venni a forgószelet!

Jaj, így vagyok a bűneimmel!
Megvert, fölvérzett, maszatos gyerek,
Még sírni is csak szepegve merek.
De Egyvalaki hozzám térdel,
Ölébe vesz, semmit sem kérdez,
Csak megcsókolja vérző homlokom.
És én meleg mellére bújva,
Szabadító sírásba fúlva
Az egyetlen szót dadogom: Atyám!
(Sík Sándor)
Elkezdődött a Húsvétra való felkészülés...