2008. július 23., szerda

Deepak Chopra: Az angyal eljövetele


Mi nem cserélünk defektes kerekeket. Hallottunk történeteket bajba jutott autósokról, akik éjféltájban robbannak le egy elhagyatott országúton, és kétségbeesetten fohászkodnak az éghez, hogy jöjjön valaki, aki megsegíti őket. Ekkor hirtelen feltűnik egy vadidegen, és megáll. Segít kicserélni a kereket, és a hálás autós úgy érzi, meghallgatta Isten. Úgy hiszitek, angyalok jelennek meg ilyenkor álruhában, és akkor is, ha karácsonykor ételt oszt valaki az éhezőknek és a reményvesztetteknek.


Meglehet, olykor talán valóban mi hozzuk el így nektek az isteni kegyelmet, de többnyire nem efféle módon érintjük meg szívetek. Isten jótéteményei rendszerint kevésbé nyilvánvaló módon érkeznek.

Ő a "véletlen" eszközével áldja meg az embereket. A véletlen rejtélyes része az isteni tervnek, mely meglep titeket. Úgy vélitek, tudjátok, miként működik a világ, de hogyan is tudhatnátok. Ehhez először magatokat kellene ismernetek, de a nagy feledésben valódi lényetekről is megfeledkeztetek.

Szeretnétek tudni, hogyan működik a világ?

Egyedül értetek van minden. Az összes esemény a nagy kozmikus hálóba van beleszőve, és valamennyi rezdülő szál egy másiknak válaszol. Isten, aki a hálót szőtte, átlátja művét, és ujját rajta tartja minden apró részleten. Nem fakadhatnak dalra úgy az angyalok, hogy fel ne derüljetek, és nem sírhattok úgy, hogy ne éreznénk meg. A mindenség együtt él, mozdul és lélegzik.

Minden szitának az a rendeltetése, hogy megszűrjenek vele valamit. Isten mit akar kiszűrni? A tökéletlenséget. Ti bűnnek hívjátok, vagy karmának, de Isten szemében minden bűn, ami útjában áll a végtelen boldogságnak és szeretetnek. Isten egyedüli célja, hogy elhozza nektek a tökéletességet. És Ő csakugyan képes erre. Vannak világok, ahol betöltötte tervét, és nem engedte, hogy műve a teljességből kizökkenjen. A ti világotokban viszont furcsa játék folyik javában, amit bújócskának neveznek. A játékot magatok kezdtétek. Csakhogy választásotok elfeledtétek, s így siránkoztok bűneitek és szenvedésetek felett. Ám ha mélyen a lelketekbe néznétek, kibomlana a játék igazi arca előttetek. Mert e játék arról szól, hogy teremtővé váltok szüntelenül önmagatok teremtitek. S a festék és az agyag kezetekben nem egyéb, mint az élmény és a tapasztalat. Az élmények ezernyi színben és árnyalatban záporoznak rátok, és lenyűgöznek benneteket. Nap mint nap újakra szomjazva ébredtek, s egyedül ez a vágy éltet mindőtöket. Ezért nem engedhettek sokáig a luxusnak, hogy megelégedjetek. Minden vég új kezdet csíráját hordozza a méhében. Értitek? Felismeritek? Ha igen, közel vagytok Istenhez és az Ő tervéhez.

Olykor mégis magatoknak kell kereket cserélnetek.


Úgy vélitek talán, hogy egyszerűen meg kellene mutatnunk magunkat, kötelékben húzva el a világbajnoki döntő közönsége előtt, hogy végre észhez térítsük az emberiséget. Csakhogy mi még senkinek sem jelentünk meg a magunk igazi valójában. Hogyan is tehettük volna, amikor soha el nem tűntünk? Vibrálásunk éppolyan szüntelen, mint az elektronoké vagy a kvarkoké. És mivel oly maradandóak vagyunk, akár a csillagok, a hosszú évezredeken át azt képzelték az emberek, hogy mi magunk vagyunk a csillagok.

A homályosulás bennetek ment végbe. Ezt hívjuk mi a nagy feledésnek. Elfeledkezvén magatokról oly sűrű ködbe burkolóztatok, hogy óhatatlanul elfeledtétek Istent, s mert mi Istenhez tartozunk, elfeledtetek bennünket is.

És mi mit tettünk szomorú hanyatlásotok alatt?

Mint mindig, figyeltünk.

Sokáig azt hittük, elég fürdenünk a mámoros örömben, és teljesen átadni magunkat Isten szeretetének. Hisz mi lehetne más a feladatunk? De mihelyt az ürességbe zuhantatok, és a mélyből feltört hozzánk a fohász, láttuk, hogyan változtok meg teljesen. Hanyatlásotokban prédái lettetek az erőszaknak és a fájdalomnak. Farkasokká váltatok, kik tulajdon véreiket marcangolják. Képtelenségnek tetszett, hogy efféle lények valaha is láthatnak még minket de súlyosan tévedtünk. Elsiklottunk a nagy igazság felett, amit Isten mindig is ismert: minél nagyobb a sötétség, annál élesebben elüt tőle a fény. És amikor már nem láttatok bennünket színről színre, belefúrtátok szemeteket a sötétségbe. Eltűntünk előletek, és mint a tomboló viharban eltévedt tengerész, aki kétségbeesetten kémleli az eget, hátha feldereng valahol egy halovány csillag, amely útjára térítheti, néhányan közületek elindultatok, hogy felkutassatok. Nem vagytok okvetlenül szentek. Vannak köztetek, kiket sok szenvedés gyötör, és sok rossz cselekedet de az isteni kósza fénye, mely szemetekbe villant, arra buzdít, hogy a nyomunkba eredjetek.

És ti nem késlekedtek.


A gyerekek szeretetért és oltalomért epekednek, és ti felnőve is ezeket a dolgokat áhítjátok Istentől. Az angyalok arra vannak kijelölve, hogy szeressenek titeket. (A szeretet természetünk része, úgyhogy nem kellett külön megbízni bennünket.) Nem ölthetünk hús vér formát, hogy harcolva gyámolítsuk az embereket, oltalmunkat lelketekben érzitek. Mikor arra kérnek, hogy "hallgassatok a jobbik énetekre", akkor saját érzéseitek szavára figyelve bennünket hallotok meg.

Az angyali befolyás nem kéri tőletek, hogy jók legyetek. Jónak lenni erkölcsi választás. Mi túl vagyunk az erkölcsiségen. Csak azt kérjük, legyetek éberek, és minél éberebbek vagytok, annál könnyebben nyilatkozik meg a jóság bennetek. Így bontakozik ki tehát az igazság és a szeretet. Az igazságot és a szeretetet harccal el nem érhetitek. A küzdelem megkeményíti és megfeszíti az életet, és ahol feszültség van, hogyan lehetne ott szeretet? A szeretet gyengéd, és éppúgy az igazság is az. Ha erőnek erejével igyekeztek szeretni valakit, akit valójában nem szívleltek, feszültséggel terhes rezgéseket keltetek, és mivel érzékeny szálak fűznek benneteket a finom világhoz, még ha nem is vagytok e világ létezéséről meggyőződve, észreveszitek magatok körül a valódi igazságot és bizalmat és szeretetet.

Úgy óvunk benneteket, hogy élesítjük finomabb érzékeiteket. Amit "zsigeri megérzésnek neveztek", az roppant durva, noha mégis megbízható lehet. A finom megérzések nem ilyen közönségesek. Abban segítenek nektek, hogy sorsdöntő döntéseket hozzatok, mielőtt valami fenyegető nagy baj következne be. Az igaz bizonyosság afelől, hogy kik vagytok valójában, mutatja meg a legmegbízhatóbban jelenlétünket. Nem kell vallásosnak lennetek ahhoz, hogy éberek legyetek. Minél éberebbek vagytok, annál gyorsabban ismeritek el létezésünket, és annál könnyebb lesz tőlünk segítséget kérnetek.

Az őrangyalokat gyakran karddal a kezükben ábrázolják, mintha harcosok gyanánt küzdenénk értetek. A kard azonban jelkép, a lankadatlan figyelem jele. Amikor szellemünk kardját megélezzük, tudni fogjátok minden körülmények között, mikor mit tegyetek. Vágyhattok-e ennél jobb oltalomra? Legmélyebb vágyunk, hogy elűzzük a tompaságot az elmétekből, és megélezzük figyelmeteket.


Az angyalokat akkor fogjátok megérteni, ha megértitek a magatok valóság-változatát, és ez a rezgésekkel áll összefüggésben. A természetben mindennek megvan a maga aláírása, és mindegyik egy-egy egyedi rezgéshullám. A kőszikla más, mint a holdsugár, a fa más, mint a villámcsapás. Világotokban az anyag és az energia látszólag élesen elkülönül egymástól, a természet azonban valójában a rezgések soha meg nem törő folyamata, a teremtés egységes szivárványboltja, mely a legfinomabb létezőtől a legdurvábbig ível.

Az angyalok szemében értelmetlen bármilyen érdemi osztályozás. A szivárványon barangolva minden határon észrevétlen könnyedséggel suhanunk át. Olykor álmokban jelenünk meg, olykor verőfényes napsütésben. Áraszthatunk Isteni fényt, mennyei illatot vagy egyáltalán semmit. Hogy szilárdak vagyunk, vagy csak annak látszunk, puszta feltevés, hiszen kevés látnoknak volt merészsége hozzá, hogy előredőlve egy angyalt megérintsen. Ha az angyalok kedvük szerint feltűnhetnek, mint anyag vagy energia, akkor ti miért ne tehetnétek ugyanezt? Talán ti is képesek vagytok rá, hogy a világunkba belépjetek. De ehhez a fény gyermekeiként kellene magatokra tekintenetek. Lehetséges ez? Az emberi fejlődés rejtélyéből még szinte semmit fel nem fedtetek. Tulajdonképpen még maga a fejlődés is alig indult meg. Senki nem jövendölheti meg, milyen utat jár be a jövőben az emberi lélek. Képesek vagytok szárnyakat növeszteni, de egyúttal a kihalást kísértitek. Rátok vár a fény, de hívása nem parancs. Ha a fény a végzetetek, itt és most minden sugalmát muszáj követnetek. Ez annyit tesz, hogy lassan kell adnotok a ragaszkodást a káprázathoz, mely a fénytől távol tart benneteket.

Hogy segítsen magatokra ismerni, Isten temérdek üzenetet küld nektek, a legfontosabb mégis az, hogy szabadítsátok meg magatokat a félelemtől. A félelem hatalmas, de semmi köze a fényhez. A félelem az elválásból született, és hogy az elválás sebeit begyógyítsátok, a félelem hangjaitól kell elfordulnotok. Az angyalok idejük javát a félelem eloszlatásának szentelik. Fáradozásuk sikerétől függ, sikerül-e nagyot ugrani előre a fejlődésben az emberiségnek.


Mi angyalok gyakorta hallunk ajkatokról efféle imát: "Ó, kérlek Istenem, áruld el, miért vagyok a földön? Mi célja az életemnek? " A válasz örökké ugyanaz, és a ti életetekre éppúgy érvényes, mint a valaha elgondolható legnagyobb életre.

Az élet célja az élet maga.

Úgy hangzik a válasz, mint egy folyton önmagába visszatérő rébusz, bármiféle kézzelfogható értelem nélkül? Nem az, hanem az élet nagy rejtélyének kifejeződése, annak, hogy minden dolgok közül egyedül az életnek nem kell önmagán kívül értelmet keresnie. Sokan hiszik úgy közületek, hogy Istennek kedvére való az egyik életmód és kedve ellen a másik. Csakhogy ez nem így van, mert az élet önmagában hordozza a végső jelentését. Az élet tiszta, szeplőtelen arany. Isten szereti az életet. Szeretetre méltónak teremtette, és mivel oly sokat árasztott belőle Önmagából, az életnek nem kell engedélyt kérnie Istentől, hogy létezzen, vagy értékes legyen. Az élet teljes, egyedül önmagában. Léteteknek nem az a végső célja, hogy cselekedjetek, érezzetek, sikereket érjetek el, törekedjetek vagy küzdjetek, hanem egyszerűen csak annyi, hogy éljetek.

Miként érthetjük meg az előbbi igazságot, és miként válthatjuk javunkra? Gondoljunk az anyává válásra. Az anyaság nagy boldogság, de mélyebb jelentősége van. Az "anya" egyetemes energia. A mindenség éppúgy megszületett valaha, akár a szúnyogok, a mamutfenyőknek ugyanúgy van anyja, mint a démonoknak. Az anyai gondoskodás közel áll Isten teremtő impulzusához. Az anyaság energiája az életnek azt a tulajdonságát testesíti meg, hogy külső segítség nélkül képes önmagát megsokszorozni. A szerető anyák mind Isten halhatatlan, önmagában teljes arcát elevenítik meg.

Ugyanez érvényes az élet összes többi alkotórészére. Mi ad értelmet a szeretetnek? Maga a szeretet. Mi ad értelmet a részvétnek? Maga a részvét.

Mi angyalok azért dicsérjük Istent, mert oly tisztán látjuk Őt, és tudjuk, hogy részei vagyunk lényének. Így zárul be tehát a kör: Istent magasztalva a magunk életét, a magunk teremtését, a magunk lényét dicsőítjük. Ám Isten nem tart igényt e hódolatra, nem zsarolja ki, és nem torolná meg, ha nem magasztalnánk többé. Szabaddá tett minket cseppek vagyunk az élet kozmikus óceánjában, és éppúgy ti is.

Értelmesebbé válik az élet, ha arra használjuk, hogy a lelkünket nemesítsük?

Igen is meg nem is. Az élet egyetemes arculatát nem tudjátok nemesbíteni, nem tudjátok tökéletesíteni Istent. De mert különváltan éltek, mint saját akarattal bíró "én"-ek, módotokban áll messzire távolodni a forrástól, messzire önmagatoktól. Ez esetben úgy nemesíthetitek az életet, ha feloldjátok a különlétet. Ez azonban nem kerül erőfeszítésetekbe; Isten nem vesz el tőletek semmit, ha úgy döntötök, hogy egy időre elfeledkeztek magatokról. Az efféle feledések mindig ideiglenesek. Hogy miért? Mert az öröm egyetlen, örök forrása az élet. Nincs okotok rá, hogy tartósan megfosszátok magatokat a boldogságtól. Hiszen azt hajszoljátok a pénzben, rangban, anyagi javakban, sikerekben, a nemiségben, és mindenféle élvezetben. Mindezek a vágyak azonban egyetlen szomjúságból fakadnak, az élet szomjúhozásából még több élet iránt. Ezért aztán Isten felé mozog az egész teremtés.

Még ha az Isten szót soha nem is hallottátok, és senki meg nem tanított a vallás velejére, lelketek utazása akkor is egyre közelebb visz Istenhez.

Szüntelenül létetek forrását igyekeztek megtalálni. Némelyek közületek ráeszmélnek erre, némelyek pedig nem. Megengedett a tudatlanság s a zűrzavar a fejetekben, hiszen a szerető anya is szemet huny gyermeke csínytevése felett.

S mert az élet végtelenül értékes, ti is azok vagytok, válasszátok akármelyik utat.


Ahogyan életetek nagy utazásához társakat kerestek, éppen úgy a lélek útján is vannak társaitok. Az angyalok temérdek módon lehetnek szövetségesetek segítünk megteremteni az energiaformát, amit létre kívántok hozni, gyámolítunk benneteket fejlődésetekben, és megnyugtatjuk energiáitok háborgását, ha elér bizonyos kritikus szinteket. Nem vagyunk rokon lelkek, efféle társak csak más emberek lehetnek. Ha angyalok járnának a föld színén, és nemcsak mint vendégek látogatnának hozzátok, akkor az emberek a lélek síkján élnének. Éppen olyan tudatosan, amilyen tudatosan most az anyagi síkon léteztek.

Egy ilyen fordulat hihetetlenül felgyorsítaná a lélek utazását, és ember milliárdokra volna befolyással. Akkor hát miért nem iparkodunk véghez vinni ezt az óriás változást? - kérdezhetnétek.

No de ki mondta, hogy nem próbálkozunk?