2008. október 7., kedd

Ne aggodalmaskodjatok


"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd
aggodalmaskodik maga felől. Elég minden napnak a maga baja.
"

Szeretnénk a gyermekeinket minden rossztól megóvni, és bánt bennünket, ha tehetetlenek vagyunk. Látjuk küszködésüket, és bánt bennünket, ha úgy érezzük, hogy többet is segíthettünk volna nekik, jobban is nevelhettük volna őket. Persze nem csak a nők tudnak aggódni. Hadd idézzek néhány mondatot egy 70 éves férfi önvallomásából.
"Ha visszagondolok a magam életére, csak néhány boldog óra, derűs nap az, amikor valóban zavartalanul éltem. Mert vagy a múlt csődjei, vagy a jövő félelmei tették tönkre a jelenemet. A jelenem így, amelyben éltem, mindig elromlott. Szüntelenül azzal vigasztaltam magam, hogy majd holnap, vagy holnapután biztosan másképp lesz. És a holnapból ma lett, és azt éppen úgy elrontottam a tegnapok bánatával vagy a holnapok félelmeivel. Ma már tudom, hogy ott rontottam el az életemet, hogy a jelennek nem tulajdonítottam jelentőséget.

Úgy jártam, mint gyerekkoromban, amikor egész télire megvettük az almát, de mindig csak olyat volt szabad felhozni a pincéből, amelyik romlani kezdett, így soha nem ettem jó ízű gyümölcsöt. Az Ige első segítsége számomra az, hogy figyelmeztet: elsősorban ne a múlttal és ne a jövővel törődjek, hanem a mai nappal. Valóban sokszor eltelik a fél életünk vagy talán több is, míg megtanuljuk, ha ugyan meg tudjuk tanulni, hogy egyedül a jelen áll a rendelkezésünkre, és élni igazán és értelmesen csak ma lehet. Jól értsük, nem a mának, hanem a mában. Nem valami "szakítsd le minden napnak a maga virágát" önző filozófiájáról van itt szó, nem a pillanatemberkék életfilozófiája ez. Arról sincs itt szó, hogy ne törődjünk a holnappal, afféle mesebeli tücsök módjára, hogy felelőtlenül Istenre hárítsuk azt, ami a mi feladatunk itt. A keresztény ember igenis törődjön a holnappal, de ne törjön össze a holnap miatt. Azért fontos erről beszélni, mert a keresztény ember alapvető életformája ez: a mában való élés. Magamnak is mindig hangsúlyozom, mert a hívő emberek nagy része is sokszor vagy a tegnapokban vagy a holnapokban él, és eközben elveszíti élete értelmét.

Van, aki szüntelenül úgy él, hogy a múltba menekül, hogy makacsul meg akarja tartani a múlt kedvező időszakait, amikor minden sikerült, minden összejött. Meg akarja tartani a fiatalságot, a társadalmi elismerést, vagy azt a valakit, aki már a múlté.

Aki a múltban él, az úgy jár, mint Lót felesége. Akinek a menekülés napján az lett volna a dolga, hogy előre nézzen és menjen, de ő megállt, és hátranézett. És megdermedt.

Ezen a napon készít valami újat számunkra az Úr, és mi nem vesszük észre, mert makacsul ragaszkodunk a tegnapihoz. Ő újat teremt, mi pedig a régiekhez ragaszkodunk.

De azt hiszem, hogy nem csak a múltba való menekülés kísért meg bennünket, hanem a jövőbe való menekülés is elég általános. Egy-egy hétnek a kezdetén alig várjuk már, hogy hét vége legyen. Télen várjuk, hogy jöjjön a nyár, nyáron, hogy jöjjön a nyugalmas tél. Ha elbúcsúzunk valakitől, akit szeretünk, várjuk a viszontlátást, és a közbeeső időt legszívesebben agyoncsapnánk. Ha feladatok nehezednek ránk, legszívesebben megúsznánk az egészet. Amíg kicsik a gyerekek, arra
várunk, hogy megnőjenek, hogy végre élhessünk. Amíg a holnapra várunk elmulasztjuk azt, amit éppen ma kellene elszenvednünk vagy megismernünk.

Ezzel kapcsolatban hadd idézzek fel egy egyszerű kis írást: "Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott, és így válaszolt: Az én időm végtelen. Mire vagy hát kíváncsi? Az érdekelne, hogy mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben. Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba. Azt, hogy az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek arra, hogy visszanyerjék az egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nem hogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna."

Az Ige második segítsége, hogy arra tanít, hogy ne lepődjek meg azon, ha a mai napnak baja van. Minden napnak megvan a maga baja. Ilyen világban élünk. Ebben az életben ez természetes: minden napra jut elég sok meglepetés, elég sok feladat, de csak annyi, amennyit Isten segítségével el tudunk hordozni, amennyit meg tudunk oldani. Mert jól tudja a mi Teremtőnk, hogy csak a ma olyan szűk méretű, csak a mának van annyi súlya, hogy nem rogyunk össze alatta, de csak akkor nem, ha nem egyedül kell cipelnünk. Hiszen Jézus határozottan megígérte, hogy velünk lesz. Velünk lesz minden nap Lelkével, velünk lesz angyalaival.

Keressétek először az Isten országát! Ezt is jelenti: keresd először az Ő jelenlétét, segítségét, és meg fogod találni! A mindennap baja erre a keresésre is ösztönöz, és biztat arra, hogy ne félj a bajtól és a szomorúságtól, és ne féltsd annyira a gyerekeidet se tőle.

Ottlik Géza így emlékezik gyerekkorára, a kőszegi katonaiskolában eltöltött éveire: "Ott tanultam meg a lázadást, a zsarnokság gyűlöletét, az élet ocsmányságát és csodálatosságát. A magam természetének vad gonoszságát és szelíd jóságát. Az elnyomás ellenállásra nevel, a parancsszó különvéleményre, magányra. Sok minden eszembe jutott, és azt gondoltam, hogy semmi áron nem adnám oda gyerekkoromat egy boldog gyerekkorért. Nem szeretném, ha csupa-csupa boldog gyerek nőne fel ezentúl, olyanok, akik meg sem érthetnék az én gyerekkorom, vagy egyáltalán, az emberi életnek a szomorúságtól gyakran elválaszthatatlan szépségét."

Nekünk, szülőknek nem csak az a feladatunk, hogy megóvjuk a gyerekeinket minden bajtól, hanem az is dolgunk, hogy engedjük megtapasztalni az élet szomorúságát is. Amikor a mi életünk szomorúságából kapnak, akkor erőt is kapnak ahhoz, hogy diadalmaskodjanak rajtuk, és megtapasztalják azt is, hogy az élet a nehézségei között is szép és megajándékozott lehet.

Ha őszintén el tudjuk mondani, hogy a tegnap már a tied, Uram, letettem azt a kezedbe, Te őrizd meg ott nekem! A holnapom még jó helyen van, másik kezedben. Akkor a mai napunkat ott, az Ő szíve közepén érezhetjük . A bajok errefelé segítenek bennünket: Hogy ne csak a jövőben, hanem már ma találkozhassunk megdöbbentő kegyelmével.

1 megjegyzés:

Péter bácsi írta...

Valóban igaz minden sora ennek az elmélkedésnek, a mának kell élni egymás szeretetében!