2012. december 15., szombat

Párbeszéd Istennel


ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen..
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha..
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett
ISTEN: És
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni. Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az  életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki.
Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

2012. november 5., hétfő

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?


Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással.Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?


A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll
melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:

- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert
annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:

- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket
egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.

2012. szeptember 20., csütörtök

Az elfogadás imádsága



Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: - Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott: - Anyám, megértettem. Egy hegyi kis kápolnában találtam egy szentképet, a Madonnát ábrázolta. Valaki elveszítette.
A hátulján egy imádság volt: - „Az elfogadás imádsága".

Íme:

Uram, Segíts, hogy mindenki számára barát legyek,
Aki nem fárad bele a várásba,
Aki jósággal befogad,
Aki szeretettel ad,
Aki nem fárad bele a meghallgatásba,
Aki örömmel hálálkodik.
Olyan barát, akit biztosan megtalálnak,
Ha valakinek szüksége van rá.
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek,
Akihez bárki fordulhat,
Amikor óhajtja;
Hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni,
Örömteli békét sugározni,
A te békédet, Uram.
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek,
Főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.
Így, anélkül hogy rendkívüli dolgokat tennék,
Hozzá tudom segíteni a többieket,
Hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged,
minden gyengédség Urát.


2012. június 28., csütörtök

Az egér és az egérfogó


Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál:
"Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.

2012. május 23., szerda

Találkozás Istennel


Volt egyszer egy kisfiú,aki feltétlenül találkozni akart az Istennel.Tisztában volt azzal,hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú,ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába,és elindult.Addig futott,amíg egy parkhoz nem ért,ahol megpillantott egy öreg nénit.

A néni egy padon ült,és a galambokat nézte,akik táplálék után kutattak a földön.A kisfiú leült a néni mellé a padra.Kinyitotta a hátizsákját,és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát,amikor arra gondolt,hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet.Ekkor fogott egy csokoládét,és odaadta a néninek.A néni hálásan elfogadta az édességet,és a fiúra mosolygott-csodálatos volt a mosolya.

A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt,ezért kólával is megkínálta a nénit,aki újra rámosolygott,talán még sugárzóbban,mint előtte.A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből.Egész délután a parkban maradtak,de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett,a kisfiú elálmosodott,és úgy döntött,hazamegy.Már ment néhány lépést,amikor megállt,és visszafordult.Visszasétált a nénihez,és átölelte.A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.

Amikor a fiú hazatért,édesanyja különös mosolyt látott az arcán,és megkérdezte:

"Mi jó történt ma veled,hogy ilyen boldog vagy?"

A kisfiú így válaszolt:

"Istennel ebédeltem,akinek csodálatos a mosolya."

Amikor az idős néni hazaért,fia már az ajtóban várt rá.Amikor megkérdezte,miért mosolyog,a néni így válaszolt:

"Istennel ebédeltem,aki sokkal fiatalabb,mint amilyennek gondoltam."

2012. április 10., kedd

Kalitka


"Amikor tegnap végigmentem az utcán, szembe  jött velem egy gyermek, és a kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kis veréb lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
– Na, mit viszel magaddal?
– Csak ezt a három szerencsétlen madarat – felelte.
– Aztán mit kezdesz velük? – kérdezősködtem.
– Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Kihúzom a tollaikat, hadd verdessenek kétségbeesetten, vagyis halálra rémítem őket. Élvezni fogom.
– De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
– Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú –, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
– Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
– Nem kellenek magának ezek a vacak, szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
– Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, és odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."

Miután Thomas prédikátor elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

"Egy nap Jézus és a Sátán között párbeszéd folyt. A Sátán büszkén dicsekedett:
– Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
– Mi a terved velük? – kérdezte Jézus.
– Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket arra, hogy gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék meg egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a Sátán.
– Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból!
– Megölöm őket! – felelte a Sátán.
– Mennyit kérsz ezekért a tönkretett emberekért? – érdeklődött tovább Jézus.
– Nem kellenek neked ezek az emberek! Nem jók semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megkínoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
– Mennyit kérsz értük? – kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
– A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet kérem értük!
Jézus így szólt:
– Megegyeztünk!
Azután kifizette az árat..."

Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és a döbbent csendben lement a szószékről.

forrás: http://laudeturkincsek.blogspot.com/2012/04/kalitka.html

2012. március 23., péntek

A szentmise ajándékai

Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.

- A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
- A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg.
- Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent     Emberségének.
- Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
- Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
- Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál.
- Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
- Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
- Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.
- A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek
- különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
- A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
- A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
- A sátán gyengébb lesz veled szemben.
- A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)
- A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.

Szeretettel ajánlom átelmélkedésre!

fr. Barsi Balázs OFM

2012. március 19., hétfő

Érints meg


Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

Aranyosi Ervin

2012. február 29., szerda

Ábrányi Emil: Él a magyar


Ábrányi Emil  a múlt század elején élt  és írt , Cyrano fordítása tette híressé .
Ezt a verset 100 éve írta és ma talán aktuálisabb mint valaha - de azóta is élünk !


Ábrányi Emil: Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

2012. február 6., hétfő

Az út



Uram!

Fogalmam sincs róla merre tartok. Nem látom az utat magam előtt. Nem tudhatom bizonyosan, hol fog végződni. Magamat sem ismerem igazán: úgy gondolom a Te akaratodat követem, ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg azt is teszem. De kívánok Neked tetszeni és hiszem, hogy ez a kívánság valóban tetszik Neked.

S remélem, hogy mindenben, amit csak teszek, ez a vágy vezet. Remélem, sohasem fogok ettől a vágytól függetlenül bármit is tenni és tudom: ha így cselekszem, Te a helyes úton fogsz vezetni még akkor is, ha talán semmit sem tudok róla.

Azért mindig bízni akarok Benned, még ha úgy is látszik, hogy eltévedtem és a halál árnyékában járok. Nem akarok félni, mert Te mindig velem vagy és sohasem fogod hagyni, hogy egyedül szálljak szembe a rám leselkedő veszedelmekkel. Ámen.

Thomas Merton

2012. január 4., szerda

A boldogság akadálya



Mik azok az elképzelések, amelyek nem engedik, hogy boldog légy? Íme néhány példa:

Először is nem lehetsz boldog azon dolgok nélkül, melyekhez kötődsz, s melyeket annyira értékesnek tartasz.

Ez tévedés. Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.

Egy másik elképzelés: A boldogság a jövőben van.

Nem igaz. Te itt és most vagy boldog, de nem tudod, mert a hamis elképzeléseid, a torzított látásmódod nem enged szabadulni félelmeidtől, szorongásaidtól, ragaszkodásaidtól, konfliktusaidtól, bűntudatodtól és még egy sereg dologtól, amire programozva vagy. Ha mindezt átlátnád, rájönnél, hogy boldog vagy, csak éppen nem tudsz róla.

Még egy elképzelés. Akkor leszel boldog, ha meg tudod változtatni körülményeidet és a környezetedben lévő embereket.

Tévedés. Oly sok energiát fecsérelünk bután arra, hogy átrendezzük a világot. Ha az az élethivatásod, hogy átrendezd a világot, tedd, de ne ringasd magad abban az illúzióban, hogy ettől boldog leszel. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz, az nem a világ és a körülötted lévő emberek, hanem a saját gondolkodásod. Azzal az erővel, amivel a boldogságot önmagadon kívül keresed, azzal akár sasfészket is kereshetnél az óceán fenekén. Ha tehát a boldogságot keresed, abbahagyhatod azt az energiapocsékolást, amivel kopaszodásodat akarod gyógyítani vagy vonzó testet akarsz építeni, amivel lakásodat, munkádat, közösségedet, életstílusodat, vagy éppen a személyiséged akarod megváltoztatni. Látod-e, hogy mindezt megváltoztathatod, tökéletesen nézhetsz ki, te lehetsz a legelbűvölőbb személy, neked lehet a legkényelmesebb lakásod, és mégis boldogtalan maradsz? Legbelül érzed azt is, hogy ez így van, és mégis arra vesztegeted energiádat, igyekezetedet, amiről tudod, hogy nem boldogít.

Más: Majd boldog leszel, ha minden vágyad teljesül.

Tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. Írd össze vágyaidat és ragaszkodásaidat, és mondd sorban mindegyiknek: „A szívem mélyén tudom, ha megszerezlek is, akkor sem leszek boldog.” Aztán gondolkozz el ennek az igazságán. A vágyak teljesülése legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne téveszd ezt össze a boldogsággal!

Mi hát a boldogság?

Csak nagyon kevesen tudják, és senki sem tudja ezt elmondani neked, mert a boldogságot nem lehet leírni. Elmagyarázhatod-e a világosságot azoknak, akik egész életükben sötétségben ülnek? Leírhatod-e a valóságot annak, aki álmodik? Értsd meg a sötétségedet, akkor majd eltűnik, és tudni fogod, hogy mi a világosság. Értsd meg rémálmod lényegét, akkor majd elmúlik, és felébredsz a valóságra. Értsd meg hamis elképzeléseidet, leszakadnak majd rólad, s akkor majd megismered a boldogság ízét. (…)

Részlet Anthony de Mello A szeretet útja című könyvéből