2010. október 26., kedd
Ingyen ölelés
2010. október 25., hétfő
Szent ajándék
Egyszer egy kolostorra nagyon nehéz idők jártak. Csak öten maradtak: a kolostor vezetője és még négy szerzetes, akik mind 60 év felettiek voltak. Fent a hegyekben, közel a kolostorhoz élt egy mindenki által nagyra becsült szerzetes. Így a kolostor vezetője elment ehhez a szent emberhez, hogy hátha tudna valamilyen tanácsot adni, amivel a kolostor megmenthető.
A kolostor vezetője és a szent ember hosszan elbeszélgettek, de amikor a tanácsát kérték, akkor a szent embernek egy nagyon egyszerű válasza volt. "Nem tudok neked tanácsot adni. Egyedül azt mondhatom, hogy közületek, akik a kolostorban maradtatok, az egyik a messiás, aki nagyon fontos szerepet fog játszani az emberiség felemelésében." A vezető szerzetes visszatért a kolostorba és elmondta a szent ember üzenetét.
A következő hónapokban az öreg szerzetesek eltűnődtek a szent ember szavain. "A messiás közülünk való?" - tette fel mindegyikük a kérdést magának. Miután elgondolkodtak ezen a lehetőségen, egymás iránti tiszteletük rendkívüli módon megnőtt, attól a gondolattól, hogy esetleg köztük él a messiás. Egyszerre csak észrevették egymás különlegességeit, és nagyon közel kerültek egymáshoz.
Az a lehetőség, hogy valamelyikük saját maga a messiás, mindegyikük figyelmét rendkívüli módon saját maguk felé irányította. Ahogy az idő haladt, a kolostor látogatói azt vették észre, hogy a kolostorban a tisztelet és a szelíd kedvesség aurája lengi körül az öt öregembert.
Nem tudni miért, de egyre több ember tért vissza a kolostorba.
Elhozták a barátaikat, és a barátaik még további barátokat hoztak.
Néhány éven belül a kis kolostor újból virágzó kolostorrá vált a szent ember ajándékának köszönhetően.
(Uram, Te megvizsgáltál és ismersz engemet, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó, és Te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! (Zsolt 139 1,6))
2010. október 24., vasárnap
A többlet imádsága
Egy kicsivel több türelmet, hogy elviselhessem azokat, akikkel olyan nehéz együtt élnem.
Egy kicsivel több állhatatosságot, hogy folytathassam kötelességeimet, melyek kívánságaimmal teljesen ellentétesek.
Egy kicsivel több alázatosságot, hogy megmaradjak azon a helyen, ahová Isten állított, bár ez a hely nem vág egybe sem álmaimmal, sem terveimmel.
Egy kicsivel több belátást, hogy az embereket olyannak vegyem, amilyenek, s nem amilyennek szeretném őket...
Egy kicsivel több okosságot, hogy mások ügyeivel minél kevesebbet foglalkozzam, s magamat ne izgassam miattuk.
Egy kicsivel több erőt, hogy türelmesen fogadjam azt az eseményt, amely éppen most megzavarta az örömömet.
Egy kicsivel több kedvességet, hogy ne mutassam megbántottságomat.
Egy kicsivel több önzetlenséget, hogy mások helyzetébe minél jobban beleélhessem magam...
(Boldog John Henry Newman)
2010. október 11., hétfő
Nem fontos
Az ember érthetetlen,
logikátlan és önző.
NEM FONTOS,
SZERESD ŐT!
Ha jót teszel,
önös céljaidnak tudják be.
NEM FONTOS,
TÉGY JÓT!
Ha megvalósítod céljaidat,
hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
NEM FONTOS,
VALÓSÍTSD MEG CÉLJAIDAT!
A jót, amit ma teszel,
holnapra elfelejtik.
NEM FONTOS,
TÉGY JÓT!
A tisztesség és az őszinteség
sebezhetővé tesz.
NEM FONTOS,
LÉGY ŐSZINTE ÉS TISZTESSÉGES!
Amit évekig építettél,
egy perc alatt romokba dőlhet.
NEM FONTOS,
ALKOSS!
Pórul járhatsz,
ha segítesz az embereknek.
NEM FONTOS,
SEGÍTS NEKIK!
A legjobbat adod magadból,
és verés a köszönet.
NEM FONTOS,
ADD MAGADBÓL A LEGJOBBAT!
(Teréz Anya)
Köszönet Zöldmimózának!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)