tag:blogger.com,1999:blog-47317246378749662342024-03-06T04:33:19.637+01:00Semilin Blogjasemilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.comBlogger327125tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-23676752677234325212020-11-12T22:20:00.004+01:002020-11-12T22:25:30.795+01:00Nem vagy egyedül<div class="separator"><div class="separator" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><div style="text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="576" data-original-width="720" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQcFGyHVj3AcveC6eMxd1QPQEG5KNo6d3_hra3FeAA11xyntWLsR4dr7UtwLFreSYGJG6K8aqm3z8SfolfyBvngbM1mnj1bLFCvzXnJCkDwegv9pXUHSZzsG3mLFYpteglVw8OT70D2ApU/s320/angyal-3.jpg" width="320" /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #f0e5da; color: black;">"Jó pillanataidban angyalok vannak körülötted. Ha nem is látod, de érzed őket.</span></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #f0e5da; color: black;">Kétszer hiszed azt, hogy magadra vagy hagyva. Először, amikor megszületsz. Másodszor, amikor meghalsz. De lám: a születésednél az anyád nyom, a bába húz, az orvos mosdat, miközben belőled az elhagyatottság rémülete bömböl. És amikor meghalsz, tapasztalni fogod, hogy nemcsak sírva búcsúznak tőled az élők, de várnak odaát a szellemi testvéreid is. Innen engednek, ott elkapnak, mint egy légtornászt az egyedüli, veszedelmes forgása után.</span></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #f0e5da; color: black;">Vannak társaid. Még akkor is, ha életed során keményen dolgoztál azon, hogy ne legyenek. Önmagad körül forogtál. Önző voltál. Rabul ejtett az ÉN, ÉN, ÉN vak hatalma. Társtalan voltál, baráttalan, szeretettelen, minden ember előbb-utóbb idegen lett számodra, vagy ellenség. S ha nem bírtad a magányt, s kitártad a karodat mások felé, ellöktek, nem kellettél, vagy megriadtak tőled, mert látták, hogy menekülsz hozzájuk.</span></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #f0e5da; color: black;">A mai, kórosan egocentrikus világban nem szeretjük a menekülőket. Taszítanak, mint a koldusok. A sok millió ember közül keveset szerettél, s kevesen szerettek... és azokat is gyakran elveszítetted. Előbb-utóbb terhessé vált a vonzalom, vagy neked, vagy neki.</span></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #f0e5da; color: black;">Az "egyedül vagyok" riadalma még a legközelebbi hozzátartozóid mellett is elfogott. Hogy végső soron még a legközelebbi ember is fényévnyi távolságban él tőled. Egy másik bolygón. És mégis... Sohasem vagy egyedül. Angyalok vannak körülötted. Ha nem is érzed, nem is látod, de szeretve vagy. És segítenek élni. Ha nem segítenének, nem is élnél.</span></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #f0e5da; color: black;">Ha valóban olyan magányos lennél, ahogy hiszed s tapasztalod, már nem is léteznél. Egy végtelen szeretetháló egyik szeme vagy. Szálak milliói fonnak át, s fűznek össze minden látható és láthatatlan lénnyel, s magával e csodálatos hálózat teremtőjével, akit nevezhetsz Istennek is. Egyszer kilépsz majd egód páncéljából, kinyílik a szemed, és látod majd, mennyi csodálatos testvéred van." /Müller Péter/</span></div></div></div></div>semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-66529318257362129932020-06-30T21:57:00.000+02:002020-06-30T21:57:01.840+02:00A kovács<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqcNGASsHqOPWCpaiCH4U9naU9FktmctYu7QpBsAbp5o18P3JJb6MsHGoyLv8qf78g5TCMteq0N1AZrbyn4cbCtFTHz7afc34kUMr30Wkbrpxtz_atA7VGPaXQawUMrnEVes6fR90PWdv-/s1600/106580772_3308413865864408_4446705878035426153_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqcNGASsHqOPWCpaiCH4U9naU9FktmctYu7QpBsAbp5o18P3JJb6MsHGoyLv8qf78g5TCMteq0N1AZrbyn4cbCtFTHz7afc34kUMr30Wkbrpxtz_atA7VGPaXQawUMrnEVes6fR90PWdv-/s320/106580772_3308413865864408_4446705878035426153_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:</span><br />
<span style="font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?</span><br />
<span style="font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;">- Nem – válaszolt a fiú.</span><span class="text_exposed_show" style="font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px;"><br />- Édesapád fizette az iskolád?<br />- Igen – válaszolta.<br />- Mit dolgozik édesapád?<br />- Édesapám kovács.<br />Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a kezeit amelyek hibátlanok és finomak voltak.<br />- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?<br />- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és többet olvassak. Sőt még a munkájukat is jobban el tudták végezni mint én.<br />Az igazgató így szólt:<br />- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.<br />A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit. Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.<br />Most értette meg mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.<br />Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni a műhelyben és kitakarítani azt. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.<br />Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:<br />- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?<br />- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet és hogy nélkülük nem lennék az aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak rájöttem, hogy csak önmagunkra hagyatkozva mennyire nehéz bármit is tenni. Felismertem, hogy milyen sokat jelent a család és hogy mennyire fontos egymás segítése.<br />- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is – mondta az igazgató. – Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját és akinek nem a pénz jelenti az egyedüli életcélt.<br /><br />„Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta.” – 1. Timótheus 5:8.</span></div>
semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-92168055848891543032020-04-28T23:50:00.001+02:002020-04-28T23:50:37.247+02:00Még nem késő<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNGMbS2K9CYr8C92-NECLET8V-p2FJcJqnB0_f_z38XQzHuGqdT8F8pifPdh0_nAeT4cJCDcwIBBZNby-jVyp2EhvX3-59h3iCKizddCwj2zfNl4tHzCM0RjD__9icjLR_6LyLLd_kcvh/s1600/sirko_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="750" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNGMbS2K9CYr8C92-NECLET8V-p2FJcJqnB0_f_z38XQzHuGqdT8F8pifPdh0_nAeT4cJCDcwIBBZNby-jVyp2EhvX3-59h3iCKizddCwj2zfNl4tHzCM0RjD__9icjLR_6LyLLd_kcvh/s400/sirko_1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Gyerekként mindannyian úgy tekintünk a szüleinkre, mint valóságos szuperhősökre, akik bármire képesek és nem félnek semmitől. És ahogy felnövünk, nem tudjuk elfogadni a gondolatot, hogy a szüleink már nem olyan erősek és rettenthetetlenek, mint azelőtt. Nehezünkre esik végignézni, ahogy a kor napról napra egyre jobban tönkreteszi őket. És a legnehezebb kibékülni azzal a tudattal, hogy a szüleink nem élhetnek örökké…</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Szüleid elvesztése után a világ, amit addig ismertél, a felismerhetetlenségig megváltozik, másképp kezded látni a dolgokat, és az életed már soha többé nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
1. Sajnos akkor érted meg igazán, mennyire fontos a családod, amikor elveszíted azt. Miután elveszítetted a szüleidet, megérted, hogy nincs még egy olyan erős és feltétel nélküli szeretet a világon, mint a szülői szeretet. Végre megérted, hogy valahányszor megszidtak, vagy megtiltottak neked valamit, csak a javadat akarták. Megérted, hogy a szüleid bármire képesek lettek volna érted, és, miután őket elveszítetted, soha nem lesz már senki, aki ennyit tenne érted.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
2. Megérted, hogy többé már nem vagy gyerek. Senki nem nevez már többé téged a fiának vagy a lányának. Amikor megbetegszel, senki nem hoz már neked meleg zoknit, készít mézes teát, vagy finom, házi levest.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
3. Kimondhatatlanul szomorú leszel, hogy a szüleid már soha nem láthatják az unokáikat. Nem lesznek közös családi képeitek. A nagymama soha nem ajánlhatja fel a simogatását és gondoskodását, és nagyapa nem tanítja meg az unokákat az élet bölcsességeire.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
4. Miután elveszítetted a szüleidet, nem leszel képes meghallgatni a barátaik vagy ismerőseik panaszait. Ezekben a pillanatokban úgy érzed majd, bármit, akár a lelkedet is odaadnád, ha csak még egyszer hallhatnád édesanyád hangját, ha csak még egyszer átölelhetne.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
5. Ennek a veszteségnek a fájdalma soha nem múlik el. Természetesen az idő múlásával a sebek begyógyulnak, és a fájdalmas emlékek háttérbe szorulnak, de soha nem felejted el azt a napot, amikor elveszítetted a legfontosabb embert a világon.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
6. Titokban irigyelni fogod azokat a barátaidat, akiknek még élnek a szüleik. Az ünnepek lesznek a legnehezebbek, amiket általában családi körben töltöttél el. Magányosnak és feldúltnak érzed magad, amikor a barátaid az otthon töltött vakációkról, ünnepekről mesélnek. Nagyon nehéz lesz, mert úgy érzed, bármit megadnál egy ilyen lehetőségért.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
7. A születésnapokon és más jeles napokon összeszorul a torkod. Lehet, hogy már elmúltál 50 éves, és már saját gyerekeid vannak, de soha többet nem tudod visszahozni azt az ünnepi hangulatot az otthonodba, ami akkor uralkodott ott, amikor még a szüleid is veled voltak. Soha többé nem érzed már édesanyád ínycsiklandozó süteményének, vagy édesapád házi borának illatát.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
8. Más szemmel nézed a világot. Miután elveszíted a szüleidet, megérted, hogy ők nem csak a szüleid voltak, hanem hétköznapi emberek is, és, mint bárki másnak, nekik is voltak problémáik, terheik, szükségleteik, amiket nem tudtak legyőzni. És amikor ráébredsz erre, mindennél jobban vágysz majd rá, hogy megbeszéld velük, hogy tanácsot adj, de ehhez már túl késő.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
9. Valahányszor valami örömteli vagy éppen valami szomorú esemény történik az életedben, meg akarod majd osztani a szüleiddel. Akaratlanul is a telefonért nyúlsz, hogy felhívd azt a bizonyos ismerős számot, amire már senki nem fog válaszolni.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
10. Sajnos csak azután érted meg, mennyire szeretted a szüleidet, és mennyire fontosak voltak a számodra, miután elveszítetted őket. Kimondhatatlanul fognak hiányozni. Arra vágysz majd, hogy beszélhess velük, hogy bocsánatot kérj, hogy csak még egyszer átölelhesd őket.</div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-top: 6px;">
Ne várj, amíg túl késő lesz. Ne hagyd máskorra a fontos szavakat, amiket ki kellene mondani. Ne élj azzal a gondolattal, hogy még előtted áll az egész élet, és mindenre lesz alkalmad. Hívd fel a szüleidet, és mondd el nekik, mennyire szereted őket, mert senki nem tudhatja, mit hoz a holnap. Lehet, hogy holnap már túl késő lesz.</div>
<br />
<br />semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-45087750318751900822020-01-22T00:05:00.000+01:002020-01-22T00:05:45.393+01:00Levél Gyermekemnek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxfDQbJrx-PSMMjhQxjSEdFojhN-IgIOdsTbwPBPvR-_90xDnOdagA115yhQYhotsKN_ioM0njBIE00kDCwdspGktdZ-RvjsIad6ES6nEABqcvXDwXyG0Jq9YKgHmS9L1Xq7po9DrLC3it/s1600/82933784_2574468616013816_3307414990205485056_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="960" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxfDQbJrx-PSMMjhQxjSEdFojhN-IgIOdsTbwPBPvR-_90xDnOdagA115yhQYhotsKN_ioM0njBIE00kDCwdspGktdZ-RvjsIad6ES6nEABqcvXDwXyG0Jq9YKgHmS9L1Xq7po9DrLC3it/s320/82933784_2574468616013816_3307414990205485056_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Talán már Magad is szülő vagy, mikor olvasod soraimat. Azért írok most, sok-sok évvel korábban Neked, hogy értsd, hogyan is szeretlek, és hogy én is megőrizzek minden pillanatot, amit Veled tölthetek. Lásd, biztosan emlékszel, mikor kicsi voltál, naponta játszottuk a kérdezz-feleleket.<br />
- Tudod, mennyire szeretlek?<br />
- Minden nap egy kicsikét jobban! – megfejthetetlen csoda, de így van ez.<br />
Igézet, ami fogva tart, mióta először a karomban tarthattalak. Ismerem pontosan a bőröd tapintását, minden sebhelyedet. A hajad puhaságát, a hangodat, ahogy születésedtől máig változott.<br />
Tudom milyen, amikor hozzám szólsz, hozzám bújsz, tőlem kérsz. És a tekinteted, amikor figyelsz, mert szólok hozzád, mesélek neked vagy magyarázok. Akkor is, amikor nem figyelsz rám, amikor százszor mondom el ugyanazt. Amikor bevallasz valami apró-cseprő ügyet. Amikor szigorú vagyok vagy mérges én akkor is Veled vagyok és szeretlek Téged!<br />
Annyira szeretném jól csinálni! Néha valóban úgy érzem, hogy topon vagyok. Hogy boldog a lelked, elégedett. Olyankor én is szárnyalok. Máskor elszúrom. Te is érzed, hogy mehetne minden jobban. Gondterhelten elrévedezek: vajon mi marad belőlem Benned? Mit mesélsz majd, ha kérdezik, milyen volt az anyukád? És még inkább, mit őrzöl majd a szívedben? Úgy szeretném, hogy öröm, biztonság és fészek legyek számodra, amíg élek – és később, az emlékem ugyanúgy.<br />
Én itt őrizlek magamban. Attól az áldott perctől, amikor megtudtam: a szívem alatt hordalak. Ajándék, hogy a vonásaidban látom magamat és a szüleimet. Az arcod az otthonom. Van ez a nagy, csodaszép és olykor kegyetlen világ. Vagyok benne én, és már jó ideje vagy benne Te is és itt van a kettőnk között élő törhetetlen szeretet. Néha jó volna belekiabálni a végtelenbe a hétköznapi csodát, hogy milyen hálás vagyok azért, hogy anya lehettem! Éppen a Te anyukád. Bárcsak tudnék így szeretni mindenkit és mindent, ilyen tiszta, mély és halhatatlan szeretettel, mint Téged! De akárhogy erőlködöm, ez csak Neked jut a szívemből.<br />
<br />
Ölellek: Anya<br />
<br />
(forrás: Naszvadi Judith)semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-22354265224788451612020-01-12T18:19:00.003+01:002020-01-12T20:16:23.430+01:00Emlékszel?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcKnM1GDgzmMXwHBV5XPFBwZKfeUkuBk7D-zAVdAtsrZ2jiHgKfsmmHDVvb0o5PDetLYB2fWG0FoQ49q2yDa6l6fgnKf2t2M5RYhMXCP7sgvIm3NGfdK51f7qbU3NyA7jQb_d-Lg_UPxpE/s1600/10476496_272356979614936_4986606497297105437_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="400" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcKnM1GDgzmMXwHBV5XPFBwZKfeUkuBk7D-zAVdAtsrZ2jiHgKfsmmHDVvb0o5PDetLYB2fWG0FoQ49q2yDa6l6fgnKf2t2M5RYhMXCP7sgvIm3NGfdK51f7qbU3NyA7jQb_d-Lg_UPxpE/s320/10476496_272356979614936_4986606497297105437_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Amikor elhoztál "azoktól", mert nem bírtad nézni, hogy a befagyott vizet nyalogattam a tálkámban hozzákötöttél az előszobai radiátorcsőhöz.<br />
Attól féltél, ha beengedsz a lakásodba, az életedbe is beengedsz és azzal többé majd nem tudsz kitenni se innen, se onnan.<br />
És mennyire igazad volt.<br />
Mert amikor ötpercenként odajöttél megsimizni, és este elém tetted a vacsorámat... már tudtuk.<br />
Te is, én is. Hogy egy hónap sem kellett és már fotelem volt a nappaliban.<br />
És trónom a szívedben.<br />
Sokszor néztünk mi már egymás szemébe.<br />
És te már tudod, hogy mi kutyák is tudunk sírni.<br />
Csak mi másképp tesszük, mint az emberek.<br />
Mi a szívünkkel, a lelkünkkel sírunk veletek.<br />
Csendben nyüszítve jajgatunk, vigasztalunk.<br />
Mi vagyunk a legnagyobb lélekgyógyászok kerek e világon.<br />
Mert minket akkor is sétálni kell vinni, ha esik, ha fúj, ha sírsz.<br />
Nincs kifogás, mi terelünk.<br />
A jó irányba. Megmutatjuk, ha szeretsz, szeretve vagy. Mi vagyunk a ti négylábú terapeutáitok.<br />
Nem az embereknek kell elhinni, akik szavakkal mondják el, hogy jobb lesz.<br />
Nekünk hidd el, hogy sosem vagy egyedül.<br />
Ameddig mi vagyunk, addig nem.<br />
És mi itt leszünk veletek....Veled. Mindig.<br />
Cserébe csak annyit kell tenned, hogy szeretsz minket te is egy kicsit.<br />
Mert mi nagyon szeretünk benneteket!<br />
<br />semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-83285736311426903842020-01-08T17:26:00.002+01:002020-01-08T17:32:08.096+01:00Nélküled<center>
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/KmUMvShEq-E" width="560"></iframe>
</center>
semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-39226425316190547462013-11-25T10:30:00.002+01:002013-11-25T10:30:43.940+01:00A ceruza öt értéke<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV6iZ6mRPftwNaPWSeU2-a8aGapMI0vB6WqFmVLI9gviHcUtWJiWKVTn0v-5RDy8c7P3wPkrS_L_3pJqqL0p1x00iTM4qK-9fuRRPnqs4hqahSH-JQ0zD_KnOUCxwTOAOFjaqJTE1jUnFD/s1600/ceruza.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV6iZ6mRPftwNaPWSeU2-a8aGapMI0vB6WqFmVLI9gviHcUtWJiWKVTn0v-5RDy8c7P3wPkrS_L_3pJqqL0p1x00iTM4qK-9fuRRPnqs4hqahSH-JQ0zD_KnOUCxwTOAOFjaqJTE1jUnFD/s400/ceruza.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A gyermek nézte a nagyapját, amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: - Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz? Nagyapja félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának: - Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz. A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta. - De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam! - Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha ne feledd, hogy létezik egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz, egyenes úton.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És végül az ötödik érték: Mindig nyomot hagy. Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.</div>
<br />semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-73711151247862520402013-05-10T19:44:00.001+02:002013-05-10T19:44:42.921+02:00Válságkezelés - így is lehet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYZX-OrLZ9-ugbXrBlNF950youMUNhdGVUJnbIS21T_o-2xvJk6guBlvQ9vdmrcJg-pu2ogO6DxpFwK_J8E4xdDJa174Nap5IYwYzVY7JdcSbDFXu2WQCPQhVDKlGtHuwWvYMMteaq2LsD/s1600/dio.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYZX-OrLZ9-ugbXrBlNF950youMUNhdGVUJnbIS21T_o-2xvJk6guBlvQ9vdmrcJg-pu2ogO6DxpFwK_J8E4xdDJa174Nap5IYwYzVY7JdcSbDFXu2WQCPQhVDKlGtHuwWvYMMteaq2LsD/s640/dio.jpg" width="480" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
"Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Szeretettel: (Böjte) Csaba testvér</div>
<br />
<br />semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-49386666807689888432013-02-28T09:50:00.001+01:002013-02-28T09:50:35.614+01:00Biblia vs. mobiltelefon<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2r7fUHqVQGYbI5SVN0pEMQKU8yoA2XETQb9sNp28KmIOFvhSCstF3pr1RCuPkacHyP0F-fP8fkNfp5FJa84gzhPexrF3xBqpFMVexEkGcnUXAwEXyZoh5En5FHP94cVBLAVycZj-c5GcD/s1600/biblia_fokep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2r7fUHqVQGYbI5SVN0pEMQKU8yoA2XETQb9sNp28KmIOFvhSCstF3pr1RCuPkacHyP0F-fP8fkNfp5FJa84gzhPexrF3xBqpFMVexEkGcnUXAwEXyZoh5En5FHP94cVBLAVycZj-c5GcD/s400/biblia_fokep.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />Kíváncsi lennék, mi történne, ha úgy bánnánk a Bibliánkkal, mint ahogy a mobilunkkal?<br /><br />Mi lenne, ha a Bibliánkat is a pénztárcánkban és a táskánkban hordanánk?<br />Mi lenne, ha jó párszor elővennénk a nap során?<br />Mi lenne, ha visszamennénk érte, ha valahol otthagytuk?<br />Mi lenne, ha úgy olvasnánk, mintha ezt a szöveget személyesen nekünk írták volna?<br />Mi lenne, ha úgy bánnánk vele, mintha nélküle nem tudnánk élni?<br />Mi lenne, ha ezt vennénk a gyerekeknek ajándékba?<br />Mi lenne, ha utazás közben is olvasgatnánk?<br />Mi lenne, ha ehhez fordulnánk segítségért, ha veszélyben forgunk?<br /><br />Talán, ha ezt elolvasod, a következőt gondolod:<br /><br />"Hmmm... hová is tettem a Bibliámat?”<br /><br />Ja, és még valami: ellentétben a telefonnal, nem kell amiatt aggódnunk, hogy "megszakadt a kapcsolat", mert Jézus már "kifizette a számlát"!<br /><br />Remélem, ez segít elgondolkozni arról, hogy mi is igazán fontos számodra.<br /><br />És végül: itt nincsenek sikertelen hívások!semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-26802072194458489472013-02-27T20:47:00.003+01:002013-02-27T20:47:54.428+01:00Hogyan érdemes élni?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: red;"><span style="font-size: large;"><b>Katt a képre!</b></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://webdesign-graphic.hu/semilin/vegyes/kepelmelkedes.pps"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYZtXvRxfRNUywi-h6z0CMlVaQ5ayuBFn4GmtAz0oLH6xpkd61B5ovxSuNRt_ljrsgnF0TW-GrDno6R2IVPNz0KJpqwobZaookc-osrByqw6SA8AvfrFZkU0s9gsXnDCFzE7sClSlFQR5N/s400/simon.jpg" width="300" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">Simon András képelmélkedése</span></div>
semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-18191642986987357402013-01-24T22:26:00.001+01:002013-01-24T22:26:13.580+01:00A legrövidebb ima<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOWlG8rrRWEL4oKt0zSqwvdsb2EOsc6ZmjoFKiuLIradn-W1DIJGzrPrp6ujqHvmHD4KRLiBgNKIKGL4IJuck_vZSPVQH2KA8qPLDk0vC0oDVnIXtYT3OET5ox0igqbhiqKnwW3it8XeOz/s1600/operacio.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOWlG8rrRWEL4oKt0zSqwvdsb2EOsc6ZmjoFKiuLIradn-W1DIJGzrPrp6ujqHvmHD4KRLiBgNKIKGL4IJuck_vZSPVQH2KA8qPLDk0vC0oDVnIXtYT3OET5ox0igqbhiqKnwW3it8XeOz/s400/operacio.jpg" width="400" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit,<br />hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az<br />artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek.<br />Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet<br />pontos anatómiai nevével.<br />Hát? Persze, így könnyű! - s majdnem nevetek.<br />A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig<br />látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra.<br />A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási<br />pontot sem nyújt. Egyedül az anasthesiológus kolléga helye biztos,<br />többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a<br />beteg és a személyzet egyaránt...<br />A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése<br />jelzi, hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.<br /><br />A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.<br />Váratlanul szólal meg:<br />- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?<br />- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.<br />- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.<br />- Domine!...........Ámen! - mondja e két szót.<br />- Csak ennyi? - kérdezem meglepetten.<br />- Csak ennyi.<br />- Uram!..............Úgy legyen!<br />- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.<br />Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de<br />elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét,<br />így nem hibázhatnak.<br />Mereven állunk, feltartott kézzel.<br />Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.<br />- Lehet még egy kérésem?<br />- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.<br />Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.<br />Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.<br /> - Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert<br />nagyon álmosodom.<br />S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:<br />- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...<br />A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:<br />- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...<br />A versszakot már öten fejezzük be:<br />- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.<br />Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?<br />Egy mély sóhajjal álomba merül a néni.<br />- Törlést kérek! A szemüvegemre.<br /><br />Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.<br />- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni!semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-62275463067241154542012-12-15T17:41:00.001+01:002012-12-15T17:46:43.706+01:00Párbeszéd Istennel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPqM6X32kV8TK1XWJxTjK-cRBxp0Pt8ZxVtDLRHxM5HKJJh9-krmTmhU7fxXMS3oumlnWjyQRsMe0_F_sOe_yVIyrlTVdPSzY52YCwcte3j-f5SiZlEdwX7IJvBOoj2ulttBvjVa_Crykk/s1600/isten.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPqM6X32kV8TK1XWJxTjK-cRBxp0Pt8ZxVtDLRHxM5HKJJh9-krmTmhU7fxXMS3oumlnWjyQRsMe0_F_sOe_yVIyrlTVdPSzY52YCwcte3j-f5SiZlEdwX7IJvBOoj2ulttBvjVa_Crykk/s400/isten.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?<br />
ISTEN: Természetesen.<br />
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...<br />
ISTEN: Ígérem.<br />
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?<br />
ISTEN: Ezt hogy érted?<br />
ÉN: Hát, reggel elaludtam.<br />
ISTEN: Igen..<br />
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.<br />
ISTEN: Aha..<br />
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett<br />
ISTEN: És<br />
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...<br />
ISTEN: Értem.<br />
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni. Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?<br />
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.<br />
ÉN: (szégyenkezve) Áh...<br />
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.<br />
ÉN: (megalázkodva) Ó...<br />
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.<br />
ÉN: (zavarban) Aha...<br />
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki.<br />
Így védtelek meg tőle.<br />
ÉN: Értem, Uram.<br />
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.<br />
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...<br />
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.<br />
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!<br />
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.<br />
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.<br />
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-79081996298401329242012-11-05T21:59:00.000+01:002012-11-05T21:59:52.623+01:00Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhzPgobiVsMODnlr0BznKhLrvD5i_DdOUMp9MfATPrtH1KolUDLBtUwdymzjZh5bEUtsOn7edgVhsndVttDy0NeNXnhwzSgiLnYNnTZBtKshvGdaqZ897xRVvnu4DBGOMQNRJzmnfcMvqa/s1600/ut.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhzPgobiVsMODnlr0BznKhLrvD5i_DdOUMp9MfATPrtH1KolUDLBtUwdymzjZh5bEUtsOn7edgVhsndVttDy0NeNXnhwzSgiLnYNnTZBtKshvGdaqZ897xRVvnu4DBGOMQNRJzmnfcMvqa/s640/ut.jpg" width="539" /></a></div>
<br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Egy
szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a
közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni
egymással.Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:<br /> <br /> - Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?</span></span><br />
<div class="text_exposed_show">
<br /> A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:<br /> <br /> - Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.<br /> <br /> - De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll<br /> melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító. <br /> <br /> A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:<br /> <br />
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik
egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást.
Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert<br /> annál nagyobb a
távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem
kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz,
nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy
helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik
egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk
egymáshoz, amikor szeretet van. <br /> <br /> A tanítványaira nézett, és így folytatta:<br /> <br /> - Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket<br /> egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.</div>
semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-6930653997942294332012-09-20T19:07:00.000+02:002012-09-20T19:07:31.133+02:00Az elfogadás imádsága<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMEfhoyd9ze7ErVBN1n9L8IMLC9ma14cKq7TwUPHjkMx17P-HQUkkB9Gd2moCGQKT2LA4Z90ZZ3-VJy8Ta9PEBiIAEwzZH4vQ8u4lkA6paZAVbSYwVN1eRxQfVPI6nXy2hO-kiJxzjADPn/s1600/homok_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMEfhoyd9ze7ErVBN1n9L8IMLC9ma14cKq7TwUPHjkMx17P-HQUkkB9Gd2moCGQKT2LA4Z90ZZ3-VJy8Ta9PEBiIAEwzZH4vQ8u4lkA6paZAVbSYwVN1eRxQfVPI6nXy2hO-kiJxzjADPn/s400/homok_1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: - Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott: - Anyám, megértettem. Egy hegyi kis kápolnában találtam egy szentképet, a Madonnát ábrázolta. Valaki elveszítette.<br />
A hátulján egy imádság volt: - „Az elfogadás imádsága".<br />
<br />
Íme:<br />
<br />
Uram, Segíts, hogy mindenki számára barát legyek,<br />
Aki nem fárad bele a várásba,<br />
Aki jósággal befogad,<br />
Aki szeretettel ad,<br />
Aki nem fárad bele a meghallgatásba,<br />
Aki örömmel hálálkodik.<br />
Olyan barát, akit biztosan megtalálnak,<br />
Ha valakinek szüksége van rá.<br />
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek,<br />
Akihez bárki fordulhat,<br />
Amikor óhajtja;<br />
Hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni,<br />
Örömteli békét sugározni,<br />
A te békédet, Uram.<br />
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek,<br />
Főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.<br />
Így, anélkül hogy rendkívüli dolgokat tennék,<br />
Hozzá tudom segíteni a többieket,<br />
Hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged,<br />
minden gyengédség Urát.<br />
<br />
<br />semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-49090318346818526182012-06-28T18:36:00.000+02:002012-06-28T18:36:04.396+02:00Az egér és az egérfogó<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3d1f5d4IvqFFWQsIqdWexItXrEyp4o2KDaURnl07gJnK2-vp7xpqTCkov0jTEwjLgmcG1mMQL3genXdyZTcMmBi3YXAqHAUNQazNxbf9I_xEYLyu7g0ENwvCFh-mypgeFkiAArF0jeGbN/s1600/house-mouse.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3d1f5d4IvqFFWQsIqdWexItXrEyp4o2KDaURnl07gJnK2-vp7xpqTCkov0jTEwjLgmcG1mMQL3genXdyZTcMmBi3YXAqHAUNQazNxbf9I_xEYLyu7g0ENwvCFh-mypgeFkiAArF0jeGbN/s400/house-mouse.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: <br />"Egérfogó, egérfogó"! <br />A tyúk ránéz, és azt mondja: <br />- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. <br />Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: <br />- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. <br />Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: <br />- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! <br />Az egér lehajtott fejjel tér haza.<br /><br />Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.<br /><br />Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.<br /><br />Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-15212656231534461582012-05-23T20:57:00.000+02:002012-05-23T20:57:14.502+02:00Találkozás Istennel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6GESpSMThtZBwmninXhDC1iYSO3Np5XW4kUYB-miO4JgYvM0m3EEclTSoPBEX23V3vzf1Qx3tgjz830X74fJf9y359AEkf-hK9IviAcPKk1uhMYLDYWWiMK_SBrUim0cpbNVN35ghyphenhyphenB02/s1600/Jesus_christ-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6GESpSMThtZBwmninXhDC1iYSO3Np5XW4kUYB-miO4JgYvM0m3EEclTSoPBEX23V3vzf1Qx3tgjz830X74fJf9y359AEkf-hK9IviAcPKk1uhMYLDYWWiMK_SBrUim0cpbNVN35ghyphenhyphenB02/s400/Jesus_christ-1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Volt egyszer egy kisfiú,aki feltétlenül találkozni akart az Istennel.Tisztában volt azzal,hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú,ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába,és elindult.Addig futott,amíg egy parkhoz nem ért,ahol megpillantott egy öreg nénit.<br /><br />A néni egy padon ült,és a galambokat nézte,akik táplálék után kutattak a földön.A kisfiú leült a néni mellé a padra.Kinyitotta a hátizsákját,és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát,amikor arra gondolt,hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet.Ekkor fogott egy csokoládét,és odaadta a néninek.A néni hálásan elfogadta az édességet,és a fiúra mosolygott-csodálatos volt a mosolya.<br /><br />A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt,ezért kólával is megkínálta a nénit,aki újra rámosolygott,talán még sugárzóbban,mint előtte.A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből.Egész délután a parkban maradtak,de egy szót sem szóltak egymáshoz.<br />Amikor besötétedett,a kisfiú elálmosodott,és úgy döntött,hazamegy.Már ment néhány lépést,amikor megállt,és visszafordult.Visszasétált a nénihez,és átölelte.A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.<br /><br />Amikor a fiú hazatért,édesanyja különös mosolyt látott az arcán,és megkérdezte:<br /><br />"Mi jó történt ma veled,hogy ilyen boldog vagy?"<br /><br />A kisfiú így válaszolt:<br /><br />"Istennel ebédeltem,akinek csodálatos a mosolya."<br /><br />Amikor az idős néni hazaért,fia már az ajtóban várt rá.Amikor megkérdezte,miért mosolyog,a néni így válaszolt:<br /><br />"Istennel ebédeltem,aki sokkal fiatalabb,mint amilyennek gondoltam."semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-74787338504156758232012-04-10T17:31:00.000+02:002012-04-10T17:31:42.596+02:00Kalitka<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5NtSlklqv7aNAyc5qQ_n5UO7_P8l4ePYf2syfNXrhvFx6m_-gcbQXS2nWJfmHN9OP6LPxzSG1xiZQGWMyOG9FruK1xtCYDSUmZajeorOKBV0aEfQqERcUcPilsE7MIVOsZVnDuR7sRSjx/s1600/kalitka.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="308" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5NtSlklqv7aNAyc5qQ_n5UO7_P8l4ePYf2syfNXrhvFx6m_-gcbQXS2nWJfmHN9OP6LPxzSG1xiZQGWMyOG9FruK1xtCYDSUmZajeorOKBV0aEfQqERcUcPilsE7MIVOsZVnDuR7sRSjx/s400/kalitka.jpg" width="400" /></a></div><br />
"Amikor tegnap végigmentem az utcán, szembe jött velem egy gyermek, és a kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kis veréb lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:<br />
– Na, mit viszel magaddal?<br />
– Csak ezt a három szerencsétlen madarat – felelte.<br />
– Aztán mit kezdesz velük? – kérdezősködtem.<br />
– Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Kihúzom a tollaikat, hadd verdessenek kétségbeesetten, vagyis halálra rémítem őket. Élvezni fogom.<br />
– De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?<br />
– Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú –, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.<br />
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:<br />
– Fiam, mennyit kérsz a madarakért?<br />
– Nem kellenek magának ezek a vacak, szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.<br />
– Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.<br />
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, és odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt.<br />
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."<br />
<br />
Miután Thomas prédikátor elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:<br />
<br />
"Egy nap Jézus és a Sátán között párbeszéd folyt. A Sátán büszkén dicsekedett:<br />
– Az egész emberiséget a kezem közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!<br />
– Mi a terved velük? – kérdezte Jézus.<br />
– Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket arra, hogy gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék meg egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a Sátán.<br />
– Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból!<br />
– Megölöm őket! – felelte a Sátán.<br />
– Mennyit kérsz ezekért a tönkretett emberekért? – érdeklődött tovább Jézus.<br />
– Nem kellenek neked ezek az emberek! Nem jók semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megkínoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!<br />
– Mennyit kérsz értük? – kérdezte újból Jézus.<br />
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:<br />
– A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet kérem értük!<br />
Jézus így szólt:<br />
– Megegyeztünk!<br />
Azután kifizette az árat..."<br />
<br />
Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és a döbbent csendben lement a szószékről.<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">forrás: http://laudeturkincsek.blogspot.com/2012/04/kalitka.html</span>semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-21422905592336431032012-03-23T20:19:00.001+01:002012-03-23T20:23:24.561+01:00A szentmise ajándékai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEire63kHsxiUgP8QrlB4a-5LuNUg8RA8sy1EZBgc3B5reulTCerNUp8jrzaqhINSDgpXm57MXhvvPBP5Agq48WNlPSiczg0ybLRzg0D0X4_jGneW59Es6DZ686wMXry2PJ5vOjllNHKLEDD/s1600/makovecz1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEire63kHsxiUgP8QrlB4a-5LuNUg8RA8sy1EZBgc3B5reulTCerNUp8jrzaqhINSDgpXm57MXhvvPBP5Agq48WNlPSiczg0ybLRzg0D0X4_jGneW59Es6DZ686wMXry2PJ5vOjllNHKLEDD/s400/makovecz1.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZHSsQsMqQ4lqwUY1ku1xut8D8k1ji8_anQktk4r-_WWgiIO8HhGIMsVf638tGigtpT73VHAKjno_KlbiHerHaJUTKVaxLWqgRlOsXqPq5MvpHBi4pjHmVTrjDpjCgdcnYJE6st_KI_yRA/s1600/makovecz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a></div>Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.<br />
<br />
- A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.<br />
- A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg.<br />
- Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.<br />
- Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.<br />
- Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.<br />
- Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál.<br />
- Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.<br />
- Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.<br />
- Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.<br />
- A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek<br />
- különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.<br />
- A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.<br />
- A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!<br />
- A sátán gyengébb lesz veled szemben.<br />
- A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)<br />
- A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.<br />
<br />
Szeretettel ajánlom átelmélkedésre!<br />
<br />
fr. Barsi Balázs OFMsemilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-69262283773342296232012-03-19T15:21:00.000+01:002012-03-19T15:21:47.835+01:00Érints meg<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_1I929ijnY6W3LExL0illc9Oob_ApOhGdi2BesgzoULEFPEGC5Ns4YZGAHPXk1QsaX9qr0PjPIBWex7px_dZ-_7FuSekJ96pBI7Z3ov2vjrxHzCGjeF0pGtgomJUGrc2EaFrwuod4baHg/s1600/erintes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_1I929ijnY6W3LExL0illc9Oob_ApOhGdi2BesgzoULEFPEGC5Ns4YZGAHPXk1QsaX9qr0PjPIBWex7px_dZ-_7FuSekJ96pBI7Z3ov2vjrxHzCGjeF0pGtgomJUGrc2EaFrwuod4baHg/s400/erintes.jpg" width="400" /></a></div><br />
Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!<br />
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!<br />
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!<br />
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!<br />
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,<br />
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!<br />
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,<br />
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!<br />
<br />
Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,<br />
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.<br />
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,<br />
helyemet nem találom, sok még az új dolog!<br />
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!<br />
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!<br />
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,<br />
mesélő érintésed álomba ringató!<br />
<br />
Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!<br />
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!<br />
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.<br />
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!<br />
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,<br />
az élet viharához így alkalmazkodom.<br />
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,<br />
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!<br />
<br />
Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!<br />
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!<br />
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.<br />
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.<br />
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!<br />
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.<br />
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,<br />
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!<br />
<br />
Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,<br />
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.<br />
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.<br />
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.<br />
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,<br />
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!<br />
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.<br />
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.<br />
<br />
Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,<br />
s van már saját családom, kiket ölelhetek.<br />
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.<br />
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.<br />
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,<br />
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.<br />
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.<br />
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.<br />
<br />
Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.<br />
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!<br />
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,<br />
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.<br />
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,<br />
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!<br />
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,<br />
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.<br />
<br />
Aranyosi Ervinsemilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-38351990154632406932012-02-29T14:27:00.000+01:002012-02-29T14:27:25.842+01:00Ábrányi Emil: Él a magyar<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGe4enpSnEsCtroz8nQo74DRo07-s7ByDHRkeB3d6C1mkxe679oSVgKMCzpvFIOi1WWvCxZrRAwiBlmtDL1EPjARdDxo8ivdmsmWP0Z66_A9N2ZS7sL942oYwrSGI7jrvRV3KE6BdviqSF/s1600/magyarorszag.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGe4enpSnEsCtroz8nQo74DRo07-s7ByDHRkeB3d6C1mkxe679oSVgKMCzpvFIOi1WWvCxZrRAwiBlmtDL1EPjARdDxo8ivdmsmWP0Z66_A9N2ZS7sL942oYwrSGI7jrvRV3KE6BdviqSF/s400/magyarorszag.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both;">Ábrányi Emil a múlt század elején élt és írt , Cyrano fordítása tette híressé .</div><div class="separator" style="clear: both;">Ezt a verset 100 éve írta és ma talán aktuálisabb mint valaha - de azóta is élünk !</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;"><b>Ábrányi Emil: Él a magyar</b></div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;">Fessétek bár sötétre a jövőt,</div><div class="separator" style="clear: both;">Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,</div><div class="separator" style="clear: both;">Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,</div><div class="separator" style="clear: both;">Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:</div><div class="separator" style="clear: both;">Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!</div><div class="separator" style="clear: both;">Szentűl hiszem, akármit mondjatok,</div><div class="separator" style="clear: both;">Hogy a magyar nem vész el s élni fog!</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;">Többet ki küzdött és ki szenvedett?</div><div class="separator" style="clear: both;">Hiszen vértenger, temető a mult!</div><div class="separator" style="clear: both;">Vetettek rá halálos szolgaságot,</div><div class="separator" style="clear: both;">Irtották szörnyen... ámde a levágott</div><div class="separator" style="clear: both;">Törzsek helyén még szebb erdő virult.</div><div class="separator" style="clear: both;">Ezért hiszem, akármit mondjatok,</div><div class="separator" style="clear: both;">Hogy a magyar nem vész el s élni fog!</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;">Ki a saját pártos dühét kiállta,</div><div class="separator" style="clear: both;">Annak nem árthat többé idegen!</div><div class="separator" style="clear: both;">Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!</div><div class="separator" style="clear: both;">S csak arra szolgált minden veresége,</div><div class="separator" style="clear: both;">Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.</div><div class="separator" style="clear: both;">Ezért hiszem, akármit mondjatok,</div><div class="separator" style="clear: both;">Hogy a magyar nem vész el s élni fog!</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;">Szükség van arra nemzetem, hogy élj!</div><div class="separator" style="clear: both;">Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,</div><div class="separator" style="clear: both;">Van egy erényed, mely fényt vet te rád,</div><div class="separator" style="clear: both;">S melyért az Isten mindent megbocsát -</div><div class="separator" style="clear: both;">Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!</div><div class="separator" style="clear: both;">Ezért hiszem, akármit mondjatok,</div><div class="separator" style="clear: both;">Hogy a magyar nem vész el s élni fog!</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;">Ha minden nemzet fásultan lemond,</div><div class="separator" style="clear: both;">S a szent rajongás mindenütt kiég,</div><div class="separator" style="clear: both;">S a büszke jognak minden vára megdől:</div><div class="separator" style="clear: both;">A te szabadság-szerető szivedtől</div><div class="separator" style="clear: both;">Új lángra gyúlad Európa még!</div><div class="separator" style="clear: both;">Ezért hiszem, akármit mondjatok,</div><div class="separator" style="clear: both;">Hogy a magyar örökre élni fog!</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both;">Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,</div><div class="separator" style="clear: both;">Ki trónusán bírói széket űl!</div><div class="separator" style="clear: both;">És hogyha minden búra, bajra válik,</div><div class="separator" style="clear: both;">Romok között is hirdetem halálig,</div><div class="separator" style="clear: both;">Erős, nagy hittel, rendületlenűl:</div><div class="separator" style="clear: both;">Legyen bár sorsunk még oly mostoha,</div><div class="separator" style="clear: both;">Él a magyar s nem veszhet el soha!</div><div class="separator" style="clear: both;"><br />
</div>semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-27272944165211722622012-02-25T21:05:00.000+01:002020-01-08T17:37:50.101+01:00Nekem szűk a világ<center>
<br /></center>
<center>
<br /></center>
<center>
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/FKZmOWgur4Y" width="560"></iframe>
</center>
semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-78746685210828791232012-02-13T11:52:00.002+01:002020-01-08T23:56:08.454+01:00Lelki próbáimban<center>
<br /></center>
<center>
<br />
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/IQp5IORLUig" width="560"></iframe>
</center>
semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-49098597541832973612012-02-06T18:42:00.000+01:002012-02-06T18:42:03.277+01:00Az út<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRMHzP6OQOyjv6Ekaoeex2coMy7LKXbUvdihMkGVLqFS1IyZDhFBb3D8V9f-_hRmca8MHFpN5Bs89dPAuSKFNw9OXtdOsr6lLmknlJBMy_rYTnVkd4WiLxjRMFGstad41R6ueW67ztdcbc/s1600/ezout.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRMHzP6OQOyjv6Ekaoeex2coMy7LKXbUvdihMkGVLqFS1IyZDhFBb3D8V9f-_hRmca8MHFpN5Bs89dPAuSKFNw9OXtdOsr6lLmknlJBMy_rYTnVkd4WiLxjRMFGstad41R6ueW67ztdcbc/s400/ezout.jpg" width="400" /></a></div><br />
<br />
Uram!<br />
<br />
Fogalmam sincs róla merre tartok. Nem látom az utat magam előtt. Nem tudhatom bizonyosan, hol fog végződni. Magamat sem ismerem igazán: úgy gondolom a Te akaratodat követem, ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg azt is teszem. De kívánok Neked tetszeni és hiszem, hogy ez a kívánság valóban tetszik Neked.<br />
<br />
S remélem, hogy mindenben, amit csak teszek, ez a vágy vezet. Remélem, sohasem fogok ettől a vágytól függetlenül bármit is tenni és tudom: ha így cselekszem, Te a helyes úton fogsz vezetni még akkor is, ha talán semmit sem tudok róla.<br />
<br />
Azért mindig bízni akarok Benned, még ha úgy is látszik, hogy eltévedtem és a halál árnyékában járok. Nem akarok félni, mert Te mindig velem vagy és sohasem fogod hagyni, hogy egyedül szálljak szembe a rám leselkedő veszedelmekkel. Ámen.<br />
<br />
Thomas Mertonsemilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-36466326571708741842012-01-04T11:51:00.001+01:002012-01-04T11:52:19.900+01:00A boldogság akadálya<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBaBOGcwZGMY7r85_Y4gBufyBFxt9lBBLfQ9NFKjpVFzvxB1aeb1y4MyoSnUB9xDujzteWiKqScAcw6L7ZJLwYhRcZThyphenhyphenKdeAdHkz7X1Apx0Q2y-CVL3BrtFq7AJ5d5cZ8jcg_J2nQaLb0/s1600/boldogsag.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBaBOGcwZGMY7r85_Y4gBufyBFxt9lBBLfQ9NFKjpVFzvxB1aeb1y4MyoSnUB9xDujzteWiKqScAcw6L7ZJLwYhRcZThyphenhyphenKdeAdHkz7X1Apx0Q2y-CVL3BrtFq7AJ5d5cZ8jcg_J2nQaLb0/s400/boldogsag.jpg" width="300" /></a></div><br />
<br />
<b>Mik azok az elképzelések, amelyek nem engedik, hogy boldog légy?</b> Íme néhány példa:<br />
<br />
Először is nem lehetsz boldog azon dolgok nélkül, melyekhez kötődsz, s melyeket annyira értékesnek tartasz.<br />
<br />
Ez tévedés. Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.<br />
<br />
Egy másik elképzelés: A boldogság a jövőben van.<br />
<br />
Nem igaz. Te itt és most vagy boldog, de nem tudod, mert a hamis elképzeléseid, a torzított látásmódod nem enged szabadulni félelmeidtől, szorongásaidtól, ragaszkodásaidtól, konfliktusaidtól, bűntudatodtól és még egy sereg dologtól, amire programozva vagy. Ha mindezt átlátnád, rájönnél, hogy boldog vagy, csak éppen nem tudsz róla.<br />
<br />
Még egy elképzelés. Akkor leszel boldog, ha meg tudod változtatni körülményeidet és a környezetedben lévő embereket.<br />
<br />
Tévedés. Oly sok energiát fecsérelünk bután arra, hogy átrendezzük a világot. Ha az az élethivatásod, hogy átrendezd a világot, tedd, de ne ringasd magad abban az illúzióban, hogy ettől boldog leszel. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz, az nem a világ és a körülötted lévő emberek, hanem a saját gondolkodásod. Azzal az erővel, amivel a boldogságot önmagadon kívül keresed, azzal akár sasfészket is kereshetnél az óceán fenekén. Ha tehát a boldogságot keresed, abbahagyhatod azt az energiapocsékolást, amivel kopaszodásodat akarod gyógyítani vagy vonzó testet akarsz építeni, amivel lakásodat, munkádat, közösségedet, életstílusodat, vagy éppen a személyiséged akarod megváltoztatni. Látod-e, hogy mindezt megváltoztathatod, tökéletesen nézhetsz ki, te lehetsz a legelbűvölőbb személy, neked lehet a legkényelmesebb lakásod, és mégis boldogtalan maradsz? Legbelül érzed azt is, hogy ez így van, és mégis arra vesztegeted energiádat, igyekezetedet, amiről tudod, hogy nem boldogít.<br />
<br />
Más: Majd boldog leszel, ha minden vágyad teljesül.<br />
<br />
Tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. Írd össze vágyaidat és ragaszkodásaidat, és mondd sorban mindegyiknek: „A szívem mélyén tudom, ha megszerezlek is, akkor sem leszek boldog.” Aztán gondolkozz el ennek az igazságán. A vágyak teljesülése legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne téveszd ezt össze a boldogsággal!<br />
<br />
Mi hát a boldogság?<br />
<br />
Csak nagyon kevesen tudják, és senki sem tudja ezt elmondani neked, mert a boldogságot nem lehet leírni. Elmagyarázhatod-e a világosságot azoknak, akik egész életükben sötétségben ülnek? Leírhatod-e a valóságot annak, aki álmodik? Értsd meg a sötétségedet, akkor majd eltűnik, és tudni fogod, hogy mi a világosság. Értsd meg rémálmod lényegét, akkor majd elmúlik, és felébredsz a valóságra. Értsd meg hamis elképzeléseidet, leszakadnak majd rólad, s akkor majd megismered a boldogság ízét. (…)<br />
<br />
Részlet Anthony de Mello A szeretet útja című könyvébőlsemilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4731724637874966234.post-4864783901291651072011-12-26T21:16:00.000+01:002011-12-26T21:16:04.885+01:00Embersorsok...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGrGzbqjY5E8jS-S9-OGumZBS1P5BNpq7YYyjY3CAAsgPpOaPz7Czc55NOO0XlohTSgl6KXpm0ZIg4VsTgPErbyAYNtrOqcWNWjcXanU7Bl82bfFcfi3Iw2fszi7aNB5zlreVjsSCCxCBA/s1600/karacsony.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGrGzbqjY5E8jS-S9-OGumZBS1P5BNpq7YYyjY3CAAsgPpOaPz7Czc55NOO0XlohTSgl6KXpm0ZIg4VsTgPErbyAYNtrOqcWNWjcXanU7Bl82bfFcfi3Iw2fszi7aNB5zlreVjsSCCxCBA/s400/karacsony.jpg" width="400" /></a></div><br />
<br />
Pár nap volt karácsonyig. Az erkélyeken ott bújtak már a fenyők, délutánonként furcsa, szürke homály úszott a levegőben. Az asszonyok derűs pánikkal hordták haza kosaraikban az ünneprevalót. Gonddal vették számba a család apraját, nagyját, hogy legyen mindenkinek valami kedvére való az ünnepi asztalon. A kirakatok előtt gyerekek ácsorogtak, szemükben vágy és gond. A kirakat őrzi még, amit maguknak szeretnének, és drága kincsként rejtegeti, amit édesanyának, apának, testvérnek szánnak – ha elég a pénz.<br />
<br />
Magas, szőke asszony állt a boltban a többiek között. Már nem fiatal, de nem is öreg annyira, hogy ne vinné a lendületet, ha rezonált a szíve. Most kedvtelenül tartja a kosarát.<br />
<br />
- Mit is… Dió nem kell, ezidén nem süt beiglit. A porcukor is elég. Karácsonyfadísz… Jó lesz a régi. Szaloncukorból kell majd fél kiló, több nem, úgyis megmaradna. Hiszen nálunk nincs gyerek. S ismétli valami hangtalanul benne: - Nincs gyerek… nincs gyerek… Nincs gyerek.<br />
<br />
Nem is volt soha. Pedig lassan már unokája lehetne. Gépiesen nyúl a tej, kenyér, vaj után. A pénztárosnőre rámosolyog, de színtelen hangon diktálja: - csak a mindennapi: tej, kenyér, vaj…<br />
<br />
Otthon a leveles szekrényben egy kicsi csomag volt beszorítva. Látszik, nem előre készítették. A látogató hiába csengetett, nem akart dolgavégezetlenül elmenni, becsomagolta abba, ami a keze ügyébe került. Az asszony szórakozottan bontogatja. Két kicsi terítő és egy cédula hull ki belőle. Éva írta. Éva az Asszony barátnőjének a lánya. A barátnőt alig fél éve kisérték ki a temetőbe. Hiába készült negyvenévesen nagymamaságra, az első unokát már nem láthatta. Az Asszony meghatódottan nézi a terítőcskéket. - Milyen kedves Éva, hogy a kisgyermek új gondja mellett rám is gondolt. Talán nekem kellett volna? - fut át rajta a gondolat. <br />
<br />
Fátyolos szemmel olvassa cédulát: „Szerettem volna személyesen… ez az első karácsony édesanyám nélkül…Meg akartam kérdezni annak a püspökkenyérnek a receptjét, amit ő sütött nekünk minden karácsonyon… Ha tudja Ilonka néni, írja meg ezen a lapon, én már próbáltam könyvből, de nem olyan lett…”<br />
<br />
A megcímzett postai lap a földre hullt. Felveszi, elolvassa a címzést, mintha csak ellenőrizné. Nem rendezett benne még terve, értelme nem formálta gondolattá, de szíve viszi a tetteit. Dobozokat kattint, fiókokat húz, ajtót nyit. – Mazsola nincs itthon, a cukor nem elég, mák is kell. Sütök húst is nekik… Szaloncukor két doboz kell, egyik nekik, másik nekünk…<br />
<br />
Kabátját visszaveszi, az előszobában állva írja meg a lapot: „Kislányom! Légy nyugodt, annak a püspökkenyérnek a receptjét ismerem. Megsütöm. Sütök kalácsot, beiglit is, hiszen van dolgod elég Istvánkával… Te csak rá ügyelj. Pista vegyen karácsonyfát, a rávalót én viszem Édesanyád helyett…”<br />
<br />
Nagyot sóhajt, mikor befejezi. Szeme még fátyolos, de a hangtalan hang ott belül most lágyabban szól: „Mert nem egyformák az embersorsok. Nekem ez adatott: ahol hiányzik valaki, oda kell beálljak.” „ Az igazi család sem lehet mindig együtt az ünnepen, nekem ilyen szétszórt családom van. Sokfelé rakta le őket Isten. Törődnöm azzal kell, aki éppen jelentkezik.” Mosolyog. „Szétszórtan élünk, de egy az asztalunk. Csak erővel bírjam, kicsit késő van már.” És bírta erővel…<br />
<br />
Másnap ünnepi kalács illata töltötte el a konyhát. Kicsi gyermekholmi, szaloncukor, ajándék feküdt az asztalon. Arca kipirult, szomorú szeme ragyogott.<br />
<br />
– Ezt elviszem nekik, ez nekünk marad… Nem, diósból még egy kell, hiszen minden évben küldtek csomagot vidékre Kálmán bácsinak. Ezt is meg kell mondjam…<br />
<br />
Gondosan csomagolt, de a sporttáska cipzárját nem tudta behúzni. A hétköznap délutáni villamosban szétterült a frissen sült kalácsok árulkodó illata, s bennük az ünnep otthont ígérő öröme. Míg féltő gonddal tovább tette csomagját, az egyik beigli vége kinevetett a papír alól. A szemben ülő férfi elmosolyodott: Cinkos rosszallással hangjában kérdezte: - Viszi a gyerekeknek?<br />
<br />
Az asszony megrezzent. Én ekkor már mellette álltam, és ismertem csomagja titkát. Amíg a villamosra vártunk, elmesélte. Szememmel bíztattam, hogy válaszoljon. Az útitárs újra kérdezett: – A gyerekeknek? Ő kipirult arccal, boldogan válaszolt: – A gyerekeknek, meg az unokának! Hála Istennek, van hová vinnem…<br />
<br />
A villamoson csend volt és béke. Talán egyre gondoltunk valamennyien: Milyen boldog ez az ember, milyen szép karácsonyi öröme van!semilinhttp://www.blogger.com/profile/02335847248266378321noreply@blogger.com2