2009. február 3., kedd

A szeretet körforgása




Egyik reggel egy paraszt dörömbölt a kolostor kapujában. Amikor a kapus barát
kinyitotta a kaput, a paraszt átnyújtott neki egy pompás szőlőfürtöt.

- Drága kapus barát, ez itt szőlőm legszebb fürtje, azért jöttem, hogy elhozzam
ajándékba.
- Köszönöm! Máris viszem az apátnak, aki biztosan nagyon fog neki örülni.
-Nem. Én neked hoztam.
- Nekem? Én nem érdemlem meg a természet ily gyönyörű ajándékát.
- Amikor kopogtattam, Te mindig ajtót nyitottál nekem. Amikor segítségre
szorultam, mert a szárazság tönkretette a termést, mindennap adtál egy darab
kenyeret és egy pohár bort. Azt akarom, hogy ez a fürt szőlő neked is adjon
valamit a nap szeretetéből, az első szépségből.
A kapus barát letette maga elé a fürtöt, és egész délelöttt csodálta: valóban
nagyon szép volt. Éppen ezért úgy döntött, hogy átadja az apátnak, aki mindig
bölcs szavakkal biztatta. Az apát is nagyon örült a szőlőnek, de eszébe jutott,
hogy van a kolostorban egy beteg barát, és azt gondolta. "neki adom a szőlőt.
Talán megajándékozza őt egy kis vidámsággal."
De a szőlő nem maradt sokáig a beteg barát szobájában, mert ő is elgondolkodott:
"a szakács barát gondoskodik rólam, mindig a legjobb ételt adja nekem. Biztos
vagyok benne, hogy ez a szőlőfürt majd boldoggá teszi." És amikor a szakács
barát belépett hozzá az ebéddel, átadta neki a szőlőt.
- Ez a tied. Mivel Te mindennap kapcsolatban vagy a természet ajándékaival, te
tudni fogod, mit kezdj Istennek ezzel a csodálatos művével.
A szakács barátot elkápráztatta a fürt szépsége, meg is mutatta segédjének,
milyen tökéletes szőlőt kapott. Olyan tökéleteset, hogy senki sem értékelhette
volna jobban, mint a sekrestyés barát, aki az oltáriszentséget őrzi, és akit a
kolostorban sokan szentnek tartottak. Aztán sekrestyés barát odaajándékozta
szőlőt a legfiatalabb novíciusnak, hogy megértse, hogy a teremtés benne rejlik a
legapróbb részletekben is. Amikor a novícius megkapta, szíve megtelt Isten
dicsőségével, mert még soha nem látott ilyen szép fürtöt. És eszébe jutott az a
nap, amikor először lépett a kolostorba, és eszébe jutott az az ember, aki akkor
ajtót nyitott neki. Ez tette lehetővé, hogy egy olyan közösség tagjává
válhasson, amely tudja értékelni a csodákat. Így nem sokkal naplemente előtt,
elvitte a szőlőt a kapus barátnak.
- Edd meg és teljen benne örömöd. Hiszen te időd nagy részét itt töltöd egyedül,
ez a szőlő jót fog tenni neked.
A kapus barát pedig megértette, hogy ezt az ajándékot valóban neki szánták,
minden egyes szőlőszemet hosszan ízlelgetett, és boldogan aludt el. Ily módon
bezárult a kör, a boldogság és az öröm köre, amely mindig körülöleli azt, aki
kapcsolatban áll a Szeretet Energiájával.

(Paulo Coelho: A Zahir)

5 megjegyzés:

Gyöngyi írta...

Emili, had álljak a földön, 2 lábbal... ez egy szép mese, de nem jártak volna jobban, ha körbeülik azt az egy fürt szőlőt, és mindenki szemezget belőle, mint így megjáratni? Nyugodalmas jó éjszakát kívánok, szép álmokat!

semilin írta...

Gyöngyikém!
Ez a történet NEM a szőlőfürtről szól! Pláne nem az evésről!

Mariann írta...

" A Szeretettel átitatott gondolat legyőzhetetlen !"
Még egy szőlőfürtben is...
Szép volt, különösen az szívmelengető, ahogy körbejár köztük a megbecsülés.

Névtelen írta...

Kedves semilin!

Kérlek fogadj el tőlem egy gyönyörű szőlőfürtöt! :)
|
OOOOOOOOOOOOOOO
OOOOOOOOOOOOO
OOOOOOOOOOO
OOOOOOOOO
OOOOOOO
OOOOO
OOO
0

Névtelen írta...

Nem sikerült, de hidd el, hogy szép és mosolygó piros szőlőszemek vannak rajta :)