2009. február 16., hétfő

Menyország és pokol


Egy ember mennyről és pokolról beszélgetett az Úrral.
- Jer, lásd a poklot! – mondá az Úr.
Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy pörkölttel telt, hatalmas üstöt. Csonttá-bőrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalat tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott, de a kanál nyele sokkal hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni az ételt. Leírhatatlanul szenvedtek.
- Most jer velem a menyországba! – hívta a férfit egy idő múlva az Úr.
Egy másik terembe jutottak, pontosan olyanba, mint az első: ugyanaz a húsos üst, ugyanolyan sok ember, ugyanolyan hosszú nyelű kanalak. Csakhogy itt mindenkin látszott, hogy boldog és jóltáplált.
- Nem értem – csodálkozott a férfi. – Miért boldogok ezek és miért nyomorultak amazok a másik teremben, ha egyszer minden ugyanaz.
- Ó, ez igazán egyszerű – mosolyodott el az Úr.
– Az itteniek megtanulták etetni egymást.

3 megjegyzés:

Gyöngyi írta...

:))))))

alliteracio (Simon Ágnes) írta...

Hát EZ AZ!!!!!!!!
Erre kellene rájönnie sok-sok embernek.....hogy -átvitt értelemben- hogyan "táplálják" egymást.
Mert enélkül a legnagyobb húsosfazék is lehet maga a pokol.
-ugye-

Jancsi1980 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.