2009. február 14., szombat

Semmiért egészen



Valentin nap....

Sokan ünneplik ezt a napot. Egy Amerikából átvett újabb giccsparádé. Számomra nem kell ahhoz egy nevezetes nap, hogy szeressek. Sőt! Úgy látom, sokan ezen a napon csak "letudják" szeretetük kifejezését. Természetesen óriási csinadratta van körülötte, a vízcsapból is ez folyik.
Felháborít, hogy a kereskedők egymással versengve kínálják az erre az alkalomra szánt árucikkeiket. Pl. 2 orchideát kapsz, a másodikat féláron. Egyet a feleségnek, egyet a szeretődnek.

És a hűség, a házasság szentsége hol marad?


Meg sem említik, hogy a történelmi egyházak a házasságot igyekszenek "népszerűsiteni" ezen a napon!!! Másszóval a családot, mely széthúzó társadalmunk legfontosabb alapköve! A magam részéről én ezt ünneplem ezen a napon!


És most megmutatom kedvenc szerelmes versemet:


Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.


Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már:
Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.


Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.


Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.


Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.


Látszólag egy önző követelés. De az utolsó két sor! Ebben minden benne van!

3 megjegyzés:

Gyöngyi írta...

Elég harcias, követelőző.. Ám ha teljesül, biztos maga lehet a csoda:)

alliteracio (Simon Ágnes) írta...

...valahogy én nem igazán szeretem ezt a verset....
Sajnos pontosan egy ILYEN kapcsolatban éltem hosszú-hosszú éveken keresztül...
Nem, "ezt" a fajta "zsarnokságot" nem megbocsátani nem lehet, ELVISELNI NEM LEHET. Hosszú távon.
Tudom, költői kifejezések, és egyéb, költői gondolatok a versben ezek, de ha A VALÓSÁGBAN kerülünk egy ilyen férfi "szerelmébe", akkor ott kő kövön nem marad egy idő után.
(Tapasztalat. És azt mondom, isten mentsen meg minden szerelmes nőt ETTŐL!!!!)
Vagy pedig -ha elfogadjuk-, önmagunk végleges és teljes feladása (feláldozása), önmagunk megsemmisülése lesz a "végeredmény".
Még ha oly tomboló is a szerelem.

Jancsi1980 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.