A visszhang...

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat
érezve felkiált: Áúúúúúúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall az erdő gyomrából:
- Áúúúúúúúúúúúúúúúú.....!
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
... de az egyetlen válasz ami érkezik:
- Ki vagy te?
Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
... és a hang visszaszól:
- Gyáva vagy!
A fiú ránéz az Apjára és megkérdezi,
- Apa mi folyik itt?
Fiam - válaszolta az Apja. Figyelj csak! - majd elkiáltja magát:
- Csodállak!
... a hang felel:
- Csodállak!
Az Apja azt kiáltja:
- Csodálatos vagy!
... a hang pedig válaszol:
- Csodálatos vagy!

Majd az Apja elmagyarázza:

Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet
mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet tükröt tart
cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre
vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek
türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled szemben, te is légy türelmes és
mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes.
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem
véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

Idővel megtanulod...

Klikk a képre!

A boldogság keresése

"Csaknem azt kívánom, hogy bár sose írt volna Thomas Jefferson a "boldogság kereséséről". Igaza volt abban, hogy rendelkeznünk kell a boldogságkeresés "jogával". Csakhogy ma az a baj, hogy sokan keresik a boldogságot, de nem tudják, mit keresnek, vagy hogy hol található a boldogság.

A boldogság melléktermék, nem pedig cél önmagában. A boldogságkeresés olyan, mintha valaki keresne egy felhőtlen napot, megragadná azt, beletenné egy üvegbe, aztán elővenné egy esős napon, hogy megint élvezhesse.

Az igazi boldogság nem felszínes és nem átfutó, mint egy nap a vidámparkban. Az igazi boldogság akkor kezdődik, amikor valaki helyes viszonyba kerül Istennel.

Valójában az igazi boldogság egyetlen forrása Isten, mert Ő felajánlja azokat a lelki értékeket, amelyekről mi tévesen azt hisszük, hogy a földön találhatók: megelégedettség, biztonság, béke és remény a jövőre nézve. Ezek közül egyiket sem találhatjuk meg a munkahelyen, az emberi kapcsolatokban, pénzben, hatalomban vagy rangban. Ezeket egyedül Isten adhatja.

Ezért mondja Jézus a Hegyi Beszédben:

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.""

(Billy Graham)

Kezedbe ajánlom lelkemet

Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!

Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre,amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át. Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, amely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad.

(Teilhard de Chardin )

A kert közepe

Ott áll egy fa, amelyről Isten megtiltotta, hogy gyümölcsöt vegyünk. A kíváncsiság mégis hajt, és megszegjük a tilalmat. A következmény nem rögtön látszik. Hiszen a gyümölcs jó, nem kapunk tőle gyomorrontást. Oly ártatlannak tűnik, hogy többet tudjunk jóról és rosszról. Telik az idő, s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy tudásba zártuk a jót és a rosszat.

Négyszögletbe a kört. Összeilleszthetetlen alakzatok.

Tudásunk nagyon értékes, de csak akkor, ha azt is elfogadjuk, hogy a dolgok lényegét, azaz közepét nem tudással szerezzük meg. Az ember hajlamos megfordítani a dolgot: szeretné a kör közepét birtokolni, és mindenki mást elküldeni onnan. Akik hasznosak, azok valahol belül maradhatnak a körön, de akik haszontalanok, azok kiszorulnak.

A baj csak az, hogy az ilyen köröket nem lehet harmóniába hozni. Mindenki a maga vallását kezdi élni. Önmagunk fölé lépünk. De ezzel éppen önmagunkat tapossuk el.

Ezt akadályozza meg Jézus, aki az emberi emberre építi az emberfeletti embert.

(Sánta János)

Baleseti jegyzőkönyv

A szakmámat illetően kőműves vagyok.

A baleset napján egyedül dolgoztam egy új hatemeletes épület tetején. A munkát befejezve észrevettem, hogy maradt még pár tégla, amelynek súlya a későbbi mérés szeint száztíz kiló volt. Mivel nem akartam kézben lecipelni, elhatároztam, hogy az épület oldalához erősített hatodik emeleti csigán egy hordóban leengedem őket.

Lent a földszinten rögzítettem a kötelet, visszamentem a tetőre, behúztam a hordót és beleraktam a téglát. Ezután lementem, kioldoztam a kötelet és erősen megmarkoltam, hogy szép lassan leengedjem a száztíz kilónyi téglát.

Mint a baleseti jegyzőkönyvből kiderül, én csak 63 kiló vagyok.

Meglepetésemben, hogy ilyen gyorsan fölránt a súly, elfelejtettem elengedni a kötelet és gyorsan repültem fölfelé a fal mentén.

A harmadik emelet táján találkoztam az ugyanolyan sebességel efelé tartó hordóval. Ez magyarázza a baleseti formanyomtatvány 3. részében szerepeltetett koponyatörést, kulcscsonttörést és kisebb zúzódásokat.

Az ütközéstől nemigen lassultam le és csak akkor álltam meg, amikor a jobb kezem újjai két izületnyi mélységben beszorultak a csigába. Szerencsére ekkor már visszanyertem a lélekjelenlétemet és a rendkívül erős fájdalom ellenére is képes voltam kapaszkodni a kötélbe.

Nagyjából ugyanakkor ért földet a téglákkal teli hordó és kiszakadt a feneke. Maga a hordó téglák nélkül kb 22 kiló, és itt újra felhívnám a figyelmet a testsúlyomra. Mint bizonyára sejti, gyors ütemben elindultam lefelé a fal mentén.

A harmadik emelet magasságában találkoztam a fölfelé tartó hordóval. Ez magyarázza a két törött bokát, a kitört fogakat, valamint a lábamon és az altestemen található horzsolásokat.
Ezzel egyébként kissé jobbra fordult a helyzetem, mert a hordóval történt találkozás némiképp lelessított, ezért a téglákra zuhanva nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket és csak három csigolyám törött el.

Sajnálattal jelentem, hogy ahogy a fájdalomtól mozdulni sem tudva hevertem ott a téglákon és észrevettem a fejem fölött hat emelet magasan függő hordót, megint elvesztettem az önuralmamat és a hidegvéremet és elengedtem a kötelet...