2011. január 10., hétfő

Te melyik vagy?


Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. 
Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:
- Kedvesem, mit látsz itt?
- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta.
Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte ott, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:
-Mit jelentenek mindezek, apám?
Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe.
Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:
A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erősen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.
-Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.
Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?
A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.
Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!

3 megjegyzés:

zöldmimóza írta...

"Legyetek tehát alázatosak, Krisztus mennyasszonyai. Sohase engedjétek, hogy uralomra jusson a gőg szívetekben" (Tób 4,14).

Szent Klára: "Úgy törekedjetek az alázatosságra, hogy alázatotok tanúja a türelem legyen. Mert az alázat türelem által lesz tökéletessé. Nem is igazi alázat az, ahol nincsen türelem."

Szent Ágoston: "Könnyű dolog fátyolt hordani, rossz és silány ruhákban járni, lehajtott fejjel megjelenni, de az igazi alázatosat a türelem igazolja."

"Alázatodban türelem legyen" (Sir
2,4)

zöldmimóza írta...

Isten mindig átölel bennünket, amikor kátyúba hajt a kegyelemként ajándékul kapott és a szabad akaratunk által irányított életünk szekere. Nem szakítja el a sorsunk fonalát, nem is tépi ki kezünkből a gyeplőt. Hagyja, hogy elveszítsük egyensúlyunkat, hogy meginogjunk. De nem hagy bennünket magunkra! Mellettünk áll, körülvesz minket szeretetével és irgalmával, bekötözi sebeinket, letörli arcunkról a könnyeket. Talán könnyebb lenne, ha nem lennének kátyúk az életünkben, ha Isten eltüntetné őket előlünk. De ezektől a kátyúktól formálódik a személyiségünk, az ilyen akadályok után képesek vagyunk tanulságokkal új útra indulva továbbhaladni. És ezek a kátyúk bizonyosan Istenhez is közelebb visznek. A kávé aromájának hatása csak akkor érzékelhető, ha a kávészemeket sok-sok valóságos fizikai átalakítás után lelki és fizikai örömmé alakítjuk.

semilin írta...

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.