Jézus helybenhagyja az ószövetségi parancsot; ne ölj, de felszínre hozza azt a lelkiállapotot is, amely a gyilkossághoz vezet. Mert senki sem születik gyilkosnak. Az életre igent mondunk, és nem mondunk nemet. Akarjuk, hogy az élet növekedjen, és ne csökkenjen. Jézus elítéli már a haragot is, mert az vezet a gyilkossághoz.
Eddig minden olyan egyszerű, de mégis könnyen belesétálhatunk egy csapdába. Ugyanis Isten nélkül nem lehet a másik életét növelni, csak csökkenteni lehet. Isten nélkül csak úgy lehetünk többek, ha a másik kevesebb lesz. Isten erejében viszont úgy növekszünk, hogy a másik nem lesz kevesebb, sőt ő is növekszik.
Az anyagi dolgok gyűjtögetve gyarapodnak, a szellemi dolgok viszont megosztva gyarapodnak. A kettő közötti különbséget nem lehet logikailag megmagyarázni, a szemléletváltást úgy hívják, hogy megtérés. Amikor már fontosabb lesz számomra a másik, mint én. Mert benne valami többet látok, mint törékeny embert. Benne Isten teremtményét látom, akinek az életét úgy növelem, hogy a magamét feláldozom érte, mert hiszem, hogy a magam élete is így fog növekedni.
(Sánta János)
1 megjegyzés:
Kedves Semilin! Minden csapda elkerülhető.
„Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten őbenne marad” (Jn 4,16).
Megjegyzés küldése