Az alpesi hegyeket szívesen fotózzák a tóban tükröződő képükkel együtt. A két kép összetartozik, s addig nincs is baj, amíg egy követ bele nem ejtünk a tükörképbe.
Abban a pillanatban csak az eredeti hegy marad a helyén, a tükörkép összekuszálódik. De egy idő után újra kitisztul.
Abban a pillanatban csak az eredeti hegy marad a helyén, a tükörkép összekuszálódik. De egy idő után újra kitisztul.
Mi emberek is tükörképek vagyunk, Isten tükörképei. Annyi a különbség a hegyhez képest, hogy mi élő tükörképek vagyunk. Szabad akaratunk is van. És emiatt művelünk furcsa dolgokat.
Pl. tükör létünk ellenére el akarjuk tüntetni a forrást. Isten kihagyásával talpra akarunk állni. Vagy hozzászokunk ahhoz, hogy isteni tisztaságunkat összekuszáljuk a bűnökkel, és rámondjuk, hogy ez a jó.
Az igazi talpra állás a mennyország lesz, de addig is becsüljük meg az alkalmakat, amikor Isten a fejünkből a szívünkbe akarja küldeni a vért.
(Sánta János)
1 megjegyzés:
"Mindazonáltal ha azt kérdeném tőletek, látjátok-e a lelketeket, erre ezt válaszolnátok: „Tudom, hogy van lelkem, de nem látom.” És mégis elhiszitek, hogy van lelketek. Ő az, aki szeretettel tölt el benneteket, ő az, mely életetek minden döntését meghozza. A lélek az, aki hagyja, hogy jól vagy rosszul döntsetek. Van tehát lelkünk, akkor is, ha nem látjuk. Ne engedjük félrevezetni magunkat, hogy azért mert nem látjuk a természetfeletti világot, az nem is létezik. Kérjük a jó Istent ma különösen azért, hogy higgyünk lelkünk létezésében, és hogy mindent megtegyünk, hogy lelkünket az Isten iránti szeretetben, a felebarát iránti szeretetben és Isten parancsai iránti engedelmességben őrizhessük meg."
Részlet S. E. Lefebvre érsek prédikációjából
1989. május 14-én Econe-ban, 18 hívő bérmálásakor
Megjegyzés küldése