2010. április 7., szerda

Tudsz-e úgy szeretni?


Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?
Reszketni, remegni AZ Olajfa-kertben?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben?
Az ostorozásnál eltakarnál engem?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik?

Tudod-e karodat szélesre kitárni?
Az egész világért áldozattá válni?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
Hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem?

Tudsz-e mellém hágni? A helyembe lépni?
Magadat feledve életemet élni?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?
(Szent-Gály Kata)

1 megjegyzés:

János írta...

"A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodtak, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, mondta nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19,25-26)