2010. március 16., kedd

Beszélő Isten


Könnyű elkönyvelni, hogy Isten hallgat, mert nem segít olyankor, amikor szerintünk kellene. S ha ez a gondolat elhatalmasodik, akkor kijelenti az ember, hogy aki hallgat, az valójában nincs is. Hangzavaros világunkban elveszítettük az igazi szó iránti érzékünket. Vagy mégsem?
Beszélő képességünk óriási titok. Ha valaki némán közelít hozzánk, az félelemmel tölt el, hiszen nem tudjuk, mire készül. Kisebb baj, ha valaki távolról kiabál, mint aki közelről hallgat.

Isten beszél mindabban, amit készen kaptunk. A teremtett világ dolgaiban. Azért beszél, mert nem születhettek önmaguktól. A kutatók az anyag egyre apróbb részecskéit figyelik, s egyszer csak azt veszik észre, hogy eltűnik az anyag, de ott marad valamilyen érthető összefüggés.
A felelőtlenebbek kijelentik, hogy íme, itt van az a pillanat, amikor a semmiből magától megjelenik az anyag. Önmagát hozza létre. A felelősebbek viszont azt mondják, hogy az anyag láthatatlan változata nem azt jelenti, hogy nincs anyag, hanem azt, hogy gyengék a mérőeszközeink.

Mindez csak egyetlen mozzanat ahhoz, hogy észrevegyük annak a beszédét, aki állandóan szól hozzánk. Egyetlen atomban, egyetlen növényben, de végül is Jézus Krisztusban.
(Sánta János)

1 megjegyzés:

János írta...

Kedves Semilin!

Nagyon fontos gondolatok ezek Isten csendjéről, de bennem egy hang állandóan szól Jézus által: "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket"