Életem legküzdelmesebb Adventje után végre úgy ünnepeltük Jézus születését, ahogy mindig is szerettem volna. Nem volt ünnep előtti rohangálás ajándékok után, idegeskedés, tülekedés.
Családunk összeült és megbeszéltük: idén az együtt töltött idő lesz ajándékként a fa alatt.
Négy napot töltöttünk együtt!
Hogy valami jelképes ajándék is legyen, közösen gyertyákat öntöttünk 24-én.
Mindenkinek ki kellett találnia, milyen technikával készíti el a sajátját. Mondanom sem kell, hatan, hatfélét készítettünk.
Olyan se volt még, hogy Szenteste napján hatan nyüzsögjünk a konyhában, mindenütt viasz, kellékek és egy tenyérnyi helyen kelljen az ünnepi vacsorát elkészítenem. Mindez jókedvűen, egymásnak tippeket adva, segítve.
Senki sem tudta, melyik gyertya kié lesz. Kihúztuk a neveket, majd mindegyiket a fa alá tettük.
A közös imádság után ki-ki odaadta az ajándékját. Jobban izgultunk, mint mikor sok sok becsomagolt meglepi várt a fa alatt.
Vacsora után zenét hallgattunk és a "gyerekek" kiskori hangkazettáit. Olyan emlékek jöttek elő, hogy sírtunk, kacagtunk egyszerre.
Csodálatos este volt...
Istennél nincs jobb pedagógus. Úgy jön közénk, hogy kedvet adjon a nehezéhez is, hogy aztán örök karácsonyunk legyen!
1 megjegyzés:
Emili kedves, hát ennél szebb karácsonyt elképzelni sem lehet! Örülök, hogy ilyen jól sikerült, és hogy mindannyian benne voltatok! A játékban is, az imádságokban is:)
Csak gratulálni tudok, és szívből kívánom, hogy még nagyon - nagyon sok ilyen csodás Karácsonyotok legyen! Ez egy egész évre erőt adhat.. Ölellek: Gyöngyi
Megjegyzés küldése