2009. augusztus 4., kedd

Mese


Volt egyszer egy király és annak két lánya. Nagyon szépek voltak és rendkívül eszesek, de titokzatos betegségben szenvedtek. Karjuk és lábuk fokozatosan elgyengült, ugyanakkor látásuk és hallásuk is csökkent. Serdülő korukra már csak néhány lépést tudtak tenni és a kanalat is nehezen emelték a szájukhoz; látásuk csak arra volt elegendő, hogy a tükörbe nézzenek és csak azt hallották meg, amit a fülükbe ordítottak.
Sok orvos megpróbálkozott minden tudományával, de egyik sem tudta legyőzni a betegséget.Egyik nap egy öregember érkezett az udvarba, akiről az a hír járta, hogy ismeri az élet titkát. A királyi udvar apraja–nagyja arra kérte, segítsen a hercegkisasszonyokon. Az öreg megsajnálta a lányokat.
Mindegyiküknek adott egy vessző- kosarat csukott fedéllel és azt mondta:
– Fogjátok, vigyázzatok rájuk és meg fogtok gyógyulni.
A hercegkisasszonyok örömmel és várakozással telve felemelték a fedelet, de benne olyasmit láttak, ami borzalommal töltötte el őket. Mind a két kosárban egy betegségtől meggyötört gyermek feküdt, még náluk is nyomorultabb és szenvedőbb.
Az idősebbik gyorsan visszacsukta a kosár fedelét és dühében az ablakon keresztül a folyóba dobta.
Húga úgy érezte, hogy valami új érzés tölti el szívét. Bár minden mozdulat fájdalmat okozott, karjába vette a gyermeket és ringatni kezdte. Attól a perctől kezdve a hercegkisasszony nem gondolt másra, mint a gyermek ápolására. Virrasztott vele éjjel, figyelt a legkisebb javulásra is, szeretettel segített neki mindenben. Így betegsége lassanként kezdett múlni.
Majdnem hét évvel később, valami hihetetlen dolog történt.
Egy reggelen a hercegkisasszony örömkiáltást hallott és a gyermek szobájába sietett. Kis betege helyett egy fiatal, egészséges és életerős herceget talált.A herceg rámosolygott és így szólt:
– Én voltam a gyermek. Varázslat sújtott, de a szereteted megszabadított. Most én segítek rajtad.Egy italt adott a lánynak. Elég volt egy korty, és a lány teljesen egészségesnek érezte magát. A hálás leány egy szívességet kért:
– Engedd, hogy egy kortynyit ebből az orvosságból elvigyek a nővéremnek, hogy ő is meggyógyuljon.
– A nővéredben nincs igazi részvét, az ital nem segíthet rajta– válaszolta a herceg.
Ennek ellenére a hercegkisasszony a nővéréhez sietett, aki már béna volt. Ajkához emelte az italt, de rögtön kiköpte és dühösen kiáltotta:
– Meg akarsz mérgezni?
A herceg és a kisebbik leány természetesen összeházasodott és boldogan, elégedetten éltek.

2 megjegyzés:

alliteracio írta...

Tanulságos mese!!!
Örömmel olvastam!
Puszi:
Ági

Jancsi1980 írta...

'A herceg és a kisebbik leány természetesen összeházasodott és boldogan, elégedetten éltek.'

Milyen szép is tud lenni néha az élet! Nekem ez a rész is tetszett.