Sokszor panaszkodunk, hogy Isten nem hallgatja meg imáinkat. Ennek nem az az oka, hogy Isten érzéketlen lenne, hanem az, hogy mi értjük rosszul, mit kérhetünk.
Mi azt szeretnénk, ha Isten minden ötletszerű, pillanatnyi érzelemtől fűtött gondolatunkat azonnal teljesítené. Isten ennél többre becsül bennünket. Ha mi erőt kérünk, ne panaszkodjunk, ha nehézségeket ad, mert ezeken edződünk. Ha nagyobb szeretetet kérünk, ne panaszkodjunk, ha állandóan bajba jutott emberekbe botlunk, mert éppen általuk szerethetjük jobban Istent.
Azt kapjuk, amit kérünk, csak nem úgy. A módot bízzuk őrá, jobban járunk így. Ő tehát nem automata, hanem értünk aggódó Atya, aki úgy segít, hogy terhelve formál. Nemcsak a megoldott dolgaink alakítanak, hanem a kifogott és lerakhatatlan keresztjeink is.
Sánta János
1 megjegyzés:
Köszönöm Semilin!
"Atya, aki úgy segít, hogy terhelve formál"
A keresztjét hordozó embert az Istentől kapott szeretet vígasztalja, ha a terhekkel való formázás sikeres.
Megjegyzés küldése