Idősek fohásza

Uram! Vigyázz rám, hogy öregségemben is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához mindig mondanom kell valamit.
Szabadíts meg attól a jószándékú segiteni akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit.
Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik a segíteni akarásomat.
Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó. Legyek mindig készen a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni.
Sok bölcsességet halmoztam fel életemben és nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudom másoknak továbbadni.
Beletörődtem Uram, de azért ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon az utolsó években.
Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről.
Ezek évről évre növekednek és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekről beszéljek.
Nem merem azt a kegyelmi ajándékot kérni Tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudjam hallgatni másoknak a betegségekről szóló folyamatos panaszkodását, de legalább adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket.
Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet erősítsd vissza olyanná, amilyen régen volt.
Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor előfordul, hogy mások ugyanarra az esetre másképp emlékeznek, mint én.
Ajándékozz meg azzal a bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek.
Taníts meg arra, hogy előítéletektől és írigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról.
Tölts be úgy a szereteteddel, hogy öregségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek.
Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése az ördög munkájának csúcsteljesítménye.

ADD URAM, HOGY ÍGY LEGYEN!