2009. november 18., szerda

Gondoskodj TE!


Miért vagytok nyugtalanok és zavartak?
Hagyjátok Rám gondjaitokat, minden ügyeteket és megnyugszotok.
Bizony mondom, hogy minden valódi, vak és teljes odaadási aktusotok meghozza azt a hatást, amit kívántok és megoldja a nehéz helyzetet.
Az, hogy Rám hagyatkoztok, nem azt jelenti, hogy aggódtok, nyugtalankodtok és kétségbeestek, majd végül izgatottan kértek Engem, hogy segítsek. A Rám hagyatkozás azt jelenti: nyugodtan csukjátok be lelketek szemét, és adjátok át magatokat Nekem, hogy fölvegyelek benneteket a karomba és átvigyelek a túlsó partra, mint egy édesanya az alvó kisgyermekét.
Ami összezavar benneteket, és nagyon árt nektek, az a tépelődés, egy gondolat körül forgás és az aggodalmaskodás, amivel kínozzátok magatokat, mert azt hiszitek, mindenáron nektek kell mindent megoldani.Mily sokat tudok tenni, ha a lélek lelki és anyagi szükségleteiben Hozzám fordul, Rám néz, és azt mondja:
„Gondoskodj Te!",
és közben becsukja a szemét és elnyugszik Bennem.
Kevés kegyelmet kaptok, ha túlzottan gyötritek magatokat, hogy megkapjátok. De nagyon sokat kaptok, ha az imátok teljes önátadás. A szenvedésben imádkoztok, hogy vegyem el azt, de úgy vegyem el, ahogy ti elképzelitek...
Hozzám fordultok, de azt akarjátok, hogy alkalmazkodjam a ti elgondolásotokhoz. Olyanok vagytok, mint az a beteg, aki az orvostól egy kúrát kér, de ő maga akarja előírni, hogy az milyen legyen.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
semilin írta...

Így igaz! De csak annak tud segíteni, aki kéri.

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
semilin írta...

Látom megértetted a lényeget! Örülök!

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Gitta írta...

Kedves Semilin! Ez a bejegyzés nekem most nem is jöhetett volna jobbkor! Thx!!! Érdekes ez... Ha eljut az ember abba a lelki állapotba, hogy valóban képes ráhangolódni a Világmindenségre, akkor jönnek a "véletlenek". Csak nehéz kiszállni abból az útvesztőből, amiben mi magunk akarunk mindent megoldani...