Egy kopár, sziklás sivatagban élt két remete.Találtak két barlangot, amelyek egymással szemben álltak. Évekig tartó imádkozás és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta, hogy elérte a tökéletességet.A másik remete meglehetősen jámbor volt, jólelkű és megbocsátó. Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal, vígaszt és menedéket nyújtott azoknak, akik valahonnan menekültek.
- Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő - gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását.
Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a saját barlangja elé. Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből épült fal emelkedett.
És ő bennmaradt befalazva...
(Bruno Ferrero)
- Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő - gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását.
Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a saját barlangja elé. Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből épült fal emelkedett.
És ő bennmaradt befalazva...
(Bruno Ferrero)
1 megjegyzés:
Nagyon jól szemléltetted, hogy mindenki különbnek tarja a magát a másiknál,és falat húz maga köré!
Nagyon örülök, hogy végre itthon vagy, bár eddig is itt voltál!
Istenbe kell helyezni a bizalmat és ez a lelki nyugalom meghozza a
gyógyulást is!
Megjegyzés küldése