KZ - oratórium

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.


Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.


Már a falát is megszerette,
a kőmüvesek simogatását,
de az ablak megállította.


A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszivü állat.


Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.


Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

(Pilinszky János)