2020. április 28., kedd

Még nem késő



Gyerekként mindannyian úgy tekintünk a szüleinkre, mint valóságos szuperhősökre, akik bármire képesek és nem félnek semmitől. És ahogy felnövünk, nem tudjuk elfogadni a gondolatot, hogy a szüleink már nem olyan erősek és rettenthetetlenek, mint azelőtt. Nehezünkre esik végignézni, ahogy a kor napról napra egyre jobban tönkreteszi őket. És a legnehezebb kibékülni azzal a tudattal, hogy a szüleink nem élhetnek örökké…
Szüleid elvesztése után a világ, amit addig ismertél, a felismerhetetlenségig megváltozik, másképp kezded látni a dolgokat, és az életed már soha többé nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.
1. Sajnos akkor érted meg igazán, mennyire fontos a családod, amikor elveszíted azt. Miután elveszítetted a szüleidet, megérted, hogy nincs még egy olyan erős és feltétel nélküli szeretet a világon, mint a szülői szeretet. Végre megérted, hogy valahányszor megszidtak, vagy megtiltottak neked valamit, csak a javadat akarták. Megérted, hogy a szüleid bármire képesek lettek volna érted, és, miután őket elveszítetted, soha nem lesz már senki, aki ennyit tenne érted.
2. Megérted, hogy többé már nem vagy gyerek. Senki nem nevez már többé téged a fiának vagy a lányának. Amikor megbetegszel, senki nem hoz már neked meleg zoknit, készít mézes teát, vagy finom, házi levest.
3. Kimondhatatlanul szomorú leszel, hogy a szüleid már soha nem láthatják az unokáikat. Nem lesznek közös családi képeitek. A nagymama soha nem ajánlhatja fel a simogatását és gondoskodását, és nagyapa nem tanítja meg az unokákat az élet bölcsességeire.
4. Miután elveszítetted a szüleidet, nem leszel képes meghallgatni a barátaik vagy ismerőseik panaszait. Ezekben a pillanatokban úgy érzed majd, bármit, akár a lelkedet is odaadnád, ha csak még egyszer hallhatnád édesanyád hangját, ha csak még egyszer átölelhetne.
5. Ennek a veszteségnek a fájdalma soha nem múlik el. Természetesen az idő múlásával a sebek begyógyulnak, és a fájdalmas emlékek háttérbe szorulnak, de soha nem felejted el azt a napot, amikor elveszítetted a legfontosabb embert a világon.
6. Titokban irigyelni fogod azokat a barátaidat, akiknek még élnek a szüleik. Az ünnepek lesznek a legnehezebbek, amiket általában családi körben töltöttél el. Magányosnak és feldúltnak érzed magad, amikor a barátaid az otthon töltött vakációkról, ünnepekről mesélnek. Nagyon nehéz lesz, mert úgy érzed, bármit megadnál egy ilyen lehetőségért.
7. A születésnapokon és más jeles napokon összeszorul a torkod. Lehet, hogy már elmúltál 50 éves, és már saját gyerekeid vannak, de soha többet nem tudod visszahozni azt az ünnepi hangulatot az otthonodba, ami akkor uralkodott ott, amikor még a szüleid is veled voltak. Soha többé nem érzed már édesanyád ínycsiklandozó süteményének, vagy édesapád házi borának illatát.
8. Más szemmel nézed a világot. Miután elveszíted a szüleidet, megérted, hogy ők nem csak a szüleid voltak, hanem hétköznapi emberek is, és, mint bárki másnak, nekik is voltak problémáik, terheik, szükségleteik, amiket nem tudtak legyőzni. És amikor ráébredsz erre, mindennél jobban vágysz majd rá, hogy megbeszéld velük, hogy tanácsot adj, de ehhez már túl késő.
9. Valahányszor valami örömteli vagy éppen valami szomorú esemény történik az életedben, meg akarod majd osztani a szüleiddel. Akaratlanul is a telefonért nyúlsz, hogy felhívd azt a bizonyos ismerős számot, amire már senki nem fog válaszolni.
10. Sajnos csak azután érted meg, mennyire szeretted a szüleidet, és mennyire fontosak voltak a számodra, miután elveszítetted őket. Kimondhatatlanul fognak hiányozni. Arra vágysz majd, hogy beszélhess velük, hogy bocsánatot kérj, hogy csak még egyszer átölelhesd őket.
Ne várj, amíg túl késő lesz. Ne hagyd máskorra a fontos szavakat, amiket ki kellene mondani. Ne élj azzal a gondolattal, hogy még előtted áll az egész élet, és mindenre lesz alkalmad. Hívd fel a szüleidet, és mondd el nekik, mennyire szereted őket, mert senki nem tudhatja, mit hoz a holnap. Lehet, hogy holnap már túl késő lesz.