Tudsz-e úgy szeretni?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?

Reszketni, remegni AZ Olajfa-kertben?

Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel?

Szemben a Halállal, szemben a közönnyel?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek?

Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek?

Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben?

Az ostorozásnál eltakarnál engem?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek?

Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet?

Roskadva, remegve, föl, egész a célig?

Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik?

Tudod-e karodat szélesre kitárni?

Az egész világért áldozattá válni?

És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,

Hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem?

Tudsz-e mellém hágni? A helyembe lépni?

Magadat feledve életemet élni?

Egészen eltűnni, elmerülni bennem?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?

(Szent-Gály Kata)