A ló fohásza

Amikor véget ér a napi munka, nyújts nekem menedéket, tiszta almot és elegendő helyet az istállóban!
Adj nekem ételt és italt, és vigyázz rám!
Beszélj hozzám, mert a hangod lesz a gyeplő, légy jó hozzám, és még boldogabban foglak szolgálni, még jobban foglak szeretni!
Ne rángasd a szárat, ne nyúlj a pálcáért, amikor emelkedőhöz érünk, ne üss meg, ha nem értelek, adj időt, hogy rájöjjek, mit akarsz mondani!
Ne gondold, hogy engedetlen vagyok, ha nem azt teszem, amit te akarsz!
Lehet, hogy valami nincs rendben a szerszámmal, vagy a patámmal.
Vizsgáld meg a fogaimat, ha nem eszem, talán kilyukadt az egyik, és tudod, hogy az mennyire tud fájni!
Ne köss ki túl szorosan és ne vágd rövidre a farkam, mert ez az egyetlen fegyverem a szúnyogok és a legyek ellen!
S ha eljön a nap drága gazdám, amikor többé nem lehetek hasznodra, ne hagyj éhezni, vagy fázni, és ne adj el!
Ne adj oda idegennek, vagy olyan gazdának, aki halálra kínoz és éheztet!
Légy kíméletes hozzám, és adj nekem gyors és kegyes halált...!
Isten megjutalmaz érte, most és mindörökké, hadd kérjem ezt tőled és ne gondolj tiszteletlennek, ha annak nevében kérlek, aki az istállóban született...

Ámen