2009. július 27., hétfő

Mert szeretlek


Emlékszel-e még… mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek.
Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál a szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned.
Akartam, hogy legyél és akarom, hogy az legyél, akinek akartalak. Nem kérdem ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ha sántítasz, nem kívánom tőled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod.
Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerjelek.
Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg.
Én, a szívek, vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is.
Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külső alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak a bőneid miatt. Én a bőneidet utálom, és a bőneidtől csak általam szabadulhatsz meg. Csak szólj, és én megbocsátok neked, csak kérd, és újra tiszta lappal indulhatsz előttem.
Én azt akarom, hogy örülj, hogy boldog légy!
Mert én örülök neked, és meg akarom osztani veled az örömömet! Én azt akarom, hogy tudj nevetni, hogy mindig vidám legyél.
Én azt akarom, hogy észre vedd: az élet szép és élni jó! Azt akarom, hogy színt vigyél mások életébe is, hogy az emberek megtanuljanak kacagni tőled, hogy felszabadult lehess. Azt akarom, hogy az enyém lehess, hogy kifoszthassalak. Nem azért, hogy kifosszanak, hogy semmid se legyen, hanem, hogy én legyek mindened, hogy egészen betölthesselek, hogy átjárjalak, s hogy szeretetem a tied legyen.
Jól tudom életed tele van gondokkal, nehézségekkel.
NE FÉLJ, nem kell félned, én veled vagyok. Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tőlem. A félelem meggátol abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtől kell félned. Én a tied vagyok, és ez elég neked. Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek.
Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed, mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod, nincs szükséged rám. Én melletted állok és várom, hogy figyelj, FIGYELJ RÁM!
Nem kényszerítelek, csendben szólongatlak, s ha rám figyelsz,meghallod hangomat.
A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked. Csak akkor hallod meg a hangomat, ha ismered a nevedet, ha tudod, hogy fontos vagy nekem. Fontos vagy nekem, mert szeretlek.
Nélkülem semmi vagy, nincs életed, nincsenek lehetőségeid. Nélkülem nincs meg az újrakezdés lehetősége. Ha egyedül akarod járni az utadat, megteheted. Elfordulhatsz tőlem. Ha nem akarsz látni, becsukhatod szemeidet, ha nem akarsz hallani, befoghatodfüleidet. Ha nem akarsz emlékezni rám, megfeledkezhetsz rólam.
De nélkülem az életed olyan, mint a fáról lehullott levél:a legelső szél elsodorja. Mint az olaj nélküli mécses: hiába akarlobogni, csak a kanóc ég el füstölögve. De én nem oltom ki a pislákoló mécsest, és a megtört nádszálat sem töröm össze: én semmire sem kényszerítelek, mert szeretlek.
És ha néha vádolsz, gyűlölsz, én akkor is szeretlek! A kudarcaidban is ott vagyok veled, mert önmagadban semmi vagy, de én a kudarcaidban is szeretlek.
Olyan könnyen megfeledkezel rólam: a barátok, a munka, a szórakozás vagy a mindennapi robot leköti figyelmedet. Csak ha nagy a baj, ha szorít az idő, akkor jutok eszedbe. Akkor jössz: de én mindig várlak. Szüntelenül, mert egészen neked adtam magamat.
Minden beteljesedett, mert Atyám, az örök Atya így akarta. Jöjj velem,ne szégyelld, hogy veled vagyok!
Talán nem érted, hogy miért tettem mindezt: miért volt szükség a Betlehemre, a Golgotára, miért a szalma, a jászol, az ostor és az „áldozat”, a kereszt…
Nem baj, ne törd a fejedet rajta túlságosan… ne akarj mindent egyszerre megérteni!
Ha tudsz szeretni, láthatod: a szeretet áldozatot követel, önfeláldozást!
Én téged végtelenül SZERETLEK.

2009. július 20., hétfő

A bűn felismerése


Az esze használatára eljutott ember különbséget tud tenni jó és rossz között. Még a fogyatékosok is valamennyire meg tudják ezt tenni, legalább úgy, hogy az egyik inger tetszik nekik, a másik nem. Még ők is képesek legalább minimális szinten ítéletet alkotni. A mai ember nagyon könnyen felmenti magát a bűn alól, mondván, hogy olyan rossz a világ, miért pont én legyek más, mint az átlagember, egyébként is, aki igazat mond, könnyen megüti a bokáját. Aki így gondolkodik, az is tanúságot tesz arról, hogy látja a jó és a rossz különbségét. Legfeljebb nincs neki ereje a rosszat jóval felülmúlni, és talán nem is érdekli az egész. De senki sem születik semlegesnek.
Nem tudunk annyira kivetkőzni magunkból, hogy a jó és a rossz erőteréből kivonjuk magunkat. Közömbös ember nem létezik, csak közömbösségbe beledöngölt ember.
(Sánta János)

2009. július 13., hétfő

Létezik a rossz?


Egy nap, egy egyetemi tanár, a következő kérdést tette fel hallgatóinak:
Az Isten teremtett minden létező dolgot?
Egy bátor diák azt felelte: "Igen, természetesen"
- Tényleg, mindent? - kérdezte a professzor.
- Igen, mindent! - válaszolt a diák.
„Akkor az Isten a rosszat is teremtette! Mert a rossz létezik!” – mondta a professzor.
Erre az érvre a diák nem tudott mit mondani, ezért elhallgatott. A tanár elégedett volt, hogy ismét bebizonyította, hogy a hit csak egy mítosz.
Egyszer csak egy másik diák jelentkezett:
-“Megenged egy kérdést, professzor úr?”
-“Természetesen” - jött azonnal a válasz.
„A hideg létezik?”
-”Természetesen!”- válaszolta a professzor. Hiszen maga is tapasztalhatta már, amikor fázott, ugye?
“ Valójában ellent kell mondjak önnek, professzor úr: a hideg nem létezik . A fizika tudománya azt mondja, hogy a hideg a meleg hiánya. Egy tárgyat akkor tudunk tanulmányozni, ha az hőt bocsát ki magából, a hő által energiát közvetít, amit mérni tudunk.
“Hő nélkül, az említett tárgy képtelen bármit kisugározni. Az emberek azért alkották meg a hideg fogalmát, hogy kifejezzék a meleg hiányát.”
-“Hát a sötétség, létezik?” - kérdezi a diák.
-”Létezik!”, - mondja a tanár.
“Szerintem, nem létezik, uram, - a sötétség a fény hiánya”
A fényt és a fényességet tanulmányozhatjuk, de a sötétséget nem. Nicholson prizmája megmutatja a különböző színek árnyalatait és a fény visszaverődését a hullámhossz függvényében. A sötétség, az egy általunk létrehozott kifejezés, amivel a fény hiányát magyarázzuk.
A diák még megkérdezte:
“És a rossz, professzor úr, a rossz létezik?”
„Az Isten nem teremtette a rosszat. A rossz, Isten hiánya az emberek szívében, a szeretet, az emberség és a hit hiánya. A szeretet és a hit olyanok mint a fény és a meleg. Léteznek. Hiányuk hozza létre a rosszat.”
Most a tanár hallgatott.
A diákot úgy hívták, hogy :
ALBERT EINSTEIN




2009. július 11., szombat

Egy Élet a kezedben

Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
S ami igaz a gyermekekre, az igaz mindenkire, hisz mindnyájan gyermekek vagyunk.

2009. július 4., szombat

Szól-e még Isten hozzád?


Szól-e még Isten az emberekhez?
Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt,elment egy bibliaórára egy baráti családhoz.
Csütörtök este volt. A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk.
A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel? A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba. A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten különböző utakon.
22 óra körül volt, amikor a fiatalember elbúcsúzott a barátaitól. Beült az autójába, és imádkozni kezdett:
„Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám. Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz”
Ahogy a város főutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki: „Állj meg, és vegyél egy liter tejet!”
Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte: „Isten, Te vagy az?”De mivel nem kapott választ, továbbhajtott.
De a hang újra megszólalt: „Vegyél egy liter tejet!”
A fiatalembernek eszébe jutott a bibliai idézet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és ő nem ismerte fel a hangot.
„Rendben van, Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna. Végülis egy liter tej valamire mindig jó.
Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé. A következő kereszteződésnél újra egy különös belső ösztönzést érzett:
„Fordulj be ebbe az utcába!”
Ez valami őrület, gondolta magában, és ment tovább. De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte a hangot.
Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában: „Rendben, Istenem, megteszem”
Ment tovább az úton, elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia. Megállt hát, és körülnézett.
Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán.
A fiú újra hallotta a hangot: „Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak, a túloldalon. A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De azután kétségei támadtak, és vissza akart szállni.
„Uram, ez őrültség!” Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor?
A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában: „Rendben van, Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek”
„Ha az Úr azt kívánja, hogy őrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet... Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok”
Átment az úton, megállt az ajtó előtt, és megnyomta a csengőt. Bentről mintha egy gyerek sírása hallatszott volna. Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg:
„Ki az? Mit akar?”
Az ajtó kinyílt, mielőtt a fiú elfuthatott volna.
Egy férfi állt előtte farmerben és ingben.Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán.
„Mi történt?” A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta az üveg tejet, és azt mondta: „Ezt önöknek vettem”A férfi megragadta az üveget, és beszaladt a házba.
Azután egy nő szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínűleg a konyha felé sietve. Mögötte a férfi, karján a síró csöppséggel.
Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:
„Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek”
„Kértem az Urat, mutassa meg, hogy tudnék tejet szerezni a kicsinek” A felesége is kikiáltott a konyhából: „Én arra kértem Isten, küldjön egy angyalt az....”„Ön egy Angyal?”
A fiatalember kivette a zsebéből a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek.
Azután megfordult, és szemében könnyekkel visszament az autójához.
Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.
Ha ezt a szöveget olvasod, ez azt jelenti, hogy Isten hozzád is szólt.
Annyi hangot hallasz napközben... Az a legfinomabb, amely a szeretetre hív, Isten hangja.
Ez az üzenet Isten vágyának egy szikrája, Aki arra vár, hogy valaki meghallja a hangját.
Szítsa fel benned ez a kis szikra a vágyat, hogy hallgasd Őt, aki annyi mindent szeretne mondani neked...

2009. július 3., péntek

Az öreg székely és az ügyvéd


Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg székely éppen ott kapálgat.
- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.
- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! - mondja az öreg székely.
- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide,akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! - fenyegetőzik az ügyvéd.
- Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye"szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?
- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jól fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja.
Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: "Ezt a fazont kirúgoma világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."Szóval, belemegy. A székely bácsi kezd. Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz..
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!
A székely megpödri a bajszát:
- Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!